Teszteltük a nyomasztó indie platformert...
Bizony. Ha az utóbbi pár tesztünket nézitek, akkor rájöhettetek, hogy rajongunk az indie-játékokért, és ezért is igyekszünk minél többet elhozni nektek is, mert vannak olyan játékok, amelyek megérdemlik a figyelmet, és a szakmai tiszteletet. Hogy a Grimind rászolgált-e minderre? Nos, azt tesztünkből kiderül…
A játék mondhatni ennél indie-bb már nem is lehetne, hiszen, mint sok más csodát, ezt is egy ember készítette, mégpedig egy lengyel egyetemista srác, Paweł Mogiła. A fiatal programozó szabadidejében készít játékokat, és a Grimind az első kiadott programja.
Grimindf**k
A játék elején főhősünk egy elhagyatott, sötét barlangban tér magához. Nem tudja, hogy kicsoda ő, nem tudja, hogy hol van és úgy egyáltalán nincsen semmiféle emléke se korábbi életéről. Felkerekedik hát, hogy kijusson arról a hátborzongató helyről és, hogy fényt derítsen a múltjára. Útja során találkozik rengeteg ellenséges lénnyel, azonban később egy barátra is szert tesz.
Ennél többet elárulni igazából felesleges, mert a történet csak úgy hatásos, ha ti magatok élitek át azt. Egyébként annyit elárulhatok, hogy két befejezése van a játéknak. A tesztelés során én csak az egyiket láthattam. Ennek okát nemsokára részletezni is fogom.
Ha a képekre néztek, máris láthatjátok, hogy ismételten egy 2D-s, oldalnézetes platformjátékkal van dolgunk, amelyben fizikára épülő logikai feladványokat kell megoldanunk. Hogy gondot jelent-e ez? Egyáltalán nem, ugyan a Grimind ezen a téren (is) remekel.
A platformrészek a szokásos elemeket vonultatják fel, azaz ugrálnunk és másznunk kell. Ezek a részek természetesen a játék során egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek, azonban ha ez még mindig nem lenne elég, még egy tényező is nehezíti a dolgot. Ugyanis míg más játékoknál, ha a karakterrel egy kötélhez ugrunk, magától megragadja azt. Viszont a Grimindban erre is nekünk kell figyelni. Meglehetősen sokszor haltam meg azért, mert elfelejtettem lenyomni a gombot, vagy véletlenül felengedtem azt.
Elmondható, hogy a platformrészek okozzák a legtöbb frusztrációt a játék során. Ez sokszor az irányításban keresendő, ugyanis néha a karakter nem hajlandó akkorát ugrani, amekkorát amúgy kéne neki, vagy néha magától elenged egy indát, és emiatt zuhanok a tüskékre. Egyébként a játékban található checkpoint-rendszer eléggé felemásra sikeredett, ugyanis jellemzően a legnehezebb pontoknál túlságosan nagy a távolság két ellenőrzőpont között, máskor pedig a könnyebbeknél, szinte szakadékonként van egy.
A logikai feladványok igencsak jól sikerültek. A történet elején a program az egyszerűbb feladatokkal igyekszik minket rávezetni a játék logikájára, és bizony erre a későbbiekben bőven szükségünk lesz, ugyanis nagyjából az első öt etap után kezd el durvábban nehezedni a játék ezen része. Igaz, hogy a vége felé már rendesen kell erőltetni az agyunkat ahhoz, hogy továbbjussunk, ám a megoldás logikával kikövetkeztethető. A legtöbbször fizikával kapcsolatos rejtvényekkel találkozunk, ám előfordul, hogy üzembe kell helyeznünk egy liftet, vagy meg kell oldani egy puzzle-t. A készítőnek sikerült ráadásul jó érzékkel megalkotnia ezeket, mert elmondhatom, hogy a végigjátszás során nem találkoztam olyan megoldással, amely nyakatekert lett volna.
A történet kapcsán említettem, hogy lesznek ellenséges szörnyek is a játékban. Velük harcolni egészen a játék utolsó három pályájáig nem lehet, tehát marad a menekülés, vagy a kicselezésük. Ezek is kifejezetten eltalált, hangulatos, és jó párszor ijesztő részei a játéknak, azonban az irányításbeli gondok néha itt is belerondítanak az összképbe. De félreértés ne essék, én ezeket a részeket élveztem a legjobban a játék során. Amikor először bukkantak fel ezek a kis, vörös szemű szörnyek, az olyan hirtelen, és váratlanul történt, hogy sikerült rendesen megijednem, ahogyan az azt követő második és harmadik alkalommal is. Addig nem gondoltam volna, hogy egy 2D-s, oldalnézetes játékban működik a félelemkeltés. Piros pont ezért.
