Manny Calavera feltámadt a halálból...
2015 első hónapja igencsak bővelkedett az újra kiadásokban. Elsőként a Resident Evil kapott egy újabb Remastered kiadást, később a Grim Fandango majd két napra rá a Fahrenheit is ”újra megjelent”, hogy új fényükben tündökölve hódítsák vissza a régi és új játékosokat. Egy ilyen korszakban élünk most jelenleg, ahol az újra kiadások száma szinte arányosan megegyezik az új megjelenésekkel. Most a méltán híres, és hatalmas kultusszal rendelkező Grim Fandango Remastered kiadását teszteltük le. Képes volt-e az évek alatt megtartani ugyan azt a báját, amivel anno milliók szívébe lopta be magát?
Engedjétek meg, hogy még mielőtt rátérnék az újra kiadás boncolgatásába, belevessem magamat kicsit magába a játékba és annak történelmébe. A Grim Fandango eredetileg 1998-ban jelent meg a hajdani LucasArts égisze alatt. A projekt vezetője Tim Schafer volt, kinek neve korábban a Monkey Island vagy a Maniac Mansion játékok kapcsán tűnhet ismerősnek, így talán nem tűnik nagyzolásnak, ha azt mondom, hogy a Grim Fandango-t nagy várakozás övezte. Sajnos a játék anyagilag nem volt nagy siker, ennek ellenére máig milliók ismerik és imádják. Ebből következtetve tehát nem csoda, hogy a tavalyi E3-mon bejelentették a felújított verzió jövetelét, ami a PlayStation 4 és Vita konzolok mellett PC-n is tiszteletét tette. Számomra ez egy remek hír volt, mert én abba a rétegbe tartozom, aki utólag, a hírneve által ismerkedett meg a játékkal, de sajnos kipróbálni már nem volt lehetőségem. Mégis csak egy 16 éves játékról beszélünk és sajnos ezek többsége már nem hajlandó zökkenőmentesen futni az újabb rendszereken. De most végre itt a lehetőség, hogy én is átéljem a remek kalandot.
A történet központjában egy utazási ügynök, Manuel Calavera áll, akinek az a feladata, hogy a Holtak Világába érkező új lelkeknek utakat szervezzen a Kilencedik Alvilágba, ahol ledolgozhatják az előző életükből hátramaradt adósságukat. Egyszóval főhősünk maga a kaszás. Manny, mondhatni nem igazán a legjobb és legszerencsésebb alak a szakmájában, ezért még a játék elején úgy dönt, hogy most az egyszer lenyúl magának egyet a jobb ügyfelek közül. Ám a bonyodalom csak ezután kezdődik, melynek hatására Manny kalandjait 4 éven át kísérhetjük figyelemmel, miközben mi magunk próbáljuk helyretenni a dolgokat.
A régi motorosok valószínűleg meleg szívvel kattintgatják végig újra kedvenc kalandjátékukat, viszont azok számára, akik még csak most ismerkednek eme klasszikussal, rossz hírrel kell szolgálnom. A Grim Fandango nem egy egydélutános játék, amin csak gyorsan végigszaladunk, aztán visszateszünk porosodni a többi játék közé, hogy végül örökre elfelejtsük. A játék nem igazán nyújt semmiféle segítséget abban, hogy miként, merre és hogyan kellene továbbhaladnunk. Az egyetlen mankót a többi karakter fogja nyújtani, és a velük lefolytatott beszélgetésekből kell rájönnünk arra, mit is kell tennünk. Ez így olvasva talán könnyűnek hangzik, de higgyétek el, nem az. Sokszor még nekem is problémát okozott a továbbjutás és ekkor gondolkoztam el rajta, hogy: Basszus, ezt akkoriban, amikor még nem volt elterjedt az internet, hogy a fenébe tudták az emberek végigvinni? S kicsit ilyenkor el is szégyelltem magamat, mert olykor a logikus megoldás csak egy karnyújtásnyira volt tőlem. S hogy ez nevezhető-e negatívumnak? Nos, semmiképp, hiszen ezzel megtartotta az eredetiségét és kitűnik a mai játékok közül. A játék során lehetőségünk lesz különféle tárgyakat felvenni, melyeket olykor kombinálni kell más eszközökkel is az előrehaladás érdekében. Szerencsére az inventory rendszer nem limitált, így rengeteg dolgot hordhatunk magunknál, ha pedig kis segítségre szorulunk, Manny ejt pár segítő szót az adott tárgyról.
