Talán nem sokaknak kell bejelentenem a Blues and Bullets című játékot, ami nagy figyelmet kapott két okból
is. Az első, hogy a manapság divatos interaktív történetelmesélő játékok között
igen csak egyedülálló a maga színvilágával és noir hangulatával, így a nagy
sikerű Telltale címek és a
borzalmasan király Life is Strange
mellett fel tudta kelteni a közösség figyelmét. A másik ok pedig az a dühítő
tény, hogy mivel mostanság szintén szokás az, hogy a játékok minél inkább egy
igazi sorozathoz hasonlítanak, epizódonként jönnek ki a tartalmak, amikkel
egyébként nincs gond, hiszen új élményt nyújt, olcsón lehet beszerezni őket,
mert nem kell egy nagy összeget kifizetnünk, hanem havonta vagy két havonta egy
kisebb ár van megszabva, a Blues and
Bullets második részéhez mégis hónapokat kellett várni. 5 részes lesz a széria,
az episode 1 tavaly júliusban jelent meg, míg a második rész idén
márciusban. Ha követődik ez a tendencia, akkor sokára tudhatjuk meg mi lesz a
játék vége, az is biztos.
Az epizód 2 a Shaking
the Hive nevet viseli, és az imént említett hibával ki is vívta magának az
év legnagyobb baklövése címét. Egy olyan játékstílusban, ahol a történet és a
cselekmény bizonyos időközönként jelenik meg és épül egymásra, hatalmas hiba
két rész közé ekkora szünetet tenni. Azok, akik annak idején kipróbálták a Blues and Bullets-t, majd az
elkövetkezendő fél évben még játszottak pár játékkal és végül most
visszatérnek, hogy folytassák útjukat, kezdhetik elölről az egészet, hiszen
szerintem már mindent elfelejtettek. Persze biztos van magyarázata a
fejlesztőknek, hogy miért késett ennyit a második rész, és garantálják, hogy a
széria 2018 elejére befejeződik, szóval a következő három epizód normálisan
lesz feldarabolva.
Eliot Ness
nyomozása folytatódik. A játék mechanikája és kinézete semmit sem változott
július óta. Még mindig a látványos fekete-fehér nézetet kapjuk, ahol minden
piros színű dolog kihívóan, nos, piros. Mint egy jó kis Sin City képregény, vagy egy horror Max Payne játék. A lényeg, hogy mind ez nagyon jót tesz a játéknak,
sikerül elvonnia a figyelmünket a bénácska modellekről, de hát na, az ilyen alkotások
sosem a tökéletesen csillogó és szép grafikájukról voltak híresek. A játékmenet
sem változott semmit, amit én kicsit sajnálok. Ennyi idővel a két rész között
kiküszöbölhették volna azokat az elemeket, amik az elsőben nem működtek annyira
jól, ez pedig maga a beszéd lehetősége. Ha a főszereplő, Ness interakcióba esik egy másik személlyel, lehetőségünk van
választ választani és ezzel később a cselekményt is befolyásolni. A probléma a
válaszokkal pedig az, hogy túlságosan felületesen van megoldva az egész. Tehát
ha válaszolni akarunk, nincsenek kifejtve a válasz lehetőségek, csak egy szavas
opciók közül tudunk mazsolázni. Emiatt megannyiszor estem abba a hibába, hogy a
játék teljesen mást gondolt, mint amit én hittem a válaszaim kiválasztásánál és
nem tetszett a végeredmény. Persze nem azt mondom, hogy Baldur’s Gate szerűen legyen ott, amit mondok, de ne egy szóból
kelljen kiderítenem, hogy a játék mit is akar csinálni, még ha a Blues and Bullets egy nyomozós cucc is.
De ha már itt tartunk, a Shaking the Hive igazán megdolgoztatja a deduktív képességeinket.
Míg az első részben csak belekóstolhattunk Ness
nyomozási technikáiba, itt már egy hatalmas színhelyet kell kivizsgálnunk, ami
nem más, mint az első rész zárójelenetében látott tengeralattjáró. Be kell
barangolnunk az egészet, és mint eddig, amin Ness vörös szemet lát, azt meg tudja vizsgálni. A kihívás itt az,
hogy egy nagy területen kell megtalálnunk az apróbb nyomokat, majd ezeket egy
képpé összerakni és megtalálni az utat, Capone
unokája után. A történet cselekménye elengedhetetlenné teszi a quick time
event-tek és a lövöldözés részek szerepét is. Ez utóbbi talán a legérdekesebb,
hiszen ennyire interaktív harc mechanikával nem találkozni a hasonló
alkotásokban. Persze ez sem annyira különleges, egyszerűen ha tűzpárbajra kerül
a sor, Ness keres egy fedezéket, mi
pedig egy célkeresztet irányítva megadhatjuk, hogy hová lőjön, így leszedjük a
rosszakat és a játékosnak meg van az akció mámorító sikerélménye is.
Valami ilyesmi lenne a A
Crowd of Monsters játéka. Számos hibája ellenére, nagyon kellemes látványt
teremtették, amihez teljesen ideális a sötét noir hangulat. A történet
folytatódik, de még mindig nem mélyültünk el nagyon benne, persze tapasztalatom
szerint a sorozatos játékok a harmadik résznél kezdenek el borzasztó izgalmassá
válni. A nyomozás viszont nagyon ki van bontva a Shaking the Hive-ban, amit remélem, hogy a későbbi epizódok nem
fognak hanyagolni. Reméljük most nem kell hónapokat várni, hogy folytathassuk Eliot Ness kalandjait, minden esetre
kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a történet végkimenetele, vagy legalábbis az
episode 3-é. Ha tetszik Steam-en nézzetek utána! Pozitívum, hogy magyar nyelven
is játszható!
Mivel a Blues and
Bullets – Episode 2: Shaking the Hives csak történetileg frissíti fel a
játékot, így nem pontozom, hiszen az elődöm már mindent kielemzett az első rész
kapcsán. Szóval, ha érdekel titeket, hogy milyen értékelést kapott, akkor
olvassátok el a tesztet az első részről!