Men of War: Assault Squad 2 - Teszt

Teszteltük az új második világháborús stratégiai játékot...

Már beszéltem nektek arról, hogy mit is gondolok a stratégiai játékok fejlődéséről. Akinek ez kimaradt, annak újra összefoglalom; A stratégiai játékokban mindig is azt szerettük, hogy a folyamatos pörgés helyett szépen neki lehet ülni építkezni, gyűjtögetni, akár egy órán keresztül is, mire történik valami csataféle. Nyersanyag menedzsment, diplomácia, és csak utána jöhet a maximumra fejlesztett, gondosan felépített légió mozgósítása. Ahogy fejlődnek a játékok, úgy fejlődnek az igények, és a stratégiák megfogyatkoztak, és előtérbe kerültek a pörgősebb fps-ek, rpg-k, vagy teljesen más ötletekből merítő rts-ek. A stratégiai játékok is alkalmazkodtak, így a nyugis építkezés őrült, céltudatos, nagyon gyors folyamat lett, vagy épp totál eltűnt a játékokból, és nagyobb hangsúlyt fektettek az egységek azonnali mozgósítására, és az akciódús játékmenetre. Egy jó Starcraft 2 meccs például alig 15 perc. Ezek a játékok is jók, de azért én rendszeresen visszasírom a lassabb, menedzselgetős stratégiákat. Volt is szerencsém írni nektek pár ilyen nosztalgikus játékról az elmúlt időben.

Mostani cikkünk tárgya viszont pont egy olyan játék, ami továbbra is tartja magát a kor igényeihez, és mellőz minden olyan elemet, ami régen jó volt, cserébe viszont új játékelemekkel operál. A Men of War sorozattal én most ismerkedtem meg először, de beszéltem olyannal, aki már nyakig benne volt az előző rész témájában, és tőle tudom, hogy az új rész, az Assault Squad 2 méltó folytatása az amúgyis király játéknak. Hát lássuk, mivel állunk szemben.

A háború a pokol

A Men of War: Assault Squad 2 ízig-vérig multiplayerre kihegyezett játék, de ebben a részben már található solo kampány is, mely egy pálya sorozatot jelent számunkra, amin végig kell verekednünk magunkat. És a végigverekedni találó szó, mingyárt el is magyarázom, hogy miért. Először is történet, mint olyan, nincs. Második világháború a téma, amitől pár évvel ezelőtt már herótunk volt, most viszont kellemes nosztalgikus érzés visszatérni a történelem eme pokoli korszakába. De az egyszemélyes játékmód nem egymásra épülő pályákból áll, csak egymást követő nevezetes csatákat mutat be, amiknek egyetlen célja van: juss el A-ból B-be.

Az egyszemélyes játékmódban többnyire hosszúkásan kialakított pályákon fogunk játszani, melyek tele vannak ellenséggel, és mi a terep legaljáról indulva fogunk felmászni a tetejéig. Igazából ennyi a pályák lényege, csak a köztes időben adódó feladatok változnak. Na meg az is közrejátszik, hogy a Men of War: Assault Squad 2 minden, csak nem hagyományos RTS. Nehéz lenne dióhéjban összefoglalni, mi minden más ebben a játékban a hagyományos stratégiákhoz képest, mert sok apró érdekesség rejtőzik a játékmenetben, amiknek egy része zseniális, a másik nem rossz, csak épp totálisan felesleges.

A játékban nem kell építkeznünk, nincs gyűjtögetés, nincs nyersanyag menedzsment. Egyetlen fizetőeszközünk lesz, ami az erősítés hívásához szükséges. A katonáinkat nem helyből fogjuk toborozni, ami teljesen világos, tehát ha megszorulunk, csak erősítést tudunk hívni a már biztosított területekről. A pályákon zászlók jelzik a fontosabb területeket, amik általában falu központok, hidak, megerősített állások, táborok. Ezeknek a helyeknek az elfoglalásával gyűjthetjük a pontokat a további egységek igényléséhez, majd két kattintással magunk mellé szólíthatjuk a kívánt típusú egységeket. Az erősítésnek kell egy kis idő, mire összeszedelőzködik, és elindul, de nem kell majd perceket várnunk, mire megérkeznek. Amint megjelentek a pályán, máris átvehetjük felettük az irányítást.

