Extinction - Teszt

Az első videók után nagy reményeket fűztem az Extinction-höz. Tetszett a játékmenet, dinamikus és látványos volt, plusz én akörül figyeltem fel rá, amikor megjelentek az első felvételek a Shadow of the Colossus feldolgozásról és nagyon örültem, hogy kapunk egy hasonló típusú játékot, ami kicsit meseszerűbb az élénk színek és formák miatt, valamint brutálisabb is. Külön öröm volt, hogy szemben a rework-kel, az Extinction pc-re is megjelenik (xbox one mellett), bár ennek ellenére nekem ps4 verziót volt lehetőségem tesztelni. Úgy látszik az utóbbi időkben nem kegyesek hozzám az istenek, hisz a nagyon várt, ám kissé csalódást okozó Surviving Mars után ez a játék is hasonló érzéseket keltett bennem. Pedig mindene megvolt, hogy jó legyen, de nem.

A Modus Games adta ki ezt a csodát, akiknek a steam adatbázis szerint nincsen korábbi játékuk, ellenben a fejlesztők az Iron Galaxy volt, nekik pedig van egy egészen kiemelkedő alkotásuk, a Killer Instinct. Ez a csapat gyakorlott a harcolós játékok terén, hisz éveken át fejlesztették a retro verekedős cím új kiadását, nem kevés sikerrel. Az Extinction-nek szóval le volt készítve a hozzáértő gárda. Persze merőben más stílusról beszélünk, de az alapok nagyjából ugyanazok: látványos harci elemek, brutális darabolás és élvezhető káosz, ami a harctéren uralkodik. Mégsem emelték ezeket az elemeket úgy át, ahogyan az a Killer Instinct-ben már bevált, inkább újítottak ott ahol nem kellett volna, kikukázták azt, amire szükség lett volna, egyszerűsítették azt, ami színt adott volna és teljesen rosszul vázolják fel azt, ami egyébként a játékost érdekelte volna.

Hát hol is kezdjem, talán ott, hogy nem kezdünk háttal mondatot, és ez a legértelmesebb tény ebben a tesztben. Az Extinction egy AAA árazású játék, ami azt jelenti, hogy 60 euró, viszont ez nem egyenlő a tartalommal. A videók után a játék első néhány perce, még csak nem is pályája, igazán szórakoztató. Nagy és zsúfolt terület, a főszereplő Avil, aki egy jókora karddal rohangál, ugrál össze-vissza, fut a falon, kitér, fákat vagy magas épületeket használva ostora segítségével még magasabbra húzza magát. Persze erősen Attack on Titan koppintás a mechanika, de a nagyoktól nem szégyen inspirálódni.

A történet szerint az emberiség mindig is hadban állt egymással, ennek a levét issza Avil és Xandra, akik rabszolga sorba taszajtódtak, ám most egy nagyobb gonosz fenyegeti a világot, a ravenii, akik nagy hatalmas orkok. Avil az utolsó sentinel, aki képes velük elbánni, Xandra pedig a teleport technológiájukat felhasználva segíti az ország népet megmenekülni a romboló harcok elől. Mindezek a cutscene-ekből derül ki, amikből baromi kevés van. Pontosan nem emlékszem, de jó ha 5 található a játékban. Egy 60 eurós játékban. Feladatunk tehát emberek megmentése. Vagy szörnyek megölése, Vagy tornyok megóvása. Ennyi. Ez a 3 komponens ismétlődik a kampány során, csak az ellenfelek likvidálásának a mechanikája más, és a napszak. 60 euróért. 6 chapter-ből áll a játék, nem mindegyik végén, de úgy minden második után kapunk egy rajzos bejátszást arról, hogy mi is történt a múltban Avil-lal és Xandra-val, ami nekem olyan, mintha a játék azt szeretné „vidd végig a tartalmat és megtudod, hogy lettek ilyenek”. Ez okés egy sztori orientált cuccban, de itt nem látom létjogosultságát. Van persze folyamatosan futó történetszál, ami úgy van felvázolva, hogy a pályák megkezdetekor, amikor betöltött minden, megáll a kép és a bal alsó sarokban egy dialógust olvashatunk a főbb szereplők között. 60 euróért.

Meg kell mentenünk az embereket, szóval odafutunk ezekhez a teleportkövekhez, amik nem tudni hogy kerültek szerte a városban, nyomva tartjuk az egyik gombot, és kész, megmenekültek a népek. Néha jönnek kis ellenfelek, a jackal-ok, akik mini orkok, azokat legyakjuk és nyomjuk a gombot a teleportnál, elmennek az emberek. Ha azt gondolnád, hogy 60 euróért ezek a harcok a kicsiny orkokkal izgalmasak, tévedsz, ugyanis egyetlen ütés lehetőség van. Nincsen gyors csapás vagy lassabb de erősebb sebzés, nem, egy van, aztán kész, ám ehhez 2 kombó társul, vagy egymás után nyomogatjuk és akkor egy fix sorozat megy le, vagy kis szünetekkel és akkor kapunk egy levegőbe felütéses formát. 60 euróért ez van.

