Metro: Last Light - Teszt

Teszteltük az orosz 4A Games sikerjátékának következő részét...

Metro 2033. Ezt a játékot feltehetőleg elég sokan ismerik és játszottak is már vele világszerte, ami valószínűleg mindenkinek egy mély nyomot is hagyott utána. A játék legkiemelkedőbb része a grafika volt, ugyanis nem volt egy olyan atom erőmű, ami elfuttatta volna maximális grafikai beállítások mellett (mármint amikor megjelent maga a játék), és épp emiatt valószínűsíthető, hogy sokan ezzel a játékkal tesztelték gépükben az új hardvereket. Most, 3 évvel később, kiadták a játék folytatását, ami egyúttal egy feltuningolt grafikai motort is tartalmaz, és természetesen Artyom újabb kalandjait is. Ez a Metro: Last Light, a Deep Silver jóvoltából.

(VIGYÁZAT!!!! A történet az első rész és a második rész elejét is tartalmazzák, ami nem szó szerint lesz leírva, így némileg elkerülhető a komoly spoilerezés. Így is előfordulhat némi spoiler, ezekért elnézést kérünk mindenkitől.)

Egy rövid bevezető az előző részből:

Az első rész történetében a nukleáris háborút túlélt Oroszországban játszódik, egész pontosan alatta, ugyanis amikor a rakéták becsapódtak Moszkvába és a környező városokba, az emberek kénytelenek voltak menedék gyanánt a metróba menekülni, így a föld alatt menedéket keresve élhetik túl ezt a katasztrófát. De mivel a nagy ágyúkat vetették be, és ezzel mindenki tisztában volt, hogy jó pár évig a kék égboltot nem fogják látni, a föld alatt városok alakultak ki a túlélők között, és élték tovább az életüket, mintha mi sem történt volna. Viszont a nagy dózisú sugárzás miatt az állatok és azok, akik nem tudtak elmenekülni a metróba, átmutálódtak, és ők lettek a az ún. Dark One-ok, akik a sugárzásnak köszönhetően teljesen átmutálódtak, eltorzultak, ami szörnyeteggé tette őket. Nem mindenkiből vált agyatlan szörnyeteg: némelyikükből egy új faj született meg, akik telepatikus képességekkel rendelkeztek. A későbbiek folyamán az emberek megelégelték, hogy be vannak zárva, és azok, akik a vak szerencsében hittek, szerencsét próbáltak a felszínt meglátogatva, természetesen gázmaszk és sugárzás elleni gyógyszer kíséretében. Azok, akik visszatértek, sok hasznos dolog kíséretében jöttek vissza, és mint kiderül később, hogy ez fontos számukra, hogy a felszínről a legszükségesebbeket beszerezzék, ún. Ranger-eket képeztek ki, akiknek az volt a feladatuk, hogy megvédjék a metró lakosait. A játékos egy túlélőt irányít, akit Artyom-nak hívnak, és eleinte úgy élte az életét, mint a többi átlagos "polgár". Artyom szerette a képeslapokat, és bármikor, amikor egy Ranger elhagyta a metrót, megkérte az egyiküket, aki később jó barátja lesz, Hunter-t, hogy ha bármilyen képeslapot talál, hozza el neki. Az egyik alkalommal, amikor Hunter épp egy "vadászat"-ról tért vissza, és miután odaadta Artyom-nak a talált képeslapot, megtámadják a Dark One-ok a településüket, és a megrémült Artyom-ot Hunter megbízza egy küldetéssel, mi szerint ha nem tér vissza többet, akkor az immáron birtokában levő dögcédulát vigye el Polis-ba, és kérjen segítséget Miller-től, aki tudni fogja, hogy mit kell tennie. A játék vége felé a játékosnak el kell döntenie, hogy mi legyen a sorsa a Dark One-oknak, ami két lehetőség elé állítja Artyom-ot.