A Remastered változat jó néhány újítást hordoz magában, melyek egy részére égető szükség volt. A legszembetűnőbb változás az újradolgozott karakterek, amelyek sokkal élesebb textúrákat kaptak. A pályák többi része változatlan maradt, vagyis azok nem lettek teljes valójukban lemodellezve, inkább csak egy háttérkép hatását keltik. Ez a két dolog összességében elüt egymástól, de szerencsére nagyobb képernyőkön sem zavaró, sőt, ennek köszönhetően megmarad a játék régi bája. Az új fény és árnyékkezelés, ami inkább a nagyobb tereken mutat jobban. És ha ez még nem lenne elég, az eredeti és feljavított grafika között a játék alatt egyetlen gombnyomással válthatunk. A szinkronhangok újra lettek keverve, a zenéket teljes egészében újrarögzítették így audiovizuális fronton nem lehet panaszunk. A szinkronszínészek egyébként is zseniálisak, egy karakter nincs a játékban, akiről negatívan tudnék beszélni. Bár ez részben köszönhető a zseniálisan megírt párbeszédeknek is. Habár a játék alapból a Mexikói kultúrára épít, így is több különféle nemzetiség keveredik a játékban, például a Francia pincér, vagy éppen a Magyarul káromkodó tetováló. Mindezt megfejelték temérdek audio kommentárral, amelyet a játék bizonyos pontjain bekapcsolhatunk és a fejlesztők által elmesélt érdekes háttér információkat vagy vicces sztorikat hallgathatjuk meg. Érdemiben ez nem ad sokat a játékhoz, de aki többet szeretne megtudni a játékról, annak érdemes ezeket végighallgatnia. A régi kiadásban sokat szidott irányítást is átdolgozták. A karakter mozgása most már sokkal finomabb, így a billentyűzettel vagy kontrollerrel való mozgás jelentősen kényelmesebb lett. Aki nem szeretne ezzel vacakolni, az választhatja a Point ’n Click irányítást is. Ezzel csak annyi az egyetlen probléma, hogy néha a fix kameranézet miatt megváltozik a karakter mozgásának iránya és ez frusztrálóvá válhat, de ez megszokható és szerencsére elég ritkán történik meg.
Nem igazán vagyok híve az újra kiadásoknak, de a Grim Fandango egy olyan kivétel, amire tényleg égető szükség volt. A régi játékosoknak nem kell bemutatni, az újoncok közül pedig inkább azoknak ajánlanám, akik elég türelemmel és kitartással rendelkeznek a kalandjátékok terén. Ezek után már boldogan halok meg, mert végre sikerült végigjátszanom egy újabb klasszikust.
Pro:
+ Remek sztori, jól megírt karakterek, ütős poénok
+ Kiváló szinkronhangok, nagyszerű zene
+ Bonyolult, de logikus fejtörők
+ Stílusos, noir hangulat
Kontra:
- Túl nagy változás a grafikát illetően nem történt
- Automentés hiánya
| Értékelés | |
| 7 | Játékmenet: A fejtörők elég nehezek és a játék nem nyújt sok segítséget a megoldásukban, de ha egyszer ráérzünk a menetére, szívesen ”pazaroljuk el” azt a jó pár órát. |
| 10 | Hangulat:
A szereplők egytől-egyik lehengerlőek, a stílusuk magával ragadóak, a párbeszédek humorosak. A zene ehhez plusz adalékot nyújt, megfejelve egy kis noir hangulattal. Zseniális egyveleg. |
| 6.5 | Grafika: A karakterek és a fények habár újra lettek dolgozva, mai viszonylatban ettől a játék nem tűnik nagy durranásnak. A régi játékosokat ez biztosan nem fogja zavarni, de sok új érdeklődőt elriaszthat. |
| 9 | Hangok: Az újrakevert szinkron és az újrarögzített zene jót tett a játéknak. A fülnek sem zavaró és hozzák azt a minőséget, amit az ember elvár. |
| 8 | Szavatosság: Ez a játék egy örök klasszikus marad. Első végigjátszásra bizony sok fejtörést okoz, de megéri évről-évre újból elővenni. Persze akkor már nem fog sok újdonsággal szolgálni. |
| Review score | |
| 8.3 | Aki még most ismerkedne a kalandjáték műfajával, az kezdje ezzel a játékkal. Minden megvan benne, amire az ember vágyhat: Remek humor, hangulat, zene. Hibáitól eltekintve egy ékes darabja a videojáték történelemnek. |