2018. március 28., szerda

Shadow of the Colossus (PS4) - Teszteltük a kultikus játék playstation 4-es kiadását.



Shadow of the Colossus - Újjászületett zsenialitás?


Manapság eléggé divatja lett a régi és sikeres címek feldolgozásának, illetve feltupírozva újra kiadásának . A tendencia szerencsére pc-n is terjed, de igazán nagy létjogosultsága talán a konzolok piacán tapasztalható ezen belül is elsősorban a Sony playstation 4-es konzolján.  Ki ne szeretne ugyanis egy régi kedvencet újra játszani vagy esetleg megcsodálni modern ps4-es grafikával. Az újra kiadásoknak számos korábbi sikeres cím lett a célpontja, de talán méltán mondhatjuk, hogy az egyik leginkább várt a Shadow of the Colossus volt.

A játék annó még 2006-ban playstation 2-re készült el az SCE Japan Studio és a már-már legendás Team Ico közös produkciójaként, majd 2011-ben kapott egy újra kiadást playstation 3-ra is a másik kultikus játék az ICO-val egyetemben . Immáron tehát a második újrakiadást éli meg a Shadow of the Colossus, de ezúttal playstation 4-re. Ez a tény jelen tesztünk esetében igencsak fontos jelentőséggel bír, ugyanis kétszer újra kiadni egy programot nem mindig kifizetődő dolog a játékiparban. A játéknak tehát vagy nagyon hűnek kell lennie az eredeti receptúrához és első osztályú látványvilággal, futási teljesítménnyel, illetve minden korábbi feature-t tökéletesre csiszolva kellett érkezni vagy jelentős újdonságokkal ellátva kellett volna azt kiadni.

Szerencsére a már kétszer kiválóan szereplő recepten nem akartak a készítés során változtatni a Japan Studio és a portot készítő Bluepoint szakemberei így azt már így elöljáróban elárulhatom nektek, hogy a Shadow of the Colossus lényegét tekintve teljesen ugyanaz a játék, mint amit már akár kétszer a két korábbi konzolon végigjátszhattunk. Ez így leírva elsőre kevésnek tűnhet, de higgyétek el nekem sose volt még ennyire kellemes élmény játszani a játékkal.

Ha nem lenne ilyen felhős idő bizony elmondhatnánk, hogy árnyékban harcolunk (csak ezúttal nem a perzsák nyilai takarják el a napot, mint termopülai szorosban a spártai katonáknak a legenda szerint)...a kolosszus árnyékában.

A szokásos tesztelési mederbe terelve ezen sorokat azért térjünk ki a történetre némileg azok kedvéért akik még nem ismernék. Főhösünk Wander halott kedvesét Mono-t végső elkeseredésében megpróbálja újraéleszteni a Dormin nevezetű titokzatos entitás és egy mágikus kard segítségével. Dormin 16 gigászi kőtitán, vagy ha úgy tetszik kolosszus legyőzősét szabja meg feltételül, hogy feltámassza Mono-t. Wander tehát elindul hűséges hátasával Agro-val, hogy teljesítsék a lény kérését és visszakapja kedvesét.

A Shadow of Colossus játékmenetét tekintve egy egészen egyedi akció, kaland és platformer keveréke. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat a játékmenet a következő: Dormin elárulja egy versike formájában, hogy ki a következő ellenfelünk és hol találjuk, Argo-val ellovagolunk a helyszínre, ahova a mágikus kard mutatja az utat ha a fénybe tartjuk, a kolosszus legyőzésének trükkjét megismerve elpusztítjuk a kőtitánt. Tulajdonképpen 16 bossfightból és az oda vezető út varázslatosságából tevődik össze a játék.

A játék playstation 4-es változata ilyen szempontból mit sem változott. A játékmenetet teljesen és tökéletesen egy az egyben ültették át a korábbi verziókból a készítők, így egy totális nosztalgia élményt kap az a játékos, aki korábban játszotta a játékot. Ami viszont szembetűnő az a grafikai megvalósítás lesz. Ha egymás mellé rakunk a playstation 2-es verzióból és a playstation 4-es verzióból készült képet gyakorlatilag állejtő a különbség a két verzió grafikai megvalósítása között. A fejlesztők gyakorlatilag az alap programkódokat megtartva, de a nulláról rajzolták újra a játék grafikáját, aminek az eredménye egy 2018-as játék grafikai szintjét tökéletesen eléri. A Shadow of the Colossus sose nézett ki ilyen bájosan tekintve a főhős, a kolosszusok, Agro és a környezet grafikai megvalósítását. Nem is beszélve arról, hogy a PS4 pro tulajok ennél a játéknál is kapnak cinametic (fix 30 fps, de szebb látvány) és performance (kevésbé szebb látvány cserébe 60 fps). beállítási módokat.

