Sublevel Zero - Teszt

Teszteltük az űrhajós rougelike-mókát...

A mostani játékot azért vállaltam, mert bár Entomofobbal ellentétben, én nem vagyok hatalmas rajongója a rougelike-játékoknak, a játékból származó képek azonban tizennégy évvel ezelőttre repítettek vissza, amikor is egy újság mellékleteként a kezembe került a Descent 3 című alkotás. Nem mondom, hogy hetekig játszottam vele, ám kétségtelen, hogy kellemes élmény volt, és a szentimentális nosztalgia bizony hatalmas erővel bír, így történt, hogy elvállaltam a Sublevel Zerot. Lássuk, jól döntöttem-e!

A Sublevel Zero nem rendelkezik túlságosan komplex történettel. Az alapszituáció úgy hangzik, hogy mi egy magányos pilótát alakítunk, akinek az a feladata, hogy biztosítsa klánja számára a túlélést, amit a pályákon összeszedhető ősi technológiák biztosítanak. Ennyi. Mondhatnám, hogy lehetett volna kicsit kidolgozottabb, és hangsúlyosabb a dolog, de a játékon nem igazán tudna érdemben változtatni, de talán egy plusz motivációt jelenthetne az egész. Viszont a játék során folyamatosan jelenlévő magány érzete engem erősen a Metroid Prime-ra emlékeztetett egy kicsit, ami egy borzasztóan hangulatos alkotás volt, és azt kell, mondjam, hogy ez a Sublevel Zerora is igaz.

Azonban bármennyire is hangulatos a játék, az egész mit sem érne, ha a rougelike műfaj sava-borsa, a játékmenet nem klappolna, de szerencsére itt nem ez a helyzet. Itt is véletlenszerűen generált pályákat kapunk, amelyeken haladva egyre erősebb és erősebb ellenfelekkel találjuk szembe magunkat, miközben folyamatosan szedjük fel a nyersanyagokat, lőszert, javító készleteket, fegyvereket, és más felszerelési tárgyakat. Amennyiben meghalunk, akkor kezdhetjük elölről az egész játékot újra és újra. Természetesen az erőfeszítéseink nem hiábavalóak, hiszen bizonyos feladatok teljesítése után erősebb és jobb űrhajókat oldhatunk fel, amelyekkel sokkal könnyebbé és gyorsabbá válhat a haladás.

Mint mondtam, a pályákat véletlenszerűen építi fel a játék, így viszonylag nagy és kacskaringós labirintusokat kapunk, amelyeken a tér bármely irányában mozoghatunk, és bizony foroghatunk is mindenfelé. Ez persze ahhoz vezet, hogy néha elveszítjük az orientációnkat, ám az átlátható háromdimenziós térkép, és az automatikusan az alaphelyzetbe visszaforduló kamera remekül kompenzálja a dolgot, így a közlekedés egyáltalán nem lett nehézkes, és csak a játék elején fordul elő párszor, hogy picit megkavarodik az ember.

A nehézségi szintre a kellemes jelzőt használnám, ugyanis nincs meg az a sok rougelike-játékban megtalálható dolog, ami engem nagyon idegesít, miszerint az ellenfelek már a játék elején is nagyon erősek. Itt a játék nyugisan indul, engedi, hogy megszokjuk a dolgokat, és szépen, fokozatosan válik egyre nehezebbé, és így én is nagyobb kedvvel vetettem bele magam újra és újra.

A játék megjelenésében is jól szerepel, ugyanis az egyszerű geometriai alakzatokat használó, szép fényekkel és színekkel ellátott magas-felbontású pixelgrafika remekül néz ki a monitoron, ráadásul megvan a retro-érzés is, a túlhasznált, és általam már borzasztóan unt 8bit dolog nélkül. A program zenei anyaga szintén kifogástalanra sikeredett. Hangulatos szintetizátorzene, amely kellemes aláfestést biztosít a kalandozásunknak.

A Sublevel Zero tehát egy szórakoztató, kis rouglike-móka, amely a műfaj rajongóit biztosan sokáig a monitor elé szögezi, de még a műfajtól kissé idegenkedőket (lásd. jómagam) is több órára lekötheti.

- Süti –

Pro:
+ Fokozatos nehezedés
+ Jó irányítás
+ Szórakoztató játékmenet
+ Kellemes grafika és zene

Kontra:
- Egyhangú pályák
- Gyakorlatilag nincs történet

Értékelés
9.0	Játékmenet:  Fokozatosan nehezedő, véletlen-generált pályák, amiken jól esik repkedni, és felderíteni azok minden zugát.
8.0	Hangulat:  Bár történettel nem igazán rendelkezik, a folytonos magány mégis egyedi hangulatot kölcsönöz a programnak.
8.0	Grafika:  A hi-res pixelgrafika remekül néz ki, és jól hozza az elvárt retro-érzést is.
9.0	Hangok:  A játék zenei anyaga önmagában is jól hallgatható, a játék alatt pedig tökéletes aláfestést biztosít.
8.5	Szavatosság: A műfaj kedvelői sok időt el fognak ütni a játékkal, de az újoncok, és az idegenkedők is eltölthetnek pár kellemes órát vele.
Review score
8.5	A Sublevel Zero egy kellemes meglepetés, amely a friss környezetbe helyezi az amúgy picit önismétlő műfajt, valamint hozzáférhetőbbé is az újoncok számára, így bárki nyugodt szívvel kipróbálhatja.