A játékban több féle egység közül válogathatunk, és mindnek egyedi funkciója van. Vannak sima gyalogosok, gépfegyverekkel és gránátokkal felszerelve, de igényelhetünk páncéltörő egységet, mesterlövészeket, gyorsreagálású felderítőket, és persze járműveket is. Itt jöhetnek szóba páncélozott szállítókocsik, mobil ütegek, tankok, azokból is többféle. Az egységekbe tömörülő katonákat kijelölhetjük, és együtt mozgathatjuk a pályán, akik a terep változásainak megfelelően fognak viselkedni. Ez egy jól működő, és érdekes része a játéknak, ugyanis az egységeinket sok féle módon helyezhetjük el a pályán. Utasíthatjuk őket fedezékbe vonulásra, de ezt is többféleképp tehetik meg, és a fedezék típusa is befolyásolja majd a mozgásukat. Egy lövészárokba csak simán beugrálhatnak, de megközelíthetik folyamatos zárótűzzel, vagy begránátozhatják, mielőtt az ott lebzselő ellenfelek közé ugranának. Az épületekben is elbújhatnak, felmászhatnak a tetőkre, szét is válhatnak, hogy több irányból támadjanak. Magát a mozgást is automatikusan változtatják a helyzetnek megfelelően, például ha nem adunk nekik specifikus utasítást, csak azt, hogy jussanak el egy adott pontra, akkor maguktól vetik magukat a földre, ha erős tűzerővel találják szembe magukat, vagy fedezékről fedezékre haladnak, hogy a legkevesebb sérülést szenvedjék el menet közben. Persze van, hogy egyetlen rejtőzködő náci miatt állnak le lövöldözni, de utána folytatják az útjukat.

A páncélosok irányítása egy fokkal egyszerűbb, lévén ők nem fognak formációt változtatni, nem válogathatnak roham funkciók között, és a tereptárgyak sem állhatják az útjukat. Egy tank simán áthajt a barikádokon, akár le is omlaszthatja az épületek oldalát, csak hogy átcsusszanjon ez szűk utcán. Eközben magától pásztázza a terepet, és nyit tüzet a közelben lévőkre, akár a golyószóróból, akár az ágyúcsőből. Mivel ezek szívós egységek, ezért a sérüléseiknek is több fokozata van. Nem egyszerűen felrobbannak, ha elfogy az élet pontjuk, hanem fokozatosan amortizálódnak le. Egy tank elveszítheti a lánckerekeit, amitől nem tud tovább haladni, de még tud lőni. Kilőhetik a sofőrt, vagy a lövészt, aminek következtében a megmaradt legénységnek kell cserélnie, vagy gyalogosokat kell utasítanunk az elhullottak helyettesítésére. Egy sérült tankot javító felszereléssel rendelkező katona feljavíthat, de ez értékes időt vesz el.

Sam Nagybácsi büszke lenne...

Az egység irányításnak azonban vannak mikrotevékenységei is, amikre abszolút nem számítottam a játék kezdetekor. Kezdjük ott, hogy minden egyes egységnek van felszerelése, amit részletesen megvizsgálhatunk, megváltoztathatunk, de akár a katonák is cserélgethetnek egymás között. Minden katonánál van alap ruházat, lőszer, fegyver, gránát, de vihet magával több cuccot is, ha talál. A pályákon találhatunk ejtőernyővel ledobott ellátmányt, vagy a kifüstölt ellenfél hátrahagyott tárgyait is felkaphatjuk, de jól meg kell választani, hogy ki mit visz. Így csinálhatunk az egyik osztagunk valamely katonájából málhás szamarat, hogy vigye az összes pót-lőszert. Egyetlen katonára bízhatjuk az összes kötszert és javító felszerelést, hogy ő foglalkozzon ezekkel a dolgokkal. Továbbá pedig az elszórt fegyverek segítségével fejleszthetjük katonáinkat, így csinálva egy alap rohamosztagból páncéltörő, vagy mesterlövész bandát. A baj csak az, hogy mikor már a katonáink száma túlhaladja a százat, a franc fog azzal foglalkozni, hogy kinél mi van. A mennyiség abszolút dominál bármilyen szituációt, és a játék megadja a lehetőséget, hogy rogyásig teletömjünk egy területet erősítéssel.

