Memoria - Teszt


Memoria - Teszteltük a játékot...

Jelen korunk egyik legnagyobb történetmesélője a Daedalic Entertainment úgy látszik nem pihen a babérjain és sorban készíti el az újabbnál újabb játékait. Mint ismeretes a fent nevezett fejlesztő mára már nagy szakértőnek tekinthető a kalandjátékok eléggé rétegjátéknak tekinthető piacán. Olyan emlékezetes alkotásokkal örvendeztettek meg eddig minket játékosokat, mint a Deponia-k, a Chains of Satinav vagy akár hogy idei alkotást is említsek a kiváló Night of the Rabbit (melyet egyébként szintén górcső alá helyeztünk megjelenésekor (Egyébként itt meg is tekinthetitek).

Korábbi bejelentésük alapján a német kalandjáték mogul idén még jó néhány kaland címmel fog majd jelentkezni köztük a Deponia folytatásával is. Egyike ezen címeknek a számomra először az ismeretlenség homályából, mondhatni szinte a semmiből előkerült Memoria című játékuk, mely egyben jelen tesztünk alanya is lesz. A Memoria gyakorlatialg a Rabbithoz hasonlóan nem kapott túl nagy hírverést. Amit tudni lehetett róla az az, hogy a hagyományos kalandjáték elemeket kissé megpróbálja fogyaszthatóbb formába önteni. Ezen információk tudatában vetettem bele magam a kalandba és vágtam bele a Memoria elemzésébe.

A Memoria történetét tekintve vérbeli kalandjáték címnek tekinthető. Igazság szerint akár folytatásnak is nevezhetném, ugyanis a The Dark Eye: Chains of Satinov karakterei köszönnek vissza a játékban. A játék abban a The Dark Eye világban játszódik, amely egy 25 éve alkotott Európában igen népszerű klasszikus papír alapú kalandjáték. Ebben a világban számos nagyon jó játék készült már és úgy gondolom a Chains of Satinov-al is bebizonyosodott, hogy kalandjáték alapanyagnak is kiváló ez a fantasy univerzum. Ez meg is látszik a Memoria történetén is.

A rajzolók ismét kitettek magukért, a táj gyönyörű

A játékban azt a Geron-t fogjuk alakítani, akit már a Chains of Satinov-ban is irányíthattunk. Emellett bepillantást nyerhetünk egy 450 évvel ezelőtti korba is, ahol Sadja hercegnő kalandjait követhetjük végig. A két karakter története látszólag teljesen más irányba halad, de a Daedalic a végére mesterien össze tudja kapcsolni a fantasy elemekkel bőven megspékelt szálakat, mint ahogy azt már megszokhattuk tőlük. Geron célja újra tündér alakba varázsolni a korábbi játékbeli társát Nuri-t, míg a hercegnő egyszerűen hírnévre és dicsőségre vágyik. Számos NPC-vel akadnak össze majd és események láncolatába keverednek melynek végén minden kalandjátékokban felmerült kérdés is megválaszolásra kerül (többé kevésbé). A történet tehát hozza a szokásos Deadalic színvonalat, így panaszom egyáltalán nem lehet rá.

Játékmenet tekintetében, mint ahogy fentebb is említettem voltak ígéretek a játékkal kapcsolatban. Gyakorlatilag ha már játszottunk kalandjátékkal nem fog minket meglepetésként érni a Memoria játékmenete sem. NPC-kkel kell beszélgetni (ezek többnyire csak háttérinformációkkal szolgálnak), tárgyakat kell keresgélnünk majd kombinálnunk, hogy ezek segítségével oldjunk meg logikai feladatokat. Ahogy haladunk előre úgy tudunk meg egyre többet a történetről, illetve merülnek fel újabb kérdések (mint egy jó krimi történetben). A Night of the Rabbittól eltérően ezúttal már a játék elején is egy igen komor hangulatú igazán felnőtt történettel lesz dolgunk, amelyben a humor csupán elvétve jelenik majd meg (azért lesz egy-két humoros jelenet is).

Ami némileg megkülönböztető a játékot a többi a kaland címtől az csupán néhány apróság, amik alapján én nem mondanám, hogy megreformálta a Daedalic a kalandjátékok piacát. Igazság szerint leginkább fogyaszthatóbbá tette a stílusban nem annyira jártas játékosok számára, ugyanakkor mégsem (ezt majd alább kifejtem). Az egyik fontos elem a játékban a mágia jelenléte. A történet folyamán lesz lehetőségünk néhány egyszerűbb ráolvasást használni (gyakorlatilag három féle áll majd rendelkezésünkre) és alkalmazni, melyek mindegyike nagyon fontos lesz majd a logikai feladványok megoldásában. A mágia és a hagyományos kalandjátékos tárgyhasználat és kombinálási lehetőség ad egyfajta csavart a szokásos feladványok megoldási mechanizmusának.

