Sekiro: Shadows Die Twice - Teszt

A kegyetlen nehézségéről és könyörtelen világáról híres Dark Souls játékok nagy népszerűségre tettek szert az elmúlt évek során. Sokak számára egy rossz viccként fogták fel eleinte (köztük én is) a játékot, mivel rengetegszer még a legegyszerűbb ellenfél is tudott meglepetést okozni. Pár szóval körülírva a játék egy akció RPG játék, aminek a legfőbb erénye, hogy több ún. "kapu őrt" kell legyőznünk, hogy a játék igazi főgonoszával szembe szálhassunk. A kapu őr alatt azt kell érteni, hogy a játék alapjába véve több szekcióra van bontva, és a legtöbb résznek van egy örzője, akit a tovább jutáshoz le kell győzni. Alapjába véve ez a FromSoftware fejlesztő csapat receptje, ami legalábbis erre a szériára vonatkozik. Legújabb játékukban is megtalálható ugyanez a séma, annyi különbséggel, hogy még jobban számít a játékos reakció ideje, illetve az ellenfelek is könyörtelenebbek lettek.

A Sekiro: Shadows Die Twice a XVI. századi feudális Japánba kalauzolja el játékosait, ahol a könyörtelen klánok és sógunjai próbáltak hatalomra szert tenni bármiféle módon. Az Ashina tartományért vívott háborúban rengetegen vesztették életüket, többek között főhősünk szülei is, így árvaként egy magányos kardforgató veszi szárnyai alá, akiről később kiderül, hogy shinobi. Mivel rajta kívül senkije se volt, így kénytelen volt elsajátítani örökbe fogadójának mesterségét. Az évek múlásával az "Istenek utódjaként" emlegetett Kuro trón örökös testőre lesz. Kuro klánja kihaló félben van, és egy misztikus erő miatt, amit csak a Sárkányok örökségeként emlegetnek, sokan vették célba, ám kevesen jártak sikerrel, kivéve Genichiro tábornokot, aki legyőzi Sekirot, majd elrabolja Kurot. A halálos párbajban Sekiro elveszíti az egyik karját, aminek biztos halállal kellett volna végződnie, de titokban Kuro annyira megkedvelte testőrét, hogy három évvel ezelőtt átadta Sekironak az erejét, ennek köszönhetően túlélte a halálos sérülést. A lábadozást követően egy elhagyatott templomban találja magát főhősünk, illetve egy protézissel a karján, amit a Szobrászként ismert veterán shinobi faragott neki.

A játékmenet nagyon nagy vonalakban hasonlít elődjeire, így nyugodtan mondható az erre a játékra is, hogy jobb, ha több beviteli periféria van a talonban, mivel a Souls játékokhoz képest az ellenség durvább, viszont kb. a Bloodborne szintjén van az AI. Az egyedüli dolog, ami talán kiemelkedő, hogy többféle támadás módjuk van, ergó nem ugyanazt csinálják, és tisztán látszódik, hogy tanultak az előző játékokból, hogy miként lehetne még könyörtelenebbé tenni az enemyket. Szerencsére ha eleinte megfontoltan játszunk, akkor hamar mi is olyan move settekre tehetünk szert, amivel meg lehet könnyíteni a szituációkat. Eleinte karakterünk nem több egy szimpla kardforgatótól, de a szerzett tapasztalati pontokból itt harc stílusokat sajátíthatunk el, stat pontok helyett. A játék egyik legfőbb eleme az, hogy miután Sekiro meghal, avagy elfogyott az összes életpontunk, újjá tud éledni ott, ahol "legyőzték", viszont csak az életpontjai felét kapja vissza, illetve ha mégegyszer meghal, akkor a templomban éled újra. Van még egy igen fontos része a játékmenetnek, amit nem árt tudni: minnél többször halunk meg, úgy kezd el terjedni a Dragon Rot nevű betegség, fokozatosan megfertőzve a templomban levő halandókat. Csak egy bizonyos számú halál után történik ez meg, és több stádiumú (ergó minnél többször halunk meg annál veszélyesebb lesz a betegség), szóval érdemes törekedni a túlélésre. A következménye a betegségnek az, hogy amíg a templomban levő NPC-k betegek, nem tudjuk a hozzájuk szóló questet csinálni. A folyamat visszafordítható, de nem véglegesen gyógyítható. Több felhasználható tárggyal is megtehetjük ezt, ami a játék közepe felé lesz elérhető.

Említve lett, hogy a játék reakció időn alapszik nagyobb részt, ami mindegyik Souls játékra mondható, de természetesen a Sekiroban ezt a skálát mégfeljebb rakták, és csúnyán visszanyalhat a fagyi, ha nem figyelünk oda. Itt nem lehet páncélt cserélni, rezisztenciát vagy életet növelni (az utóbbit lehet, erre később visszatérek), szóval fájni fog, de nagyon, ha megsérülünk, ráadásként az élet visszatöltő egy vicc, elég sokáig csak kevés alkalommal használható, viszont szerencsére visszahozták a Dark Souls 2-ből a Lifegem féle itemet, amit itt Pelletnek hívnak, ami egy bizonyos ideig tölti fel az életünket, mondjuk csodát ne várjunk tőle, mivel nagyon lassan tölt. Visszaköszönnek az egyszer használatos tárgyak is, amiket az ellenségtől, illetve a játékban szétszórva szedhetünk fel, pl. tűz sebzés ellen, szerencse növelő medál, maroknyi hamu (ezzel megvakíthatjuk egy rövid időre az ellenséget, nem mindenkin működik), olaj, stb. Pár szót érdemes a protézisről is megemlíteni, mivel nem csak Pókember módjára tudunk házakra, avagy fa ágakra akaszkodni: harci jellege is van, legelőször shuriken lövő fegyverként használhatjuk, később egy harci baltát is rárakhatunk, amit én személy szerint a leghasznosabbnak tartok, illetve tűzhányóként is használhatjuk. Az irányíthatóságról is érdemes említést tenni, mivel most először sikerült tökéletesíteniük a billentyűzet+egér irányítást Fromsoftéknak, és mint veterán Souls játékosként, egy kő esett le a szívemről, amikor megláttam, hogy végre normálisan támogatják ezt a réteget is.

Összességében a Sekiro: Shadows Die Twice c. akció RPG a Souls játékok méltó utódjaként írta be magát a játékok történelmébe. Legendás nehézsége és egyedi harc rendszere mindig emlegetve lesz, mint a legnehezebb játékok egyikeként, ám viszont itt a fejlesztők szerintem egy kicsit túlzásba estek, feltehetőleg szándékosan, mivel előző játékuknak is az volt a lényege, hogy csak azok fogják tudni igazán elsajátítani a játék fortélyait, akik a legkitartóbbak. Még nem értem a játék végére, de már most magával ragadt a játék, mint azt a Souls játékok tették meg, többszáz órán keresztül. A játék egy rövid mondattal jellemezve: Egy tökéletesített verziója a Souls játékoknak.

Review score
9.1	Néhány idegesítő ellenfél típust leszámítva a Dark Souls sorozat méltó utódjaként írta be magát a történelembe.