2017. február 10., péntek

Husk - Teszt

Teszteltük a Huskot...

A tavalyi év nem volt annyira erős a horror terén. Egyedül a Layers of Fearre tudok visszaemlékezni. Ezzel szemben az idei év erősen kezdet egy remekül sikerült Resident Evil 7-el, és kissé a radar alatt a múlt hét pénteken megjelent a Husk nevű indie horror.

A megjelent videók egy érdekes, és izgalmas játék ígéretét hordozták magukban, valamint a fejlesztők fő inspirációjuknak a Silent Hillt és az Alan Wake-et jelölték meg, ami szintén bizakodásra adott okot. Hogy a Husk beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, az a tesztből kiderül.


A történet főhőse Matthew Palmer, aki egy levelet kap édesapjától, hogy haldoklik, és szeretné még egyszer látni. Matt kapcsolata apjával nem nevezhető felhőtlennek, ugyanis elég hamar kiderül, hogy gyerekkorában bántalmazta őt, és az édesanyját. Mindezek ellenére Matthew felkerekedik, feleségével és lányával karöltve vonattal a városba indul. A vonat a város előtt azonban váratlanul kisiklik. Hősünk túléli a katasztrófát, ám a családját sehol sem találja, ezért keresésükre indul a szülővárosukba. Itt kezdődik meg Matt pokoljárása, amelyben szembe kell néznie a keserű múltjával, és belső démonaival.

Ez a felütés ismerős lehet azoknak, akik már játszottak valamelyik Silent Hillel, ahol remekül működött ez a fajta történetmesélés. A Husk esetében a stílus egy fontos témával, a családon belüli erőszakkal párosul, amelyről még nem igazán láthattunk egyetlen játékot sem. A történet egyébként jól működik, szépen derítjük fel a múltat, és az utazás közben nem csak egy pokoli gyerekkor részleteibe kapunk betekintést, hanem annak hosszútávú következményeire is fény derül a nagyjából háromórás történetben.


Igen, a Husk nem egy hosszú program, és bár a fejlesztők egy 4-5 órás kalandot ígérnek, a tapasztalatom azt mutatja, hogy a játékon simán végig lehet haladni nagyjából három óra alatt is, ami jelen esetben nem feltétlenül nagy baj, ugyanis bármennyire is jó a téma, és érdekes a narratíva, a Husk sajnos baromira unalmas játék.

Bár a Steamen akció-kalandjáték címkéket ragasztottak a programra, a Husk inkább egy sétaszimulátor, ahol időn nagy részében nem fogunk mást csinálni, mint sétálni, ami iszonyatosan vontatottá teszi az élményt, pedig ennek nem kéne így lennie. Ott az Amnesia: Machine for Pigs, ami egy remek ellenpélda. Ez a monotonitás köszönhető a következetlen és sokszor fantáziátlan pályatervezésnek. A kórházas szekció a játék végén valami iszonyú unalmas a tökre ugyanolyan folyosóival. Ezt még ellensúlyozhatták volna azzal, hogy a történetet megfelelő mennyiségben adagolják a játékosnak, így az megtöri a monotóniát, ám az arányok annyira elcsúsztak a rossz irányba, hogy szinte élvezhetetlenné teszik a játékot.


A Husk annyival több azért egy mezei sétaszimulátornál, hogy van benne minimális harc, lopakodás és tárgyhasználat. A tárgyhasználatból már feltételezné az ember, hogy itt bizony lesz néhány feladvány is, ami sajnos nem igaz. Legalábbis nekem nem számít fejtörőnek, hogy egy zárt ajtóhoz felveszem a kulcsot két szobával arrébb, vagy le/felkapcsolok valamit, vagy felírok egy kódot valamilyen papírról. Az egész teljesen értelmetlen, és inkább csak a játékidőt tolja ki, mintsem szerves részét képezné a játékmenetnek, pedig ezt is lehetne másként (khm...Resident Evil 7).

A harcrendszer a játékban eléggé alap. A játék elején egy vascsővel kalimpálhatunk, ami helyett inkább érdemesebb elfutni, ám a későbbiekben egy revolverre is szert teszünk majd, amelyhez a lőszert igencsak szűkmarkúan adagolja a játék. Ez utóbbi teljesen rendben van, hiszen így minden egyes lövés számít, bár az már más kérdés, hogy a teljesen hülye ellenfeleket nem igazán nehéz eltalálni. A lopakodás létjogosultsága viszont megkérdőjelezhető. Az ellenfelek bizonyos közelségből simán kiszúrnak minket, meg a tapasztalataim szerint, amikor találkozunk velük, akkor általában mindig van elég lőszer nálunk ahhoz, hogy lepuffantsuk őket, és legvégsőbb esetben el is futhatunk, a szörnyek ugyanis csak bizonyos távolságig követnek minket.


Habár a játékmenetben van mit kritizálni, azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy a játék kellemesen néz ki. Ez nagyban köszönhető az Unreal Engine 4-nek, amely a játék alatt dübörög. Igaz, hogy a látvány nem annyira részletgazdag, valamint a textúrák sem tűélesek, azonban a játékra még így is jól esett ránézni. Az már másik dolog, hogy a mozgásanimációk esetlenek és darabosak. Matt célzására, fegyverelsütésére, valamint az ellenfelek mozgására sajnos rossz ránézni, ami sajnálatos az amúgy kellemes látvány mellett. Nyilván a dologról az alacsony költségvetés, és a kisméretű csapat tehet, így emiatt nem is zavartattam magam annyira.

A játék szinkronja az átlagosnál valamivel jobbra sikerült. Baj nincsen vele, és az alakítások is jók, de valahogy nekem mégsem jött be igazán.

Review score
 6.3A Husk egy érdekes vállalkozásnak tűnt, amely hiába rendelkezik jó történettel, dolgoz fel egy fontos témát, a megvalósításba sajnos beletört a fejlesztők bicskája, és egy remek játék helyett csak egy érdekes, de inkább unalmas sétát kaptunk. Kár érte.