
Jelenleg más beszerzési lehetőség szinte nincs is, úgy értem, hogy a Portal annakidején nem jelent meg önálló formában, hanem a The Orange Box néven illetett csomag részét képezte. Ebben a pakkban még megtalálható volt a Half Life: Episode Two, és a hihetetlen méretű rajongótábort maga mögött tudó Team Fortress második része is. Huh kicsit rosszul fogalmaztam, mert lényegében pont fordítva kellett volna írnom, hiszen a Half Life sztorija mellé volt a Portal pakolva és nem fordítva… igaz a tényeken ez nem változtat.
A Portal igazi garázsprojektként indult, melyet aztán a nagyhírű kiadó felkarolt és eladható produktummá varázsolt.
Ha tesztet kellene írni róla, akkor nagy gondban lennék. Na nem azért mert nem lehetne róla mit firkantani, hanem azért mert ez egy olyan játék amivel játszani kell függetlenül attól, hogy ki milyen stílus rajongója. Ki kell próbálni, és garantáltan nem veszünk elő más programot addig, amíg ezt ki nem játszottuk.
Első blikkre a Portal nem egy „húde” alkotás. A grafika egyszerű; szürkés falak mindenhol, aminek egyhangúságát csak azok blokkokra osztása tör meg. Hangok terén sincs sok említésre méltó, de ami van az remekül illik a környezetbe.
Ami ezt a játékot eladhatóvá tette az a játékmenet. Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor az az lenne, hogy: EREDETI!
Feladatunk, hogy az adott pályát teljesítsük, ez tiszta sor, de ehhez egy különleges fegyvert használhatunk, mellyel portálokat tudunk „kilőni”. Ha egyiken bemegyünk a másikon jövünk ki. Erre a koncepcióra épül az egész játék, kategorizálva legjobban a logikai FPS elnevezésbe illene.
A pályák kialakítása tökéletes! Mindig gondolkodásra késztet, ha ide lövök egy portált aztán oda egy másikat, akkor átviszem a kockát, amit ott átdobok, ezáltal működik a lift ami…
Töltsétek, játszátok!