Szintén említettem, hogy a játékban nem egy, hanem rögtön kettő fajta befejezést is kapunk. Az első befejezés eléréséhez csupán végig kell vinnünk a játékot. Azonban a másik már sokkal trükkösebb. Azt úgy nyithatjuk meg, ha megtaláljuk az összes pályán található egy-egy titkot. Ezekre rábukkanni nem egyszerű feladat, tehát ha elsőre nem sikerült a dolog, akkor ez adhat egy okot az újbóli végigjátszásra. Mellesleg a titkok megtalálásáért achivementek járnak, tehát az achi-vadászok már dörzsölhetik is a tenyerüket, mert nem lesz annyira egyszerű menet megszerezni mind a tizenöt kitüntetést.
Rémképek és hallucinációk
Külsőségek terén a Grimind ismételten jól vizsgázik. A grafika egyszerű, ám kétségkívül hangulatosra sikeredett. Az engem amúgy sündisznóra emlékeztető főhősünkkel bejárt sötét, sűrű növényzettel és néhol vízzel borított barlangok kifejezetten nyomasztóak tudnak lenni.
Azonban a játék a külsőségeket tekintve inkább a hangban jeleskedik. Először is a háttérben mindig sötét tónusú ambient zene szól, és erre jönnek még rá a különböző hanghatások, mint a szívdobogás, a hősünk zihálása, a különböző neszek, a gépek és a szörnyek hangjai. Egytől egyig mind remekül sikerült, és csak továbberősítik az amúgy is igencsak nyomasztóra sikerült összképet. Valamint javaslom, hogy fejhallgatóval essetek neki, mert sokkal nagyobb élmény úgy.
Szinkron nincs a játékban, így hősünk gondolatairól csakis feliratok formájában értesülünk. Azonban ezzel nincs semmi baj, ugyanis ez valahogy jobban illik a játék borongós világához.
Ítélet
A Grimind egy érdekes, kihívásokkal teli logikai platformjáték, amely nemcsak a műfaj kedvelői számára kötelező vétel, hiszen a jól összerakott logikai és platformelemek mellett hangulata is van, amely ha beszippantja a játékost, akkor nem is engedi el könnyen.
+ Remekül sikerült logikai és platformelemek
+ Borongós, nyomasztó hangulat
+ Kiváló hanghatások és zene
+ Érdekes történet
Kontra:
- Aránytalan checkpoint-rendszer
- Néhol nehézkes irányítás
Bizony. Ha az utóbbi pár tesztünket nézitek, akkor rájöhettetek, hogy rajongunk az indie-játékokért, és ezért is igyekszünk minél többet elhozni nektek is, mert vannak olyan játékok, amelyek megérdemlik a figyelmet, és a szakmai tiszteletet. Hogy a Grimind rászolgált-e minderre? Nos, azt tesztünkből kiderül…
A játék mondhatni ennél indie-bb már nem is lehetne, hiszen, mint sok más csodát, ezt is egy ember készítette, mégpedig egy lengyel egyetemista srác, Paweł Mogiła. A fiatal programozó szabadidejében készít játékokat, és a Grimind az első kiadott programja.
Grimindf**k
A játék elején főhősünk egy elhagyatott, sötét barlangban tér magához. Nem tudja, hogy kicsoda ő, nem tudja, hogy hol van és úgy egyáltalán nincsen semmiféle emléke se korábbi életéről. Felkerekedik hát, hogy kijusson arról a hátborzongató helyről és, hogy fényt derítsen a múltjára. Útja során találkozik rengeteg ellenséges lénnyel, azonban később egy barátra is szert tesz.
Ennél többet elárulni igazából felesleges, mert a történet csak úgy hatásos, ha ti magatok élitek át azt. Egyébként annyit elárulhatok, hogy két befejezése van a játéknak. A tesztelés során én csak az egyiket láthattam. Ennek okát nemsokára részletezni is fogom.
A platformrészek a szokásos elemeket vonultatják fel, azaz ugrálnunk és másznunk kell. Ezek a részek természetesen a játék során egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek, azonban ha ez még mindig nem lenne elég, még egy tényező is nehezíti a dolgot. Ugyanis míg más játékoknál, ha a karakterrel egy kötélhez ugrunk, magától megragadja azt. Viszont a Grimindban erre is nekünk kell figyelni. Meglehetősen sokszor haltam meg azért, mert elfelejtettem lenyomni a gombot, vagy véletlenül felengedtem azt.
Elmondható, hogy a platformrészek okozzák a legtöbb frusztrációt a játék során. Ez sokszor az irányításban keresendő, ugyanis néha a karakter nem hajlandó akkorát ugrani, amekkorát amúgy kéne neki, vagy néha magától elenged egy indát, és emiatt zuhanok a tüskékre. Egyébként a játékban található checkpoint-rendszer eléggé felemásra sikeredett, ugyanis jellemzően a legnehezebb pontoknál túlságosan nagy a távolság két ellenőrzőpont között, máskor pedig a könnyebbeknél, szinte szakadékonként van egy.