Aztán meglátjuk, megpillantjuk, retinánk elé helyezi a játék lényegét az Extinction, jön a nagy böhöm ravenii, akik akkorák, hogy még a kislábujjukig sem érünk fel. Az első néhányat rettentő élvezet megölni, levágjuk kezét-lábát Obi-Wan-t megszégyenítve, majd a fejét is lenyessük. Viszonylag könnyű likvidálni őket, de utána bonyolódik a játék. A végtagokat páncél fedi, amit le kell csépelni, hogy újra neki kezdhessünk a darának. Aztán olyan ravenii jön, aki nemhogy páncélt visel, hanem még lakatot is, sőt, van olyan, hogy négy darabot, és a sípcsontvédője addig nem törik meg, amíg ezeket a zárokat szét nem csépeltük. Van viszont olyan páncélos egyed, akinek törhetetlen a védelmi rendszere, így más mechanikát igényel. Ez talán színesnek hangzik, de baromi szárazon van tálalva, szóval egy idő után, még ha új egyed is jön, akkor is unalmas az egész. És idegesítő. A revenii 10-ből 9 alkalommal egy ütésből megöl, ami igazából nem nagy veszteség, mert nem messze újjáéledünk és kezdődik megint a harc, illetve folytatódik. Persze van kitérési lehetőség, de ezek a dögök akkorák, hogy hiába nyomjuk meg a gombot, az esetek nagyobb részében akkor is eltalál.

Ezeket a nagy orkokat csak akkor lehet kinyírni, ha fel van töltve a kardunk. Mindaddig üthetjük mindenét, csak éppen lefejezni nem tudjuk. A páncélok illetve végtagok nyiszálása, emberek megmentése vagy a kis ellenfelek megölése mind-mind töltik a fegyvert, ami egy ravenii likvidálása után lemerül, így újra kell kezdenünk a folyamatot a következő megállításához. Idő vagy élet korlát nincsen, gyakorlatilag addig van lehetőségünk megcsinálni a küldetéseinket, amíg áll a város, ugyanis a ravenii-k, ha nem velünk küzdenek, és ilyen sokszor van, amikor több van belőle, verik szét az épületeket. Minden pálya elején 100%, de olykor csak 99%, a megvédendő város értéke. Nem számít, hogy hány ember hal meg, a falu községháza maradjon egyben oszt kész.

Az Extinction-ben mindig van egy főküldetés, és néhány mellékfeladat, amik elvégzése plusz pontokat eredményeznek, amit a csodálatos karakterfejlesztésre költhetünk. Vannak viszont olyan pályák, a kampányban, ahol random sorsolja ki a játék, hogy mik legyenek ezek az elvégzendő feladatok. Csináljuk meg időre a főfeladatot, mentsünk meg x embert, öljünk meg x ellenfelet, győzzük le a ravenii-t úgy, hogy meg van a lába stb.. Na de, van olyan, a főküldetésben, egy 60 eurós játékban, ahol nem csak a mellékfeladat sorsolódik ki, hanem maga a pálya térképe is. Ez azt jelenti, hogy egy AAA árazású játékban a kampánynak vannak olyan elemei, amik annyira képlékenyek, hogy a feladattól eltekintve semmi sem fix, hanem félkarúrabló formájában dobja a gép.

Az egyik küldetés az, hogy mentsünk meg 16 embert, amíg a király serege meg nem érkezik. Spoiler: sose fog megjönni, szimplán annyit kell tenni, hogy teleportálunk néhány falusit. Amint odaérünk a teleporthoz, jönnek a kis szörnyek, akik minket kezdenek el ütni, ha használjuk a követ, ezzel próbálják megszakítani a folyamatot, de ha türelmesek vagyunk és megvárjuk, míg a falusiakat veszik célpontba, harc nélkül aktiváljuk a teleportkövet és pápá. A szörnyek ottmaradnak, elfutunk előlük és jön a következő megmentendő csoport. És ha azt hinnéd, a következő pályákon ott lesz a sereg, amit az előbb kellett megvárnunk, és harcolni fog a kis jackal-okkal, amíg mi a nagy ravenii-ket öljük, hát nem. Szerintem nincs is serege a királynak. Máskor pedig a város nagy tornyait kell megvédeni, amit a nagy orkok elsődlegesen akarnak elpusztítani, szóval a megoldás gyorsan megölni őket. Ezzel ki is merül a kampány, innentől ezek keverednek.

Én azt hittem, hogy ez egy jó sztorival ellátott, dinamikus, szórakoztató és fejlődésben gazdag játék lesz. Ehhez képest minden pálya ugyanolyan, csak a ravenii-k megölése visz némi színt bele. A nehézségeket az ütések előli kitérés teszi nehézzé, vagy az apró lakatok célbavételezése, mert hiába lassul be ilyenkor az idő, a játék nem segít rá a célzásra, bár gondolom gépen ez könnyebb lesz egér segítségével. A fejlődésről annyit, hogy a pályák végén megszerzett pontokért olyan szuperképességeket vásárolhatunk, mint a több élet, gyorsabb portál használat, magasabb ugrás, nagyobb időlassítás, de se egy új páncél, más fegyvertípus vagy hasonló, akár kozmetikai változtatás nem érhető el. Külön érdekesség még, hogy feltöltött pengével, ami egy nyisszantásra levágja a nagy ravenii fejét, a mezei kis ellenfelek életének nagyjából a felét sebzi csak le. Én tényleg nagyon sajnálom az Extinction-t, és utálok egy játékról rosszakat írni, de erről nem lehet jobbat, és ezzel a nagy külföldi gamer oldalak is így vannak. A metacritic borzalmas pontokat adott neki. Mondanám, hogy a multiplayer része szórakoztatóbb, de az annyiból áll, hogy ki tud több pontot összegyűjteni, és a feladat mindig ugyanaz: ments meg x embert, ölj meg x ellenfelet, védd meg a tornyokat.

Review score
5.0	Az Extinction egy nagyon vonzó, élénk és szórakoztató játéknak tűnik, de tartalmilag sivár, történetileg kevés játék mechanikailag pedig unalmas alkotás lett. Kár érte.