A folytatásban ugyanott folytatódik a történet, ahol félbe szakadt: Artyom döntése után a mindenki által ünnepelt férfit kinevezik hivatalos Rangerré, és egy ún. Spárta rendbe szólítja mostantól a kötelessége, akiknek ugyanaz a feladatuk, mint eddig: megvédeni a metró lakosait a Dark One-októl. Egy nap Artyom régi barátja, Khan, meglátogatja őt, mi szerint feltételezhetően az emberek képesek kommunikálni a Dark One-okkal és arra ösztönzi Artyom-ot, hogy menjen fel a felszínre, és próbáljon kapcsolatot teremteni az egyikükkel. A játék elején egy társat kapunk magunk mellé, ezúttal egy női Ranger-t, akit Anna-nak hívnak, és Miller szerint azért jön velünk erre a küldetésre, hogy ha esetleg rosszul sülne el a dolog, és a Dark One a telepatikus képességével rabul ejtené Artyom-ot, akkor Anna végezze el a piszkos munkát.

Grafika, hangok

Az orosz fejlesztő csapat a már előző részben is használt 4A Engine-t használja ebben a részben is, ugyan egy felújított változatát, ami annyit jelent, hogy beleintegrálták a DirectX 11-et, és természetesen a szükséges tapaszokkal ellátták, így még egy lapáttal ráraktak az előző részben látott gyönyörű grafikára. Atmoszférikus, jól megjelenített poszt-apokaliptikus világot teremtett meg a 4A Games ezzel a grafikai motorral, és egy rossz szava sem lehet senkinek sem, ugyanis még a legalacsonyabb beállítások mellett is szépen néz ki a játék, így ezzel remek élményt nyújtva a gyengébb rendszerrel rendelkező játékosoknak. A grafikai beállítások még mindig gyérek, csak némi beállítás adott, mint pl. Motion Blur, Tesszeláció (DX11), SSAA (Super Sample Anti Aliasing), felbontás, és az előre megadott textúra minőségek. Sajnos emiatt talán sokan DirectX 10-be csak Normálon vagy High-on lesznek képesek játszani, de már jöttek javító csomagok, amik javítják a teljesítményt, és lehetséges, hogy nagyobb grafikai beállítás mellett is menni fog azoknak, akik eddig csak Normál minőségen nyomták. A hangulatról, mint az már említve lett, a 4A Engine gondoskodik, és annyira részletesen és hangulatosan adja vissza a poszt-apokaliptikus Moszkva utcáit, hogy valószínűleg a játékosok mindenhová elkalandoznának legszívesebben, ami sajnos nem lehetséges a lineáris történet miatt. Sok mindent nem lehet elmondani a hangulatról, talán annyit, hogy mindenki tegyen egy szívességet, és aki nem próbálta még ki a Metro 2033-at vagy a Last Light-ot, az tegye meg most. A hang effektekről különösebb dolgot nem lehet elmondani, remekül végezték a dolgukat a szinkron színészek, minden a helyén van. A "fegyverek szava" is úgy-ahogy korrekt, különösebb csodát nem szabad várni tőlük. A felszínen való járkáláskor viszont meglepően dícséretesek a hang effektek, ugyanis sok mindennek van hangja, tehát aprólékos, és nincs elkapkodva.