Igen jól látjátok! Ha az a távolsági támadás eltalál az bizony fájni fog.

A tálalás tehát tökéletes ahhoz, hogy az újoncokat is bevonzza kipróbálni a játékot. Pláne, hogy a 16 kőbestia nem fog kímélni senkit és legyőzésük nem nevezhető éppen gyerekjátéknak. Az új játékosoknak egy apróbb tipp, hogy a SotC nem mutatja, hogy merre kell menni, hova kell állni és mivel lehet interakcióba lépni szóval a megfigyelőképességünk lesz a legnagyobb fegyverünk a harci eszközeink mellett melyekből egy darab a már fentebb említett mágikus kard áll majd rendelkezésre illetve egy íj és egy látszólag kifogyhatatlan tegeznyi nyílvessző.

Önmagában azonban harci eszközeinknél sokkal nagyobb jelentősége lesz Wander erőnlétének. A kolosszusok mindegyikének megvan a maga trükkje, amivel sebezhetővé lehet tenni, de mégis a főhős erőnlétének (mely minden egyes legyőzött kolosszussal nő) menedzselése lesz a legfőbb nehezítő tényező. A kőtitánok ugyanis mindenáron le akarják majd magukról rázni az a kellemetlenkedő kis szúnyogot, amely halálra akarja majd szurkálni apró mágikus kardjával. Bizony, ha pont egy ilyen pillanatban fogy majd ki a Wander karjából az erő akkor annak hatalmas zuhanás, némi életerővesztés lesz az eredmény továbbá kezdhetjük elölről a szőrős kolosszusok megmászását.

A 16 főellenfél egyébként meglehetősen egyedire sikeredett, viszont néha hasonló képességekkel bírnak. A lényekkel meg fogunk küzdeni gyakorlatilag földön, vízen és levegőben is egyaránt. Felmérgelésük után gyakorlatilag annyi lesz a feladatunk, hogy rájöjjünk hogy tudjuk az erősségeiket kihasználni úgy, hogy felfedjék gyengéiket. Ilyen szempontból nézve a 16 harc mindegyike rendkívül egyedi ha nem is a lények gyenge pontjainak meglelése szempontjából hanem az odajutás módjának meglelését tekintve. Azt azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy aki tömény akciót vár a Shadow of Colossustól az messze kerülje el a játékot. A harcok nem tekinthetők epikusnak, sem nehéznek csak egy-egy nagyon ötletes platformer, illetve logikai kihívásnak. Ebben áll a SotC tulajdonképpeni lényege.

A kilátás gyönyörű, de azért érdemes nem sokat elidőzni a bámulásával. A kolosszus még le talál dobni a hátáról mielőtt megtaláljuk a gyenge pontjait.

Néhány gondolatot érdemes megemlíteni a hangzásról is. A játék zenéi, hangzása egyenesen kiváló lett és nagyon jól szól. A csata közben felcsendülő muzsikák fokozzák a hangulatot és a lovaglás közben vagy akár gyalogosan hallható környezeti hanghatások is egyszerűen tökéletesek. Azonban nem minden ennyire tökéletes a játékban, ugyanis az előző kiadások irányításproblémái, illletve kameragondjai alapvetően az playstation 4-es kiadásban is megtalálhatóak. Az alapvető gondot az jelenti, hogy a játék kamerája felett a játékos nem teljes mértékben rendelkezik irányítással, vagyis azt a program a saját alapvető beállításai alapján kedvére állítja. Ez a dolog pedig sok esetben eredményez olyan eseményeket, hogy nem látjuk főhősünket miközben kapaszkodna fel egy kolosszus az erőnléte pedig vészesen fogy vagy érdekes másodperceket és erőnlétet vesztünk azzal, hogy a kamerát a megfelelő látószögbe állítsuk.

