Nex Machina - Teszt

Bármilyen gamert megkérdeztek, biztosan tudna mondani legalább egy olyan játékot, ami olyan szinten kiverte nála a biztosítékot, hogy legszívesebben ketté fejelte volna a monitort idegességében. Ha hiszitek, ha nem, léteznek kifejezetten olyan játékok, amik azt akarják elérni a fogyasztóknál, hogy lehetetlen szituációk elé állítja őket, és ezzel is mind mentálisan, mind fizikálisan kihívás elé állítva az egyedet. Sok játékot bírnék most így felsorolni, köztük van a személyes kedvenceim is: Hotline Miami 1-2, Furi, Resogun (ez PS4 exkluzív volt eleinte, és a fejlesztők előző játéka is egyben), de igazából bármilyen játékot fel lehetne sorolni ide, amiben szó szerint ezer oldalról lőnek ránk, nekünk meg ballett táncosként kell kikerülni a felénk száguldó "valószínűleg ebbe fogok beledögleni" veszély forrást és eközben az ellenségnek viszonozva a kedves gesztust próbáljuk őket eltörölni a pályáról. A mai teszt alany is ezeket a védjegyeket képviseli, és hála az égnek kb. 10 perc játék után már ökölbe szorított kézzel szerettem volna az asztalomra a haragomat kiadni, de szerencsére a Hotline Miami, ill. Furi közben elszenvedett ostor csapásoktól már megtanultam, hogy elsőre mindent nem lehet.

A Nex Machina egy top-down, twin-stick shooter, ami annyit tesz, hogy fentről nézve látjuk a játékot, és már azt ahogy azt sejthetitek, az analóg stickek helyes használatán múlik a siker kulcsa. Általában a játékok nagy zöménél a bal oldali stickel tudsz mozogni, a jobb oldalival pedig a célzásodat kontrollálod. Erre azt is lehetne reagálni, hogy a PC gamerek amióta az eszüket tudják, twin-stick-ként használják az input eszközüket, mivel ha belegondolsz: mozgásra a billentyűzetet használják, célzáshoz meg az egeret. A feladatunk a játékban az összes képernyőn látható mechanikus tárgy elpusztítása lesz, szóval nem kell túlzottan sokat gondolkodni menet közben, mivel az összes figyelmed azon lesz, hogy ne találjanak el. A játék zömében az alap fegyverünk lesz a legjobb barátunk. Ez általában minden féle ellenséghez tökéletes, viszont vannak olyan helyzetek, amikor muszáj, hogy valamelyest tömegpusztítóbb megoldásokhoz nyúljunk. Itt jön képbe a felszedhető fegyverek: Smartbomb, Rocket Launcher, Laser, Detonator, Powershot és Sword; ezek mindegyike nagy erejű pusztításra képes, és használatuk mindenképp szükséges a túléléshez.

A játék maga nem áll másból, mintsem hogy szétlőjjünk mindent a képernyőn, és hogy minnél magasabb pontszámot érjünk el addig, amíg el nem fogynak az életeink. Itt jönnek képbe a power upok. Egy ilyesmi stílusú játéknál szinte muszáj, hogy legyenek felvehető plussz dolgok, mivel a későbbi pályákon egyre több és több felől fognak minket a robotok ellepni, és muszáj, hogy képesek legyünk dinamikusak és rugalmasak lenni. Igazából a játék nem tűnik nehéznek, mivel a legalapabb robot egységek nem csinálnak mást, csak feléd jönnek (ez a nehézségi fokozattól is függ, erről később bővebben beszélek), de a legtöbbször egy nagy bolyként fognak feléd közelíteni, amihez már nem feltétlenül az alap fegyver a legkifinomultabb megoldás. A játék több világra van bontva, ami 5 pályát tartalmaz világonként, és ezek mindegyikén egyre többen és többen fognak rohamozni feléd, ám az igazán ijesztő dolgok csak a második világon láthatóak. Az első világban legtöbbször drónok, elfogók és óriás pók drónok fognak hajkurászni, de van egy bökkenő: minden egyes pályán plussz feladatként embereket menthetünk meg (az első kettő pályán még nem), amik megmentése után plussz pont szorzóra tehetünk szert, ami hasznos, mivel a végső pontszámodtól függ, hogy milyen extra dolgokat nyithatsz ki a főmenüben található Collections menüpontban. Itt új ruhákat, sisakokat, profil avatárokat unlockolhatunk aranyért cserébe, amit a végső pontszámod alapján fogsz kapni (a legalacsonyabb jutalom 1 millió pont fölött kezdődik).