A másik érdekes dolog, hogy nem csak stratégiai nézetből irányíthatjuk osztagainkat, de át is vehetjük az irányítást egy-egy katona vagy jármű felett. Bizony, beközelítve szinte már TPS játékká változik a Men of War, mert mi magunk szaladgálunk a falvakban és mezőkön, az egerünket követi a katona tekintete, és mi magunk célozhatunk, illetve lőhetünk az ellenségre. Ez egy nagyon hangulatos része a játéknak, de van vele egy apró gond. A küldetéseink nagy része nem fogja nekünk megengedni, hogy csak úgy elkóboroljunk egy-egy katonával, mert közben a többi egységre nem tudunk figyelni. Jó szórakozás belebújni egy egység bőrébe, de eredményt nem fogunk produkálni csak vele, így értelmét veszíti a játék szempontjából. Amikor ez a lehetőség kapóra jön, az a sok perces védekező mód, mikor csak várjuk, hogy az ellenség seregeinek rohama abba maradjon. Ez bizony eltarthat sok ideig is, és ha elég erősítést összeszedtünk, gyakorlatilag negyed óráig semmit nem kell csinálnunk, csak hátradőlnünk, és néznünk, ahogy a profi módon bevédett területen tartózkodó katonáink szitává lövik a mészárszékre küldött ellenséget. Borzalmasan unalmas dolog, úgyhogy ilyenkor átvehetjük az irányítást egy katona felett, hogy míg a győzelmünk száz százalékosan biztosítva van a temérdek egységünknek hála, mi berambózhatunk az ellenséges sereg mögé, és személyesen tehetünk el láb alól pár katonát. Jópofa, de igazából nincs sok jelentősége.

A multiplayer képezi a Men of War lényegét, itt van lehetőségünk 1v1, 4v4, vagy akár 8v8 csaták megvívására is, amik nagyon epikusak tudnak lenni. Az egyszemélyes játékmódban az AI eléggé korlátolt, csak arra játszik, hogy megölesse magát, de a multiban ilyen nem fog előfordulni, ugyanis agyafúrt játékosok ülnek majd a seregek mögött. Köszönhetően a sok fajta egység mozgató lehetőségnek, nagyon ravasz lépéseket tehetünk, hogy legyőzzük a többieket, teszem azt míg ők a páncélosainkkal foglalkoznak, addig mi személyesen vesszük át az irányítást egy mesterlövész felett, és egyenként szedjük ki a páncéltörőket, vagy a járművek legénységét. Teljesítményünket a játék tapasztalati pontokkal díjazza, amit követhetünk a profilunkon is, és persze a multiplayerben is láthatjuk, hogy ki mennyi tapasztalattal rendelkezik, ebből is leszűrve az esélyeinket.

Golyó és repesz

Akinek nem elég a játékban felvonultatott tartalom, az örülhet, ugyanis a steamen a Workshopban új egységeket, új pályákat és játékmódokat dobnak fel a játékosok, néha teljesen megváltoztatva a játékélményt. A modolhatóság jót is tesz a játéknak, hisz a jövőben bizonyára lesznek olyan modifikációk, ahol direkt a közvetlen egység irányításra koncentrálnak majd, vagy változtatnak a játék küldetéseinek dinamikáján, hogy az uncsi védekezés helyett valódi kihívásban lehessen részünk.

A grafika igazából nem rossz, csak itt-ott vannak fenntartásaink a látvánnyal szemben. Távolról például egészen pofás, a terep jól be van rendezve, sok a tereptárgy, és a taktikus mozgásra alkalmas hely. Az egységeink közül a járműveink néznek ki jobban, katonáink viszont még távolról is bele tudnak veszni a környezetbe, és csak akkor vesszük észre őket, mikor ránézünk a mini térképre. Dizájnról, látványvilágról nem igazán beszélhetünk, hiszen második világháború a téma, és ott meg vannak szabva a lehetőségek, az egység kinézetek, és a háborúhoz főleg romos, szürke táj dukál, megtömve katonai tereptárgyakkal, és kráterekkel. Nem mondanám, hogy egyhangú, inkább csak már unalomig ismert a környezet. Beközelítve bár hangulatos a császkálás, de fele olyan látványos, mint távolról, itt látszanak ugyanis a kevésbé kidolgozott modellek, vagy az elnagyolt, esetleg elmosott textúrák. Ellenben az effektek szépek, és látványosak, egy tank csatában például bevilágítják a képernyőt a folyamatos robbanások, egy tank kidurrantása pedig még nagyobb tűzijátékkal ajándékoz meg.