A logikai feladványok igencsak jól sikerültek. A történet elején a program az egyszerűbb feladatokkal igyekszik minket rávezetni a játék logikájára, és bizony erre a későbbiekben bőven szükségünk lesz, ugyanis nagyjából az első öt etap után kezd el durvábban nehezedni a játék ezen része. Igaz, hogy a vége felé már rendesen kell erőltetni az agyunkat ahhoz, hogy továbbjussunk, ám a megoldás logikával kikövetkeztethető. A legtöbbször fizikával kapcsolatos rejtvényekkel találkozunk, ám előfordul, hogy üzembe kell helyeznünk egy liftet, vagy meg kell oldani egy puzzle-t. A készítőnek sikerült ráadásul jó érzékkel megalkotnia ezeket, mert elmondhatom, hogy a végigjátszás során nem találkoztam olyan megoldással, amely nyakatekert lett volna.
A történet kapcsán említettem, hogy lesznek ellenséges szörnyek is a játékban. Velük harcolni egészen a játék utolsó három pályájáig nem lehet, tehát marad a menekülés, vagy a kicselezésük. Ezek is kifejezetten eltalált, hangulatos, és jó párszor ijesztő részei a játéknak, azonban az irányításbeli gondok néha itt is belerondítanak az összképbe. De félreértés ne essék, én ezeket a részeket élveztem a legjobban a játék során. Amikor először bukkantak fel ezek a kis, vörös szemű szörnyek, az olyan hirtelen, és váratlanul történt, hogy sikerült rendesen megijednem, ahogyan az azt követő második és harmadik alkalommal is. Addig nem gondoltam volna, hogy egy 2D-s, oldalnézetes játékban működik a félelemkeltés. Piros pont ezért.
Szintén említettem, hogy a játékban nem egy, hanem rögtön kettő fajta befejezést is kapunk. Az első befejezés eléréséhez csupán végig kell vinnünk a játékot. Azonban a másik már sokkal trükkösebb. Azt úgy nyithatjuk meg, ha megtaláljuk az összes pályán található egy-egy titkot. Ezekre rábukkanni nem egyszerű feladat, tehát ha elsőre nem sikerült a dolog, akkor ez adhat egy okot az újbóli végigjátszásra. Mellesleg a titkok megtalálásáért achivementek járnak, tehát az achi-vadászok már dörzsölhetik is a tenyerüket, mert nem lesz annyira egyszerű menet megszerezni mind a tizenöt kitüntetést.
Rémképek és hallucinációk
Külsőségek terén a Grimind ismételten jól vizsgázik. A grafika egyszerű, ám kétségkívül hangulatosra sikeredett. Az engem amúgy sündisznóra emlékeztető főhősünkkel bejárt sötét, sűrű növényzettel és néhol vízzel borított barlangok kifejezetten nyomasztóak tudnak lenni.
Azonban a játék a külsőségeket tekintve inkább a hangban jeleskedik. Először is a háttérben mindig sötét tónusú ambient zene szól, és erre jönnek még rá a különböző hanghatások, mint a szívdobogás, a hősünk zihálása, a különböző neszek, a gépek és a szörnyek hangjai. Egytől egyig mind remekül sikerült, és csak továbberősítik az amúgy is igencsak nyomasztóra sikerült összképet. Valamint javaslom, hogy fejhallgatóval essetek neki, mert sokkal nagyobb élmény úgy.
Szinkron nincs a játékban, így hősünk gondolatairól csakis feliratok formájában értesülünk. Azonban ezzel nincs semmi baj, ugyanis ez valahogy jobban illik a játék borongós világához.
Ítélet
A Grimind egy érdekes, kihívásokkal teli logikai platformjáték, amely nemcsak a műfaj kedvelői számára kötelező vétel, hiszen a jól összerakott logikai és platformelemek mellett hangulata is van, amely ha beszippantja a játékost, akkor nem is engedi el könnyen.
- Süti -
Pro:+ Remekül sikerült logikai és platformelemek
+ Borongós, nyomasztó hangulat
+ Kiváló hanghatások és zene
+ Érdekes történet
Kontra:
- Aránytalan checkpoint-rendszer
- Néhol nehézkes irányítás
Értékelés | |
9.0 | Játékmenet: A kellő kihívást nyújtó platformrészek és az egyre nehezedő a logikai feladványok kiváló szórakozást biztosítanak. Nemcsak a rajongók számára. |
9.0 | Hangulat: A játék nyomasztó hangulata, valamint a minimalista, de érdekes története teszi a Grimindot széleskörűen élvezhetővé. |
8.5 | Grafika: Egyszerű, ám hangulatos rajzfilmszerű grafika, ami jó pár ijesztő pillanatot mutat meg a játékosnak. |
9.5 | Hangok: A sötét tónusú zene, és a kifogástalan hangok tesznek hozzá a leginkább a játék hangulatához. Ezek nélkül nem lenne ugyanaz. |
8.0 | Szavatosság: Az összegyűjthető titkok és achivementek, valamint a két befejezés mind arra sarkalja a játékost, hogy többször is elővegye a programot. |
Review score | |
8.8 | A Grimind egy remek platformjáték, amely remek játékmenetével és hangulatával megérdemli, hogy emlékezzenek rá. |