Már említve lett, hogy a robotok képességei a nehézségi fokozattól függenek. A játék fő játékmódjában, az Arcade-ben, 4 szint közül választhatunk: Rookie, Experienced, Veteran és Master. A Rookie fokozatról nem érdemes túl sokat beszélni, ez a kezdő szint, itt minden lassabb tempójú és a végső pontszám nem fog adni plussz kreditet, amit elkölthetünk kint a főmenüben, valamint végtelen számú próbálkozási lehetőséget kapunk. A következő az Experienced, ami a közepes, számomra elfogadható szintnek számít, itt az ellenség az előző fokozathoz képest gyorsabbak, több embert menthetünk meg az egyes pályákon, avagy az összes életünk elvesztése utáni újrapróbálások száma 99 lesz. A Veteran fokozat már kegyetlenebb, az Experiencedhez képest jelentősen felgyorsul az ellenség, 10 újrapróbálkozási lehetőségünk van, és ha meghal az ellenség, akkor egy véletlenszerű energia gömböt bocsájt ki magából, ami azonnali halált okoz. Az utolsó nehézségi szint számomra elérhetetlen volt, mivel KB+M-el elég nehézkes a játék, és ki is térnék a játék egy nagy problémájára.

Mivel a játék készítői eddig csak PS4-re készítettek játékokat, ezért nem volt túl sok aggodalmuk azzal, hogy miként lehessen irányítani a karakterünket. A Nex Machina egyetlen hátulütője az, hogy a keyboard warriorok dolga nagyban meg lett nehezítve, ugyanis nincs célkereszt! Számomra ez egy fatális problémaként lebegett a szemem előtt, miközben játszottam a játékkal, ám a fejlesztők megígérték, hogy amint megjelenik a játék, azonnal foglalkoznak a problémával. Azóta számtalan update jött ki hozzá, ami "nyomokban" orvosolta a problémát, de még mindig nem az igazi. A probléma ott kezdődik, hogy ők mindenképp szerettek volna a PS4 kontrolleres twin-stickes koncepcióhoz hű maradni, és nem gondoltak arra, hogy mivel a mostani játékuk nem egy oldal nézetes bullet hell shoot'em up lesz, ezért nem fog kelleni célkereszt, és a PC-s játékosok is majd boldogulni fognak a koncepcióval. Személy szerint jó magam, aki imádja az ilyesmi játékokat (nagyon nagy HLM fan vagyok, ahol csodák csodájára képesek voltak normálisan megcsinálni a KB+M supportot) nagyot csalódtam a játék irányításában, mivel anélkül nem lesz élvezhető a játék.

Összegezvén a játék egy adrenalin bombának megfelelő. Az eddigi shoot'em up (avagy f*ck'em up) stílusú játékok között nem fekete bárányként fog bekerülni a Steam Storeba, viszont erősen ajánlott bármilyen dual analóg kontroller használata. Számomra bejött, zenéje is egész kapós, grafikája is tűrhető, csak a KB+M support az, ami igazán a legnagyobb fejfájást okozta számomra. A játékot itt tudjátok megvenni.

Review score
8.6	Kiváló szórakozást nyújt azok számára, akik szeretik a kihívásokat, és nem zavarják, ha többször kell újra kezdeniük a játékot.