2018. április 30., hétfő

Steam kincsei: Abzu



A Steam egyre gyarapszik, jelenleg több mint tizenötezer játék található meg rajta. Rengeteg szemét, hulladék darab lapul meg eme szám mögött, de kincsek is találhatóak vagy rég elfeledett darabok. Épp ezért, szeretnénk elindítani ezt az új rovatot, hogy néhány indie gyöngyszemet a felszínre hozzunk, leginkább a korai időkből. Ezek inkább rövidebb cikkek lesznek és lehetséges, hogy egyszerre több játékot is bemutatunk. Elsőnek pedig fogadjátok szeretettel az Abzut, jó merülést kívánok hozzá.



A videojáték ipar egyik legvitatottabb témája az, hogy egyáltalán lehet-e ezt a platformot művészetnek nevezni. Hosszas diskurzusokat lehetne erről folytatni, prókkal és kontrákkal. Szerintem ha egy játék erős érzelmi hatást tud kiváltani, sírást, nevetést, megnyugvást, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy művészeti forma és én ebből a szempontból tekintem művészetnek. A Walking Dead első évadának végén lévő érzelmi hullámvasút, ahol a meghatottság és sírás kerülgeti az embert, vagy ott van a klasszikus GTA Vice City, melynek végén lévő árulás után, úrrá lesz rajtunk a harag és csalódottság. Ezek mind valamilyen formában megerősítik, hogy a videójáték igenis művészet, és ebbe jelen tesztünk alanya is beletartozik. Az Abzu a sétaszimulátorok sorát gyarapítja, csak éppen az óceán alá invitál bennünket és ennek a környezetnek a segítségével próbál elmesélni egy történetet, szavak nélkül. De ha valamihez leginkább hasonlítani kéne, akkor az a PS3-ra megjelent Journey. Ez nem is meglepő, mert a kreatív igazgató mindkét program esetében ugyan az a személy, Matt Nava.



A játék címe a sumér mítoszból ered, sószívű tenger, az őskáosz megtestesítőjének, Tiámat férjéről kapta a nevét. Abzu az édesvizek megtestesítője, aki a tengerbe ömlő folyok segítéségével megtermékenyítette Tiámatot és létrehozta így az első istenpárt. Viszont az Abzu nem rág semmit a szánka, nincs egy darab dialógus, mindent magunknak kell megtalálni vagy utána járni, és talán ez a játék egyik szépsége is. Meghagyja a nekünk a felfedezés örömét.



Sajnálatos módon magáról a játékmechanika részleteibe nehéz belemenni, mert valójában csak úszunk előre, néha megszakítva egy-egy apró interakcióval, melyek nem zökkentenek ki a kalandból. Pont a megfelelő mennyiségben és formában vannak jelen. Néha karokat kell húzogatni, pár aknát kell kerülgetni, de nem halálosak ránk a dolgok, nem állítanak megállíthatatlan feladatok elé, könnyedén tovább lehet lendülni rajtuk. Sokszor felvetődik az a probléma, hogy mennyire illenek bele az interakciók vagy az akadályok az ilyen kalandokba. Ha nincs benne semmiféle hatás a karakterre vagy apró feladványok sincsenek, akkor nem tekinthető játéknak, akkor szimplán egy interaktív filmnek lehet titulálni. Ha pedig sok a megfejtésre váró rejtély és feladat, akkor kiránt az elmesélendő történetből és az átadandó hangulatból. Szerencsére az Abzunál nincs így, minden a megfelelő mértékben van jelen.



A történet kiismerése erős felfedezési vágyat kíván maga után és csak azzal nem lehet eladni egy játékot. A játékmenet sokszínűségében sem úszkál éppenséggel az Abzu, igy ennek fényében a tömegtermékek sorát gyarapítaná. Viszont maga a megvalósítás az, ami kiemeli a tömegből. Az Unreal 4-es motor teszi a dolgát, nagyszerű látvány fogad minket, indie mércével tökéletes. Dizájnja a Journey-t idézi, minden minimálisan van megjelenítve, élénkebb, élettel telibb színekkel és világgal. Igaz néha zavaró textúrákkal. De még ez is kevés lenne az üdvösséghez, ami igazán felemeli a klasszikusok közé az a zene. Austin Wintory ismét kiváló munkát végzett, az indie játék zenék terén óriási tapasztalata van. Elég belehallgatni a Banner Saga taktusaiba, de már Assassin's Creed Syndicate-ben is hallhatjuk a munkáját. A játékmenet, a minimalista grafika ezzel a csodás zenével, annyira pihentető, relaxáló, hogy az ember leginkább arra figyel, nem foglalkozik a történettel vagy a falrajzokkal. Egyszerűen élvezi az ember, azt a megnyugtató hangulatot amit az Abzu tud adni, azt is leginkább a játék elején. Egyébként a fejlesztők is tisztába voltak eme hatással, mert néhány szobrot raktak elszórva a pályákra, amikre le lehet ülni és relaxálni, élvezni zenét és a halak megnyugtató jelenlétét. Ennek a fényében azt mondom, hogy kétszer is érdemes végigjátszani a játékot. Egyszer tényleg élvezni magát a hangulatot egy pörgősebb nap után. Egy órányi úszkálás akár még jó hatással is lehet az emberre. Utána pedig odafigyelve a részletekre, a háttértörténetnek utána járva, a rajzokat jobban megfigyelve mindent felfedezni, közben a rejtett halfajokat megkeresni és a kisebb ügyeségi részeket teljesíteni. Alaphangon ha rohan az ember akkor két-három óra alatt teljesíthető, de részletekbe belemegyünk, akkor a négy órát is elérjük.



Éppenséggel nem a leghosszabb játékok egyike az Abzu, igaz maga ez a minimalista kaland játék kategória sem büszkélkedhet éppenséggel a leghosszabb játékok tömkelegével. Ami nem is lenne baj mert, annál intenzívebb élményt adnak, de 20 eurót semmiképpen nem ér ez a víz alatti kaland. Ezért csak is egy masszívabb leárazás vagy egy bundle csomagjában éri meg a pénzét, és akkor nem fáj a fejünk azért, hogy hatezer pár száz forintot kidobunk egy néhány órás szórakozásért. Hadd ne mondjam minek van még hasonló tarifája…
Az ár-érték arány elsőre katasztrofális, viszont díjak tucatjait kapta meg, és ha mindent fel kéne sorolnom, akkor a karakterszámmal se lennének gondjaim ebben a cikkben. De mindezt megérdemelten kapta. Bár sok emberben kétséget ébreszt, hogy ezt a programot játéknak nevezzék, mondván alig van interakció és beleszólásunk a dolgokba, ami dizájnilag valahol érthető is. Aminek örültem volna az az, hogy ha egy kis enciklopédiát is kapnánk a játékba a vízalatti élővilágról és magáról a mitológiáról, egy különálló extra menüben. De nem lehet minden tökéletes és ettől függetlenül nem egy rossz teljesítmény egy részben friss csapattól, akik között van pár igen nagy tehetség.



Aki nyitott az érdekesebb játékok iránt és szeretné látni mitől is tekinthető művészetnek a videojáték ipar, az ruházzon be az Abzura, mert nem fog csalódni, ezt megígérem. Addig is várjuk a Giant Squid új játékát, ami picit hosszabb lesz, hasonló élményt fog nyújtani, és remélhetőleg kapunk tőlük egy újabb Journey féle klasszikust, ezúttal minden platformra.