Vannak olyan indie játékok, amik az első pillanattól kezdve elragadják és kíváncsivá teszik az embert. Az Apotheon is ilyen darab, köszönhetően az egyedi látványvilágának. A játékot az Alientrap készítette és adta ki, a fejlesztése több éven keresztül folyt, ami meg is látszik rajta, mert profi munkát kaptunk kézhez. Vagy mégsem?
Egy kis történelemóra
Az Apotheon-ban Nikandreos,t alakítjuk, aki az emberiség utolsó reménye. Az Istenek elhagyták az embereket, akik emiatt szenvednek és kihalásra lettek ítélve. A mi dolgunk lesz, hogy felmenjünk az Olimposzra (Olümposz?) és "meggyőzzük" őket, hogy talán ezt nem kellene, van másik megoldás. A görög mitológia/életérzés nem csak a történetben jön elő, hanem látványban is: a stílusa arra emlékeztet, amiket művészettörténet órán láttam, tanultam... ilyen ábrák voltak az akkori amfórákon.
A lényeg
Az Apotheon egy 2D-s akciójáték, ahol kardokat, lándzsákat, dobófegyvereket, robbanószereket és mindenféle csapdákat használhatunk, de a legfőbb fegyverünk így is a pajzs lesz, amit magunk elé téve felfogja az ütéseket. Minden fegyver kapott leírást, így megnézhetjük, hogy mit csinál, mennyit sebez. Idővel különböző fejlesztéseket szerezhetünk, amivel megnő a maximálisan megszerezhető páncélunk értéke. A játékban kraftolni is lehet: életerőt adó gyógyszert, bombát, aknát... vagy akár olyan eldobható dolgokat, amik egy kísérőt idéznek meg bizonyos időre.
Apolló egy p*cs
Ellenfeleink közt nincs túl nagy változatosság sajnos. Íjászok, lándzsások, mindenféle közelharcos egység, néha összefutunk óriásokkal. Ennek ellenére a játék sokszínű marad, az Istenek pályái egyéniek, mindig kapunk újdonságot. Van ahol a sötétben kell harcolni (fáklya nélkül semmit nem látunk, de ilyenkor a pajzsunk nem lehet a kezünkben), van ahol labirintusban bóklászunk és különböző ügyességi feladatokat oldunk meg. Poszeidónnál hajóra kell szállni és be kell járni a tengert, Artemisznél pedig egymást kell majd űzni és levadászni. Az abszolút kedvencem Árész pályája volt, ahol a kárhozott lelkek egymás ellen is harcoltak, nem csak én ellenem.
Az ember, akit utálnak a városlakók
Miután végeztünk a kezdőterülettel, bekerülünk egy valamennyire open world világba, ahol mi dönthetjük el, milyen sorrendben "tárgyalunk" kedvenc Isteneinkkel. Két nagy központi város lesz, ahol az árusok és tanárok mellett egyéb titkokat is fellelhetünk. A teret őrök és civilek népesítik be, akik beszélgetnek, szólnak hozzánk. Karakterünk zárakat is képes feltörni, a városban több olyan ajtó is lesz, ahova csak így juthatunk be... de persze vigyáznunk kell, hogy meg ne lássanak. Tetszett, hogy nem egy lineáris játékról van szó, tetszett, hogy a városok tényleg éltek és hogy a tetteinknek következményei is vannak.
És most utazzunk el Görögországba
Az Apotheon látványban a legerősebb. Látszik, hogy profi munkát végeztek, hogy elhozzák Görögországot nekünk. Sajnos a legnagyobb pozitívum egyben az egyik negatívuma is a játéknak: ezzel a stílussal bekorlátozták magukat, egy idő után ismétlődik minden. Persze próbálnak különböző színeket behozni, de hosszú távon a szemeink ráunhatnak (akár meg is fájdulhatnak) arra, amit látunk. A játék zenéje és a szinkronhangok teljesen rendben vannak... mert hogy minden karakter beszél. Nem különösebben számítottam erre egy ilyen olcsó játéknál, ráadásul teljesen elfogadható a minőségük.
Szavatosság
Az Apotheon-ban alapból kétféle nehézségi fok is van (ne féljünk alapból a nehezebbet választani), egy még nehezebbet pedig az első végigjátszás után nyitunk meg. Érdekesség, hogy pontosan oda van írva, mivel lesz nehezebb így a játék. Szinte semelyik fejlesztő nem írja le ezeket a különbségeket (mondtam, profi munka). A fősztori mellett elég sok mellékes (küldetésnek nem nevezném) dolog van, aminek megtalálásáért fejlesztés és achievement is jár. Első végigjátszásom 10 óráig tartott. A kampány mellett található egy egymás elleni játékmód is, helyi, de a készítők ígértek coop mókát is (helyit, de akár online coop is szóba jöhet).
PC
Felbontáson kívül nem nagyon lehetett mást állítani, ami baj... viszont max felbontás mellett így is végig 60FPS-sel futott, ami miatt gyönyörűen nézett ki. Baráti a gépigénye.
PC
Felbontáson kívül nem nagyon lehetett mást állítani, ami baj... viszont max felbontás mellett így is végig 60FPS-sel futott, ami miatt gyönyörűen nézett ki. Baráti a gépigénye.
Végszó
Az Apotheon az egyik leghangulatosabb játék, amivel az utóbbi időkben játszottam. A játékmenet időnként hektikus és önismétlő lehet, és a sztori is "rendben van". A játékot 15 euróért (ez a nem akciós ára) lehet megvenni a STEAM-en, PS4-re is elérhető, illetve PS+ előfizetők ingyen megkapják.
Pro:
+ Hangulatos
+ Olcsó
+ Változatos pályák
+ Achievementek
+ STEAM kártyák
+ Egyedi hangulat...
Kontra:
- ... hosszú távon zavaró lehet
- Néha túl gyors az akció
- Néha "elveszik" a kurzor
- Néha "elveszik" a kurzor
| Értékelés | |
| 7.5 | Játékmenet: A harcrendszer egyszerű és működik. Egy idő után monotonná válhat, amit a változatos pályákkal próbálnak ellensúlyozni. |
| 9.5 | Hangulat:
Rendkívül jóra sikerült, egyedi. Hangok, zenék, világ... nem lehet rosszat mondani. Nem vagyok görög származású, de 10 órán át annak éreztem magam. |
| 9.0 | Prezentáció: Profin elkészített játékról van szó. A minőségű szinkronhangban pozitívan csalódtam. |
| 7.0 | Szavatosság: Sok titkot rejt az Apotheon, többféle nehézségi fokozata van, STEAM kártyák... és a tervek szerint coop is lesz hozzá. |
| Review score | |
| 8.3 | Nagyon hangulatos, sok munkával elkészített minőségi, 2D-s indie játék az Apotheon. Ajánlom mindenkinek. |