Never Alone (Kisima Ingitchuna) - Teszt és videoteszt!

Az interaktív dokumentumfilm...

Nagyon érdekes játék akadt a horgom végére. Never Alone, illetve eredeti nyelven: Kisima Ingitchuna. Amit elindítottam rögtön magával rántott a tökéletes hangulata és attól féltem, hogy nem fogok benne hibát felfedezni. Lehet kicsit gonoszul hangzik, de tesztelés során kritikusnak kell lenni és személyes vereségnek tekintettem volna egy tökéletes játékra, hiszen tudjuk, hogy ilyen nem, és nem is létezhet. Ez a teremtmény viszont nagyon sokáig meghagyott ebben a hitben, de szerencsére találtam benne kifogásolhatni valót. Ha valami rosszat pedig keresni kell, az azt jelenti, hogy az a játék bizony igen jó.

Az inupiat legenda…

A történet egy kislányról, Nunáról szó, aki az alaszkai vidéken élő inupiat törzs tagja. Ezek az emberek különleges kapcsolatot ápolnak az északi vidék állataival és szellemeivel. Magukat vadászatból tartják fent, és ez a sztorink kiinduló pontja, ugyanis egy hóvihar miatt az emberek képtelenek voltak vadászni és éhezni kezdtek. A mi Nunánk eléggé elszánt egy kislány, és úgy határozott, hogy megkeresi ennek a természeti csapásnak a forrását. Természetesen bajba keveredett, viszont ez a gond megajándékozta egy örökbaráttal, egy sarki rókával. Ők a játékunk két főszereplője. Sikerült túlvészelniük az éjszakát, viszont mikor visszatértek a faluba szörnyű látvány fogadta őket. Egy gonosz férfi felperzselte a környéket, elűzte a törzset és helyükbe érdekes „apró emberek” költöztek. Természetesen Nuna tudni akarja, hogy kik ezek, ki ez a rejtélyes lény és miért tette, amit tett.

Hasonló indie játékokkal már találkozhattunk, ahol ugye két karaktert kell irányítanunk egyszerre, vagy co-op-ban közösen, mint például a Brothers – A Tale of two Sons című remekműben, viszont az Upper One Games és az E-Line Media egész különösképpen tárja elénk az érdekes kalandot. Az inupiat törzs nem egy kitalált dolog, hanem létező társadalomról van szó és a kalandozás során sorra válnak elérhetővé bónusz videók, ahol erről a csoportról tudunk meg dolgokat. Történeteket, szokásokat, legendákat, mintha hirtelen egy dokumentumfilmbe csöppenénk. Oly részletességgel vannak megkomponálva ezek az elemek, hogy a játékban használt tárgyakat is bemutatják, hogy a valóságban hogy néznek ki és hogyan használták az inupiatok.

A játék egyébként nem könnyű, vagyis mire túljutunk egy akadályon, sokszor elfogunk bukni. Logikát nélkülöző, de kalandot és csapatmunkát nem. Nunának és a rókának is meg van a szerepe ebben a munkában. Kalandozó alaszkai Dóránk eszköze a híres bola, amit ugyan a törzs vadászatra használt, a játékban koránt sem fegyver. Akadályok leküzdésére való: szét tudjuk csapni vele a jeget. Rókánk viszont mozgékony és kapcsolatban áll az északi szellemvilággal. Sokszor vele kell ugrálnunk, kötelet leeresztenünk Nunának. Ami érdekes, hogy gyakran nem tereptárgyakon kell átkelnünk, hanem ezek a bizonyos szellemek segítenek át minket szakadékokon vagy éppen víz felett, viszont ezek csak akkor mutatkoznak meg, ha a sarki bundás pajtásunk a közelben van. Néha megjelenik a képernyőn egy csillogó kör, amit ha a lány megdob a bolával akkor megjelenik egy segítő spirituális lény, de ez csak akkor látszik, amikor a róka a melletünk van, tehát ahogy a játék neve is állítja, sosem lehetünk egyedül, különben nem tudjuk leküzdeni a problémákat.

Hogyan éld túl az északi vidéket, ha kislány vagy és csak egy róka van melletted…

A játékban rendkívül aranyos az, ahogyan megbirkózunk a természettel. Sokszor menet közben, amikor megváltozik a hó áramlata, hatalmas szél támad fel, ami képes minket elfújni, ezért le kell hasalnunk, hogy ne mozdítson ki a helyünkről. Bámulatosan hangulatos, ahogy szeljük a havas tájakat, ugrálunk jégtömbről-jégtömbre és figyelnünk kell a környezet, hogy mikor bukjunk le az orkán elöl. Csodálatos a zene összhatása, ahogy a hideg és a rókával való barátság melegsége összetalálkozik. Elképesztő ez az ismeretlen mitológia, a kicsi emberekkel kezdve, a szellemvilággal együttvéve.