"A kocsmában, ott van a nagy élet"

Jogosan merül fel a kedves olvasóban, hogy ha valakinek nehéz volt tárgyak alapján feladványokat megoldani, akkor a mágia ezt inkább tovább nehezíti. Ez egy jogos észrevétel is önmagában, azonban segítő lehetőségek is beépítésre kerültek a játékba pont azért, hogy ne akadjunk el menthetetlenül. Egyrészt a főhősök kommentálják az eseményeket, ha nagyon sokat bénáznánk a megoldás keresés során (ezzel terelvén a megoldás útjára), másrészt van lehetőség egy gomb lenyomásával kiemelni azon tárgyakat melyekkel interakcióba léphetünk, harmadrészt a játékban van egy tippeket adó opció is (több kattintással érhető el és csak akkor ha tényleg szeretnénk elérni, tehát a menüből véletlenül nem lehet előhívni szerencsére). Ez utóbbi igazából a "hoztunk is valamit meg nem is" tipikus esetét testesíti meg. Akinek nagyon nem mennek a feladatok azok kapnak egy apró tanácsot az éppen aktuális feladathoz, viszont egyáltalán nem részletes leírásról van szó. Ennek értelmében még a tanács birtokában is bőven lesz lehetőség elakadni (ez a nehéz feladványok szerelmeseinek jó hír), amit nekem is sikerült többször megtapasztalnom.

Az NPC-kkel való párbeszéd általában a háttértörténetek megismerésében lesz segítségünkre, legalábbis a legtöbb beszéd opció esetében. Lesznek azonban olyan esetek, amikor a főszálban is csak a jó válaszon keresztül vezet majd az út, illetve amire szintén lesz példa, hogy csak több jó válasz esetén enged minket tovább a játék. Lesznek ezen belül nyomozós küldetések, vagy csak olyanok melyekkel meg kell győznünk az adott NPC-t, hogy segítsen nekünk. Néha ezek a válaszok nem egyértelműek és gyakorlatilag nagyon figyelnünk kell a karakterek habitusára, minden egyes szavukra, hogy gyorsan és hatékonyan teljesíthessük ezeket a feladványokat.

A rövid leírásból remélem jól látszik, hogy a Memoria bizony bőven meg fogja dolgoztatni a szürke állományunkat is annak ellenére, hogy azért segít is ha igényeljük. A hagyományos logikai feladványoktól kezdve, a szövegesig sokféle található meg a játékban, melyek némelyike könnyebb, mások nehezebbek. Ez utóbbiak egyébként nagyban építenek arra mennyire figyeltünk korábban a játékra (egy-egy NPC mondandójára, a helyszínekre). Van egy rész, ahol még a tájékozódási képességünket is próbára teszi majd a Daedalic. Összességében ugyan a beharangozott forradalmi újítások inkább kisebb apróságoknak bizonyoultak ennek ellenér a Memoria játékmenete alapján igazi klasszikus kalandjátéknak minősíthető, ráadásul a kiváló fajtából (Szokásos Deadalic recept szerint).

Annak a botnak bizony lesz szerepe...

A Memoria grafikája kapcsán a játékosokat nem fogja meglepetés érni. Valahol már hagyománynak is tekinthetnék, hogy ha point & click kalandjátékról beszélünk, akkor az csakis rajzolt környezetben az igazi. Mivel a Daedalic grafikusai ennek a stílusnak valódi mesterei ezért nem csoda, hogy a kitaposott ösvényt követték és ismét rajzolt grafikát kapunk. A játékhoz egyébként ez kiválóan illik és teszi annyira látványossá a Memoriát amennyire csak rajzolt grafika erre képes. A háttér kicsit művibb kialakítású, míg az NPC-k sokkal több színt kapnak kiemelve őket a háttérből. Egyszerűen nincs mibe belekötni ezen a téren.

Ha az egyik dolog, amihez nagyon ért a Daedalic az a történetmesélés, a másik a grafika, akkor a harmadik mindenképpen a hangzás kialakítása (a három kombinációjából meg születik ugye a nagybetűs hangulat). A zenékre ismételten nem lehet panasz. Annyira füllbemászóak, amennyire egy kalandjátékban kell. A szinkronszínészek szintén kiválóan teszik a dolgukat. Minden főbb NPC hangja kiválóan illeszkedik a karakteréhez, ahogy ezúttal a kevésbé fontos NPC-k hangja is tökéletes. A színészi munka kapcsán a Memoria-ban a túljátszás se igazán jellemző, mivel ahogy már említettem a Rabbittól eltérően ezúttal végig egy komolyabb, komorabb hangvételű történetről beszélhetünk.