Nem segít a kamerakezelés az alapvető irányítási gondokon sem. A különböző tereptárgyakban való megkapaszkodáshoz ugyanis a jobb oldali r2 gombot kell alapból nyomva tartanunk folyamatosan és ehhez kell még az ugrást gombot megnyomni, hogy alapból felkapaszkodjon Wonder bizonyos kiszögellésekre. Ehhez most adjátok hozzá az önálló életet élő kamerát ami azt is eredményezheti, hogy felfelé mászás helyett főhősünk lefelé kezd el mászni a kamera fordulása miatt. Korábbi kritiksa volt még Argo hű paripánk irányítása is a korábbi részekben. Sajnos ez is ugyanolyan nehézkes, mint korábban holott más játéknak sikerült már pontosabban megoldani konzolon is a lovak irányítását. Őszintén szólva rosszabbnak hangzanak ezek a problémák így leírva, mint amilyenek a valóságban. Gyakorlatilag mind a kamera, mind az irányítás szokható főhősünk és a lova tekintetében.

Jogosan kérdezhetitek, hogy oké a játék szórakoztató, de mi fog arra sarkallni, hogy másodjára vagy harmadjára is nekiálljak miután legyőztem a 16 kőszörnyet. A válasz pedig a fejlődési rendszer, a time attack mód és a hard mód. Fentebb már említettem, hogy minden egyes legyőzött kolosszussal nő Wonder erőnléte azonban ez másképp is növelhető. A játék világában különböző világító gyíkokat találhatunk akiknek levágva a farkát apró mértékben nő az erőnlétünk. Az életerőnk pedig szintén a játékvilágban elszórt gyümölcsök lévén tornászható fentebb.

Wonder és a kíváncsi kolosszus találkozása...

Az újrajátszhatósági faktort pedig a kihívás módnak is tekinthető time attack mód fogja növelni, mely mind normál mind nehéz nehézségi fokozatban elérhető. A time attack lényege, hogy adott stamina mennyiséggel megadott időre kell végezni a kolosszusokkal. Minden második kolosszus legyőzése után kapunk egy új tárgyat, fegyvert, felszerelést, mely egyedibbé teszi a kolosszusvadászatot másodjára. A hard mód kvázi egy nehezített Shadow of Colossus végigjátszás melyben több sebezhető pontot kell a kolosszusokon kiiktatni. Nehezített mód nehezítését pedig a time attack hard módban találjuk, mely már igazi kihívás lesz. Természetesen ennél a módnál is új eszközöket kapunk és ráadásul eltérőeket mint a normál time attackban. Szerencsére mind a normál , mind a hard nehézségen van lehetőség new game + végigjátszásra mely a time attackot is megkönnyíti mivel értelem szerint mindent viszünk tovább new game + módba amit már korábban megszereztünk.

Összességében egy méltó portot kapott ez a nagy nevű és sokak által rajongott játék. A megvalósítás tökéletes és a játék gyönyörű,ugyanakkor az irányítás és kamerakezelési gyermekbetegségek megmaradtak. Nagy kérdés az, hogy aki már kétszer (illetve ha maximalista, akkor nagyjából 8x) már végigvitte a játékot annak érdemes-e egy harmadik verzióval is belekezdenie. Amennyiben modern pompájában szeretné megcsodálni és el tudja fogadni, hogy ez totál ugyanaz a játék, mint a korábbiak akkor igen. Ellenben jelen állapotában a Shadow of Colossus azoknak lesz kötelező vétel akik még egyszer sem játszottak vele pláne, hogy AAA kategóriás konzolos játékokhoz képest olcsóbban lehet megvásárolni. Ez egy olyan klasszikus még a playstation 2-es érából amit kötelező megtapasztalni és a playstation 4-es verziónál jelenleg nincs jobb alternatíva ezt megtenni.



Pros

- Gyönyörű grafika
- Ps4 pro támogatás
- Kiváló hangzás
- Az eredeti játék érintetlenül került átportolásra
- Ár
- Újrajátszhatóság

Cons

- Nincs játékmenetbeli újítás
- Irányítási problémák
- Kamerakezelés




Review score
 9.4A Shadow of the Colossus a korábbi részek veteránjainak sok újat nem fog mutatni. Viszont akik még sose játszottak egyik korábbi kiadással sem azoknak kötelező vétel a irányítási és kamerahibák ellenére is, amik könnyen megszokhatóak.