Játékmenet

A játékmenet az előző játékhoz hasonló, ha Normál fokozaton tolják az emberek: fogd a lőszert és lőjj, viszont megvásárolható DLC-ként a Ranger mód, ami csak egy nehezített fokozat, ugyanis itt limitált kijelzőt kap a játékos, kevesebb lőszert, és a játékos kevesebb lőszer elnyelésével fogja a padlót többször látni. Tehát a Ranger játékmód arra sarkallja a játékosokat, hogy lopakodjanak, és ráadásul Steam-en az elérhető teljesítmények között olyan van, hogy a játék során senkit sem öljünk meg, csak ha rákényszerítenek. Ezen felül új fegyverekkel és régiekkel is találkozhatunk, visszaköszön a dobókés, a cső bomba, és ennek egy új verziója is lett, a gyújtóbombás cső bomba, és végezetül Claymore-t is használhatunk az olyan helyeken, ahol egy bizonyos helyet kell megvédeni. Viszont ami tényleg újításnak számít, az a fegyverek testre szabhatósága, ugyan nem annyira durva módon, mint pl. a Brink-be, de több fajta irányzékot, torkolat tüzet elnyelő csőszájféket, hang tompítót, lézert, több fajta puskatust és kiegészített tárat szerelhetünk rá. Az újdonságok között helyt kapott a közel harci kivégzések is, miszerint ha egy ellenség mögé lopódzunk, akkor esélyünk van rá, hogy ájultra ütjük vagy halk módszerrel megöljük az ellenségünket. Mindkettő esetben egy animáció fogja követni, amiből több fajta is van. Talán az egyik legnagyobb hátulütője az egésznek, hogy a testeket nem lehet arrébb húzni, ami sokszor ahhoz vezet, hogy megtalálják a hullát vagy a kiütött bajtársukat és pár másodperc múlva már az egész helyiség tudni fog a jelenlétünkről. A Ranger játékmódon belül van még a Hardcore verziója, de ez értelemszerűen azoknak van kitalálva, akik veteránok a lopakodós játékokban, és tudják, hogy hol és mikor kell megmozdulni, ugyanis a játékosnak és az ellenségnek is a sebzése maximális lesz, tehát a gép karabélyok egy lövésből lőnek, viszont ugyanez visszafelé is érvényes. A kijelző, ami mutatja a lőszert, és azt, hogy mennyi medkit-ünk, vagy mennyi percre elegendő szűrőnk van teljesen ki van kapcsolva ebbe a játékmódba, és az általános célkereszt sincs. 

Szavatosság

Élettartamilag a játék egészen biztos, hogy sok gazdára fog lelni, és a többszöri végigjátszás is garantált a Ranger játékmódnak köszönhetően. A játék megjelenésekor, mint a manapság legtöbb játékhoz, adtak ki javító csomagot, ugyanis az AMD videókártyával rendelkező játékosoknál furcsa grafikai bug jött elő, ami gyakorlatilag játszhatatlanná tette a játékot, de természetesen ezt hamar észlelték, így az első nap már jött is a javítás hozzá. A játék a Steam statisztikai adatai szerint naponta 14 ezren játszák, ami a Top 15-be nőtte ki magát a játék, és ugyanitt 50 euró fejében hozzá is juthatnak a játékosok.

Összességében a játék hozta az elvárt szintet, és az első részhez hasonlítva sokat fejlődött, és mint mindig, komoly eldöntendő kérdések elé állítják a játékosokat a végigjátszás során, ami a többféle befejezéshez vezet. Így a hagyományt követve a 4A Games ismét maradandót alkotott, és nyugodt szívvel lehet ajánlani bárkinek is.

Pros.:

+ eszméletlen grafika

+ remek hangulat

+ fegyverek részleges testre szabhatósága
+ Steamworks
+ Ranger mode

Cons.:

- a grafikai beállítások kevésbé testre szabhatóak

Értékelés
9.0	Játékmenet: Ez majdnem ugyanaz, mint az előző résznél, amit ha úgy játszunk ki, mint ha egy átlagos FPS lenne, elég unalmas lenne, de a lopakodással már teljesen mássá válik az egész játék.
9.0	Hangulat:  A hangulat remek lett, a grafika jól tükrözi a radioaktív sugárzással telített Moszkva utcáit, és a metro rendszert is egyaránt.
9.5	Grafika:  A 4A Engine felturbózott verziója ismét megmutatta, hogy tud még meglepetést okozni.
8.5	Hangok:  A szinkron színészek kiválóan végezték a dolgukat, és a hang effektek is egész jóra sikerültek.
9.0	Szavatosság: Egészen biztos, hogy a legtöbb játékos a játékot jó párszor még kifogja játszani, ugyanis ez a játék nem egy végigjátszásra lett tervezve, és ez meg is látszik rajta.
Review score
9.0	A Metro: Last Light-al az orosz fejlesztő csapat ismét megmutatta, hogy még mindig tudják hozni a szintet, és mint az első résznél, itt is a többszöri végigjátszásra tették a hangsúlyt a több féle befejezéssel.