De nem minden fenékig tejfel. Sajnos azt kell mondjam, hogy a játék meglehetősen bugos. Sokaknak volt problémájuk, így nekem is, a játékmenettel. Sokszor grafikai szóródást tapasztaltam, bár szerencsére csak akkor, mikor meghaltam, egyszer volt olyan, hogy átvezető videó helyett kiközelített a kamera és beláttam az egész pályát, persze csak a kilépés oldotta meg ezt a problémát, sokszor volt olyan, hogy nem engedett vissza a játék, csak kidobott az asztalra és háromszor-négyszer kellett elindítanom, hogy végre fusson. Van még mit javítani azért bőven, de legalább a fejlesztők voltak annyira jó fejek, hogy gyakran van mentés, ezért nem kell túl messziről kezdenünk a kalandunkat, de ez inkább annak köszönhető, hogy rengetegszer meg fogunk halni, de egy ügyességi játéknál ez így helyes. Továbbá a célzás kicsit fura Nunával. Kontrolleren az analóggal, gépen egérrel kell célozni, ami azért bonyolult mindkét esetben, mert nincsen célkereszt, ráadásul úgy működik a bola, mint egy csúzli, tehát ellentétes irányba kell mozgatnunk, hogy el legyen dobva. Ez azt eredményezi, hogy sokszor nem fogunk célba találni.

De ez ne kedvtelenítsen el senkit, egy játék nem lehet tökéletes, mint azt mondottam. Ezek hiba ellenére is, még ha ki kellett olykor lépnem és újra végig vinni egy rövid kis részt, annyira örömteli a játék, hogy elképzelhetetlennek tartom azt, hogy valaha is meg lehet unni. Arról nem is beszélve, hogy ez a hideg novemberi hangulat sokkal jobban enged azonosulni a Never Alone havas világával.

A lány, aki elveszett, és a róka, aki megtalálta…

Habár a Kisima Ingitchuna nem tartogat számunkra hosszú játékidőt, remekül kompenzál a dokumentumfilmekkel, na meg a szavatosságával, amit a McDonalds sajtburgeréhez lehetne hasonlítani: örökké tart. Aki megveszi, az biztos végig fogja játszani barátjával, tesójával, barátnőjével, akárkivel párban, hiszen ezt a remek történetet és játékot megosztani a legjobb érzés. Gyönyörű grafikája és elképesztő hangulata azon csodás dolgaink közé fog tartozni, amikre elalvás előtt boldogan gondolunk. A játékot elérhetitek Steam-en, de ha még nem lennétek eléggé meggyőzve, kukkantsatok bele a videotesztünkbe! Jó szórakozást kívánok!

                                                                                                          --- Entomofob---

Pro:

+ Inupiat mítosz megismerése
+ Nagyon jól összehangolt co-op
+ Aranyos
+ Dokumentumfilmek az inupiat törzsről
+ Eredetei inupiat nyelv

Kontra:

- Rövidke
- Kicsit bugos
- Vége van

Értékelés
9.5	Játékmenet: Nagyon összehangolt, nagyon kidolgozott, nagyon eredeti, nagyon szép, nagyon jó!
8.0	Hangulat:      Amit ez a játék kínál, az minden szempontból bámulatos. A maximum pontszám is kevés lenne, ha csak a hangulatát kéne pontozni. De ott vannak a bugok, amik azért visszavesznek az egészből.
9.0	Grafika:  Arra, amit kínál nekünk a játék, tökéletes grafikát alkalmaztak. Minden szép és minden elem visszatükrözi azt a hangulatot, amit elénk tárul.
8.0	Hangok:  Nagyon jó hanghatásokkal találkozhatunk, csak a zene kicsit lapos. Nem erre ment el az erőforrás és sokszor ismétlődik.
9.5	Szavatosság: Mindenféleképpen többszöri végigjátszásra teremtették a Never Alone-t. Aki egyszer belevág ebbe a kalandba, az örökké visszavágyik majd.
Review score
8.8	A Never Alone (Kisima Ingitchuna) minden nézőpont felől egy új, eddig ismeretlen élményt nyújt a játékos társadalomnak. A szórakoztatáson kívül az inupiat törzs mitológiába és történelmébe is lehetőségünk áll betekinteni. Kihagyhatatlan ajándék mindenki számára.