1942. szeptember 11., Sztálingrád
elesett,
a német csapatok erejükön felül teljesítettek, döntő erejű győzelmük után megnyílt az út a Asztrakhán felé, és semmi sem állíthatja meg a Kaukázusi olajmezők biztosítását, a Vörös Hadseregnek pedig csak napjai vannak hátra a kőolajkészletek kiapadás után.
a német csapatok erejükön felül teljesítettek, döntő erejű győzelmük után megnyílt az út a Asztrakhán felé, és semmi sem állíthatja meg a Kaukázusi olajmezők biztosítását, a Vörös Hadseregnek pedig csak napjai vannak hátra a kőolajkészletek kiapadás után.
A történelem furcsa tréfája, hogy
a fentebbi mondatok nem történtek meg, ám a mai tesztünk alanya, a Unity of
Command csak ránk, és képességeinkre bízza a háború, e kulcsfontosságú
frontját. Személy szerint nem kedvelem a hatszög alapú térképen játszódó
játékokat, mert rondák, vagy olyan bonyolultak, hogy egyszeri játékos sírva
menekül előlük. De a Unity of Command ezen változtatott.
Te meddig mennél el az azeri olajért?
Történet
A játék két játszható kampányt
tartalmaz, a német hadjárat 1942 nyarán veszi fel a fonalat, célunk
Sztálingrád, Baku, Asztrakhán utóbbi küldetésekhez jól kell szerepelnünk, mert
így egy alternatív történelmet fogunk lejátszani, míg a Szovjet kampány, pedig a
történelmet nem bolygatja, megy, Sztálingrádtól meg sem állunk, a németek visszaszorításig
(nem Berlinig persze). De a játék erénye, hogy nagyapáink egységeivel is
találkozhatunk a harcok során.
Eddig minden jó, de felül ki fog törni az MI...
Játékmenet
A játék erénye, hogy a hatszög
alapú térképek gyönyörűek, és az egységek bábúi is afféle letisztult-realista
kinézetet kaptak, így nem érezzük nyomasztónak
órák múlva sem a játékot. A műfaj sajátossága a körmönfont bonyolultság,
ami itt is jelen van persze, de piszkosul egyszerűen tálalja magát. Egység
kijelöl, ellenség meghatározása, esélyek, új ellenség, jobb esélyek, támad,
nyer, mozog. Egyszerű, mint a cikkírás. Aztán mégis, amikor átlátjuk a frontot,
elvégezzük a logikus döntéseket, és átadjuk a lépést az ellenfélnek, akkor
láthatjuk, hogy az MI talán az utóbbi évek legokosabbja, könyörtelen szemétláda
(ha szabad így fogalmaznom. A legkisebb lyukon képes a hátunkba kerülve elvágni
minket az utánpótlástól, így lényegében elbuktunk. Vagy a egy sikeres áttörést
követően, rendezi a sorait, így kialakítva egy 2. védelmi vonalat, teszi
mindezt olyan tudatosan, olyan jól, hogy csak TANULNI lehet az MI-től. A játék
a kevésbé felületesebb stratégáknak megad mindent, ami a győzelemhez kellhet.
Láthatjuk a domborzati viszonyokat, fantasztikusan leegyszerűsítve, így a
hegyivadász ezredeket (utálom a katonai hierarchiát) jó helyre
csoportosíthatjuk, vagy elkerülhetjük, hogy tankjainkkal egy mocsáron tanyázó
ellenséget támadjunk meg.
Az MI éppen elvágta az utánpótlást, és végem...
Az egységeink egy hatszög
területét foglalják el, minden körben rendelkeznek egy bizonyos mozgási
pontokkal, és azon felül akcióponttal, hogy támadhassunk mozgás után, de az
akciópontokat átváltva (egérgörgetés az egész) akár messzebb is nyomulhatunk az
ellenség hátába. Bizonyos egységek rendelkeznek egy hatósugárral (szomszédos
hatszögek) ezeken a hatszögeken megfogják az egységeink, tehát egy kis lyukon
nem tudunk csak úgy átmenni, hanem, először a rést feltölteni, majd egy mezőt
utána és a következő egység már szaladhat, amerre lát. Az egységek áttekintő ablaka is nagyon jól átlátható, első pillantásra látunk mindent, amit kell.
