Rising Storm 2: Vietnam - Teszt


Jóóóóóóóó reggelt, Vietnáááááám! Le merném fogadni, hogy az öregebb korosztály simán emlékszik még Robin Williams fülbemászó hangjára, amint a Vietnámban állomásozó amerikai katonáknak próbál kedveskedni a sok borzalmat valamelyest enyhítve. Rengeteg híres filmben láthattuk már (Forrest Gump; Apokalipszis Most; Jó reggelt, Vietnám; Szakasz; Full Metal Jacket; és még sok más...) a vietnámi háborút és annak utóhatását, de most a Tripwire Interactive az Antimatter Games karöltve elhozták nekünk az Észak és Dél Vietnám közti konfliktust. Mondhatnám azt, hogy nagy dolgot raktak le az asztalra a srácok, de valahogy nem éreztem úgy, hogy sokban különbözne az elődjeitől (Red Orchestra 1-2, Rising Storm), bár került annyi dolog bele, ami miatt mégis csak többnek mondható a játék.


Egy kis ízelítő a játékból

A játék nem kapott single player kampányt, ami véleményem szerint kicsit javított volna az összképen, mivel a Tutorial rész elég silány, mondhatni csak a fegyvereinkkel melegedhetünk össze még jobban a lőtéren. Az első dolog, amit észre fogunk még venni a fő menübe, hogy testre szabhatjuk karakterünket, ami részben jó dolog, részben pedig zavaró lesz eleinte. A hangulatra nagyon sokat dob rá az, hogy kedvünkre öltöztethetjük katonáinkat, bár néha azt vettem észre, hogy távolról nehéz megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. Nagyjából a ruha tár 3/4-e csak egy bizonyos szint után nyílik ki, amit nem igazából tudtam eldönteni, hogy most ez jó dolog-e vagy sem. Az első meccsem során viszont úgy éreztem, haza tértem. Rengeteg órát nyomtam bele a Red Orchestra 2-be, ami még szerintem mindig hangulatosabb, mint a Rising Storm, mivel ott páncélozott járművekkel is mehettünk, de bevallom, nem hiányzik túlságosan, meg amúgy se tudnám elképzelni, hogy dzsungelek kellős közepén kéne tankkal végig masírozni miközben bármelyik fa mögül előbújhat egy vietkong kezében egy RPG-vel.


Kasztrendszerben nem túl sokat változott a játék, mivel itt is megtalálhatóak a felderítők, tisztek, mesterlövészek, utászok (ők náluk van a finomság, ami mindkét oldalon változó: amerikaiaknál lángszóró; vietkongoknál RPG) és a sima katona. Szerencsére itt automata fegyverek is elérhetőek már a legelső szinten az egyszerű gyalogosnak, szóval nem kell amiatt aggódnunk, hogy nem fogunk gépkarabélyhoz jutni. Mellesleg mindegyik kasztnál több választható fegyver is van, ami azok számára kedvez, akik távolról szeretik áldozatukat becserkészni. Már említettem, hogy itt nincsenek páncélozott járművek, ám viszont helyette helikopterek kerültek be, amiket rendesen irányíthatunk is, nem csak AI vezérelt, szóval a levegő szerelmesei is megtalálják majd kedvenc időtöltésüket a játékban, viszont csak bizonyos pályákon érhetőek el, és csak amerikai oldalon. A pályákra érdemes kitérni külön, ugyanis rendkívülien hasonlítanak a pályák a valódi helyekre.


Azon kívül, hogy valóságosak a helyszínek, nyolc pályával rajtolt el a játék. Alapból a pályák a már megszokott 32 vs. 32 játékosra van tervezve, ezek közül mindegyiknek három féle verziója van, játékmód szerint: a Territory játékmód a RO2-ből is már ismert terület foglalós mód, itt nem elérhetőek a helikopterek; a Supremacy, ami tulajdonképp ugyanaz, mint a Territory, csak itt már a helikopterek is jelentős szerepet kapnak; és végül a Skirmish, ami lekicsinyíti a pályát, és csak 16 játékos tud játszani egyidejűleg. Hangulatilag az összes pálya kiváló, és a dzsungeles pályák félelmetesek, mivel minden fa mögött rejtőzködhet egy orvlövész. Ha már a hangulatnál tartunk, egy pár szót említenék a grafikáról. A játék ezen része számomra rejtély, hogy most ezt szándékosan ilyenre csinálták-e, de nekem maximális grafikai beállításon (már amennyire engedte, ugyanis minnél több VGA memóriád van, annál többet enged) nem igazán szép a játék, pedig Ultra volt a max., amit engedett. Az összehasonlítást a Rising Storm első részére értettem, ugyanis az is nagyjából így nézett ki, és a játék fájljai között kutakodva rá is leltem a válaszra: mindkettő Unreal Engine 3 alatt fut. Ez egy mai játéknál már nevetséges, ám még ennek ellenére is hangulatos a játék.


Jó pár fegyver is került be a játékba, ami jó dolog, mivel néha szituáció függő, hogy milyen fegyver hova passzol jobban, ezért is van, hogy az automata gépkarabélyok mellett fél automata, illetve tolózáras vadász puskákat is választhatunk, így nem kell feltétlenül a Sniper kasztban levő játékost pesztrálnunk, hogy adja át a helyét. Név szerint pár fegyver: M16A1, AK-47 több féle variánsa (Type 56, 56-1, és AKM), SKS, M14, XM21, SVD Dragunov, RPG-7, M79, több féle kézi gránát, botló drótos csapdák, és még sorolhatnám, összesen 30 féle fegyver, illetve harci eszköz van a játékban. Helikopterből csak három féle van, amivel meglovagolhatjuk a levegőt: UH-1H Huey csapatszállító, OH-6 Loach felderítő és az AH-1G Cobra támadó helikopter. Az irányításuk viszonylag megszokható, ám kell hozzá némi gyakorlás, hogy gördülékenyen tudjuk majd támogatni csapatainkat a harc mezőn.


Összességében nem tudtam dőlőre jutni, hogy tetszik-e vagy sem a játék, mivel a Red Orchestra 2 már annak idején rengeteg embert csábított a monitorok elé, viszont legalább a hangulattal nincs gond, ami már fél siker. Ahhoz képest, hogy az első játékuk az Antimatter Games-nek, egész jól sikerült összedobniuk a Rising Storm folytatását. A játékot 22,99-ért vásárolhatjátok meg Steamen keresztül itt.

Review score
 8.4
A Rising Storm 2: Vietnam vegyes érzelmeket hagyott bennem, de bátran kijelenthetem, hogy hangulata révén megéri a pénzét. Red Orchestra 2/Rising Storm fanoknak mindenképp ajánlom!

Összes oldalmegjelenítés