Hangok terén nehéz állás foglalni, hisz nincs semmi, aminek a hangjait különösebben értékelni kéne. A lövések és járművek hangjai rendben vannak, a környezetnek nem igazán vannak zörejei, max ha felrobbantunk valamit. A szinkron sem rossz, néha mondjuk olyan érzés fogott el, mintha az épp beszélő katona is csak játéknak fogná fel az egészet, és nem a pokoli háborúból lépett volna elő, de ettől függetlenül élvezhető a kommentátor, és a katonák hangjai. A zene is hozza a tipikus világháborús hangulatot, van pár kifejezetten hangulatos szám is a felhozatalban, amik jól illeszkednek a játékhoz, és megadják az epikus körítést a tűzharcokhoz.

Ítélet

A Men of War: Assault Squad 2 igazából csak alapjaiban hordozza a hagyományos RTS-ek elemeit, de sok más dologban képes újat mutatni. Ezen elemek egy része kellemes, míg a többi jó, de már-már felesleges. A sok száz katonából nem fogjuk mindegyiknek a felszerelését menedzselni, a koncentrációt igénylő csaták hevében nem fogunk egy-egy katonával szaladgálni. Az egyszemélyes játékmód kellemes, de sok az unalmas, több percig tartó védekezős küldetés, épp ezért a multiplayerben kell keresni a szórakozást. Számomra nem váltotta meg a világot a Men of War, de aki szereti az RTS-eket, azon belül is a pörgősebb féléket, annak érdemes kipróbálnia. 

-Róka-

Pro:

+Sok jópofa játékelem

+Távolról szép

+Multiplayerben epikus csaták
+Workshop
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák

Kontra:

-Pár játékelemnek nincs jelentősége

-Néhány küldetés unalmas

Értékelés
8.0	Játékmenet: A játékmenet a modernebb stratégiákat követi, tehát nincs építkezés vagy gyűjtögetés, csak gyűjtjük az egységeinket, és támadunk. Van pár határozottan unalmas védekezős küldetés, és a játékelemek egy része hiába jópofa, mégis értelmét veszíti. Az egyszemélyes kampány neme gy nagy eresztés, de a multiplayer nagyon élménydús tud lenni.
8.0	Hangulat:  A második világháború témájában nem lehet túl egyedit mutatni, itt is ez a helyzet. A pörgős csaták hangulata élvezet, leszámítva mikor percekig csak nézzük, ahogy védekeznek a katonáink, plusz multiban kialakulhatnak epikus tűzharcok, amikért érdemes játszani.
8.0	Grafika:  Távolról egészen szép, a terep részletesen berendezett, a témához illő szürkeség és már megszokott környezet dacára is atmoszférikus. Az egységek sem rosszak, habár bele tudnak veszni a környezetbe, közelről viszont már kevésbé látványos a játék, de ezzel számolni kell a stratégiai játéknál.
8.0	Hangok:  Nincs különösebb extra, a hangeffektek rendben vannak, a szinkron is élvezhető, a zenék hozzák a háborús hangulatot, pár egészen jó számmal együtt.
8.0	Szavatosság: Az egyszemélyes kampányt végig lehet pörgetni belátható időn belül, és pár pálya csak a 10-15 percre kitolt védekezés miatt tűnik hosszúnak. A multival viszont el lehet szórakozni sokáig, lévén kialakulhatnak epikus csaták, amikért érdemes játszani.
Review score
8.0	A Men of War: Assault Squad 2 egy kellemes stratégiai játék, ami nem hordozza a klasszikusok erényeit, de a kor igényeinek megfelelően hordoz magában más fajta potenciált. Itt-ott lehetne jobb is, és a berakott extrák is értelmüket vesztik egy idő után, de korrektül összerakott játék, amire érdemes szemet vetnie az RTS rajongóknak.