Sztálingrád, ahol minden eldől...csak az utánpótlás végét járjuk...
Minden küldetésen rendelkezünk
célkitűzésekkel, és azok teljesítésének határidejével. Ha időben teljesítünk
mindent, akkor sok presztízst kapunk, és további küldetések lesznek elérhetőek,
ha kevésbé vagyunk ügyesek, akkor kevesebb presztízsünk lesz, és nem sikerül a
hadjárat összes küldetését elérni (alternatív történelem sztornó). A küldetések
után kapott presztízsből a következő küldetés során vehetünk erősítést, vagy behívhatunk
pár veterán alakulatot, akár SS csapatokat is. Ezek pedig hatalmas segítség
tudnak lenni, hiszen sokkal erősebbek bárminél, amink van. Ha eddig valaki nem
tudta mire képes egy gépesített SS hadosztály, akkor ebben a játékban jó képet
kaphat erről, amikor a szovjetekkel kell támadni és csak nem sikerül
átverekedni magunkat rajtuk. A kampány tekintélyszerző funkciója nagyszerű
inspiráció, hogy egyre jobb eredményeket érjünk el, jobban figyeljünk, de engem
ezzel párhuzamosan elkeserít, hogy bizonyos küldetésekhez, egy korábbi missziót
tökéletesen kell megcsinálni, ami BORZALMASAN nehéz tud lenni, Sztálingrádot 11
körbe került bevenni, de a tökéletes győzelem 8 kör, akadozik az utánpótlásunk,
támadási lehetőség alig, és az ellenség, meg közben kap bőven utánpótlást.
Szóval frusztráló is azért a tekintély rendszer.
Áttörés, bekerítés, és harc Rosztovért.
Grafika
Nagyon szép letisztult az egész
kinézet, a hatszög stratégiák „Endless Space”-je, ha szabad így fogalmazni. A
beillesztett képeken, mozgásban látva, egy rossz szavunk nem lehet erre. Szóval
a kategóriájában tökéletes.
Összegzés
A játék fantasztikus, mert képes
elhitetni magáról, hogy egyszerű, de mégis komplex. Képes arra, hogy odaszegezzen
a székembe, és újra meg újra elbukjak, mert nem ól gazdálkodtam, mert az ellenség
sem várja tétlenül a pofont. Aztán ha vannak barátaink, akik szeretik a műfajt,
akár még hotseat multiplayer is van (egy gép előtt cserélgetjük a játékosokat),
ami nagy móka tud lenni, nem is tudom utoljára mikor láttam ilyet. (Talán egy
modban a Mediaval 2-höz…) A játékot ajánlom azoknak, akiket érdekel a 2. világháború,
és érdekli őket az a front, ahol a nagyapáink is harcoltak. De legfőképp
ajánlom azoknak, akik nem tudják, mi az a hatszög alapú stratégia, mert ez a
belépő szint. Addig is én várom a kiegészítőt, amiben kishazánk területén
újrajátszhatjuk majd a debreceni tankcsatát is!
Pros:
+Nem lineáris, képesség orientált hadjárat
+Egyszerű-mégis nagyszerű
+Okos gép
+Szép, letisztult grafika
Cons:
-K*rva okos gép
-Néha frusztráló
| Értékelés | |
| 8.5 | Játékmenet: Egyszerűnek tűnik, de elég komplex, hogy újra és újra nekivágjunk a legjobb eredmény reményében. Ám a jó eredmény hajszolás frusztráló lehet. |
| 9.0 | Hangulat: Érzem, hogy van tétje a dolgoknak, Sztálingrádnál érezni, hogy egyenrangú felek harcolnak, ahol akár még veszthetünk is. |
| 9.0 | Grafika: Letisztult, szép és átlátható. A műfajban ez a legszebb talán. |
| 8.5 | Hangok: A zene teljesen jó, bár a hiánya sem tűnik fel. A hangok nagyon jók egy indie játékhoz képest. |
| 8.5 | Szavatosság: Egy darabig elleszünk vele az fix, de ha megunjuk, akkor a fentebb említett okos MI-frusztráció kombó miatt, mert van ami tényleg a lehetetlen határát súrolja, vagy nem?:) |
| Summary | |
| 8.7 | Remek játék lett egy kis horvát indie csapattól, várjuk a folytatást! |
by Kopiati