Szavatosság tekintetében ismételten a szokásos 10-12 órányi játékidőt tudom említeni. Ennek nagy rész ismét feladványmegoldásból fog állni és sokszor fogunk széttárt karokkal meredten bámulni az inventory-t, hogy na itt most tulajdonképpen milyen megoldást is találtak ki a fejlesztők. Néhol nagyon nehéz feladványok vannak a játékban (persze utólag már könnyűek), máskor meg játszi könnyedséggel vagyunk rávezetve a megoldásokra. Túl nagy területek egyébként nincsenek és az adott helységekben a megoldás kulcsai minden esetben rendelkezésre is állnak, tehát elakadni emiatt nem lehet, sem pedig bugok miatt amiből én egyetlen egyet sem tapasztaltam. A szavatosság a játékidő függvényében egyébként rendben van, ráadásul vannak olyan achievementek amelyek egy végigjátszásban ha nincs mentésünk nem megszerezhetőek.

Gondolkodom, tehát vagyok

Összességében ismét egy kiváló kaland címet készített a fejlesztő. A játékmenet nagyon élvezetes és eléggé addiktív, a grafika gyönyörűen rajzolt és nagyon stílusos, a hangzás kiváló minden tekintetben. A szavatosságra nem igazán lehet panasz, hiszen a hasonló kalandcímekkel nagyjából hasonló hosszúságú (sőt a legtöbb mai AAA játéknál is hosszabb). Úgy tűnik ez a kalandjátékosok éve eddig, mivel a Memoria ismét egy olyan cím, melyet nekik nem szabad kihagyni és még hol van év vége (számításaim szerint még 2 címet tartogat a tarsolyában a Daedalic idénre, ha emlékezetem nem csal: Goodbye Deponia és az 1954 Alcatraz kaland címek lesznek, míg a Blackguards a fejlesztő első izometrikuse RPG címe, mely szintén a Dark Eye világban játszódik majd).

Pros
+ Daedalic kalandjáték
+Két történeti szál
+ Dark Eye fantasy univerzum
+ Varázslat és tárgyhasználat kombinációja
+ Stílusos rajzolt grafika
+ Kiváló zenék és hangok
+ Segítségek elakadás esetére
+ Steam achievement-ek

Cons
- Segítség ellenére is néhol nagyon nehéz, ami sokakat elriaszt majd
- Ritkán akadozó animációk

Értékelés
9.5Játékmenet:
A Memoria egy klasszikus kalandjáték némi nehezítéssel itt és könnyítéssel ott. A kihívást keresők megtalálják benne a számításukat viszont a kezdőknek nem biztos hogy elég ennyi könnyítés. Mivel ez mindig is egy gondolkodást igénylő műfaj volt ez semmiképp se hiba. 
9.5 Hangulat: 
A rajzolt grafika a hangzás és a lebilincselő történet csak úgy sodorja magával az embert. A sztoriszál annyira erős hogy nehezen lehet letenni a játékot, így a hangulattal szerintem semmilyen gond nincs.
9.0Grafika: 
Rajzolt grafikáról beszélhetünk, ami hű a kalandjátékos hagyományokhoz. Kategóriáján belül kiváló megjelenítésről beszélhetünk.
9.0Hangok: 
A zenék és hangok mindig is erős elemét képezték a Daedalic játékoknak és ez most sincs másképp. Zenék talán annyira nem emlékezetesek, mint a Rabbitnál.
9.5Szavatosság:
Maga a játék 10-12 óra alatt végigjátszható, de a történet miatt lehet érdemes lesz másodszorra is nekifogni. Előfordulhat, hogy marad itt-ott egy két homályos folt ezen tekintetben az első végigjátszás során.
Summary
9.3A Night of the Rabbitnál azt emlegettem, hogy meg lehet az idei év legjobb kalandjátéka. Fura helyzet, hogy most ugyanazon cég játék kerül hasonló pozícióba. Év végén nagyon nehéz lesz kiválasztani a 2013-as év legjobb kalandjátékát, ugyanis a Memoria is igen kiváló lett. Minden kalandor lelkű játékosnak bizony ezt a címet is erősen ajánlott végigjátszania. Remekmű!

Összes oldalmegjelenítés