Watch Dogs 2 - Teszt

Teszteltük a Watch Dogs 2-t...

Emlékszem, hogy milyen sokan felültek a hype-vonatra, amikor a Ubisoft először bemutatta a Watch Dogs első részét az E3-on. Bevallom, hogy én is izgatottan vártam a program megjelenését, majd amikor jóval a megjelenés után játszhattam vele, eléggé csalódott voltam. A játék borzasztóan futott egy olyan gépen, amin a Witcher 3 ultra beállítások mellett teljesen stabil volt, valamint a történet viszonylag gyorsan érdektelenségbe fulladt számomra, és be se fejeztem a programot. Most a második részt tesztelve egy picit deja vu érzésem támadt, ugyanis valami hasonló történt az Assassin's Creed sorozattal is. Ott valahogy végigszenvedtem a gyorsan unalmassá váló első részt, majd a második rész elhozta számomra (és sokak számára is) a megváltást. Nos, a helyzet itt is ugyanez, ugyanis (spoiler), a Watch Dogs 2 egy tök jó játék lett. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, és vegyünk át mindent szépen sorjában.


Először is az első rész kissé ellenszenves főhőse helyett egy új karaktert kapunk, egy Marcus Holloway nevű fiatal hackert, aki a játék elején összeáll a Dedsec nevű csapattal, akik célja az, hogy megdöntsék a Blume nevű céget, amely a ctOS 2.0-val az eddiginél is jobban belefolyik az emberek magánéletébe, és felügyeli, sőt irányítja is azt.

Ez a harsány, lázadó, ám számomra szimpatikus bandának nyilván nem tetszik, ezért különböző akciókba kezdenek, hogy növeljék a népszerűségüket, ezáltal minél több ember töltse le az alkalmazásukat, ami hozzáférést ad nekünk a telefonjuk erőforrásaihoz, az így kiépült botnet hálózatot pedig a Blume szervereinek feltörésére használhassuk.


Ezek a feladatok kifejezetten érdekesek, bár ez elsősorban a körítésnek köszönhető. Van, hogy egy B-film forgatásáról kell ellopni egy KITT-re emlékeztető autót, majd azt megbütykölve kell száguldoznunk az utcákon. De lesz olyan is, hogy egy New Dawn nevű egyház hazugságait, és piszkos ügyeit kell felderítenünk. A főbb küldetések mellett lesz pár egyszerűbb mellékfeladat is, amik szintén jópofák, hiszen van hogy egy felelőtlenül streamelő lánykát kell megleckéztetnünk, vagy egy gyógyszercég fejét kell beégetni, aki szeretne megvenni kedvenc rapperjének új albumát, hogy csak ő hallgathassa. Az külön jópofa, hogy a küldetések nagy részében szereplő történetek valamilyen formában a valóságban is megtörténtek, ám az tény, hogy egy pici odafigyeléssel egy erősebb társadalom kritikai vonalat is kaphatott volna a dolog.

Ahogy már mondtam, ezek a feladatok inkább a körítésük miatt érdekesek, ugyanis nagyjából ugyanazt kell mindegyiknél csinálni. Elmegyünk a helyszínre, beszivárgunk, feltörjük a cél gépet, vagy megszerzünk valamit, majd elmenekülünk. Az már kissé árnyalja a képet, hogy egy picit több lehetőségünk van ezek végrehajtására, mint az első részben volt, ugyanis megjelentek a drónok. Mindkét drónunk kifejezetten hasznos kütyü, ugyanis sokkal kisebb a valószínűsége, hogy felfedeznek minket, valamint képesek olyan helyekre is eljutni, ahová mi magunk nem tudnánk. A gurulós drónunk például képes a szellőn át közlekedni, így bejuthatunk zárt szobákba is, amelyekhez nincs „kulcsunk”. Maguk a drónok kifejezetten sérülékenyek, ám némi fejlesztéssel (például sokkoló) kifejezetten hasznos eszközök lehetnek.


Természetesen a drónok mellett ott van a két régimódi módszer is, a lopakodás, és a nyílt támadás. Ez utóbbi nem annyira ajánlott, mert Marcus nagyon gyorsan kifekszik, de nekem még nem igazán sikerült egy hosszabb missziót riadó vagy lövöldözés nélkül megúszni, hiába indítottam lopakodással.

Harcolni a 3D nyomtatóval nyomtatott fegyvereinkkel tudunk, de azon kívül lesz egy sokkoló pisztolyunk(így legalább nem kell hős megmentőként a munkájukat végző rendőröket agyonlőni), és egy fura közelharci fegyverünk is, amellyel látványosan, ám igen lassan teríthetjük le az ellent. Sajnos volt rá példa, hogy egy ilyen animáció közben lőtt agyon az őr hirtelen megjelenő társa.

Maga a hackelés igazából nem változott. Megint egy gombnyomással feltörhetünk gyakorlatilag bármit. Természetesen lesznek néha ilyen „áramirányítós” puzzle-ok, de semmi extra. Természetesen a játék elején még nem sok mindenhez férhetünk hozzá, de a fejlesztéseknek köszönhetően idővel irányíthatunk járműveket, darukat, targoncákat, kikapcsolhatunk biztonsági rendszereket, de persze ismét sötétbe boríthatjuk a várost is akár. Természetesen minden egyes hackelés fogyasztja a rendelkezésünkre álló botnetet, ami elég lassan töltődik újra. Persze lehetőségünk van idegenek telefonját meghackelve szerezni egy egységnyit (a magyar fordításban ezt tévesen akkumulátorra fordították), így nem mindig vagyunk várakozásra kárhoztatva.


Ha már szó esett a fejlesztésekről, akkor nem árt beszélni egy kicsit a fejlődési rendszerről. A Watch Dogs 2-ben a követőink számai jelentik a tapasztalati pontot, ha a követőink száma elér egy bizonyos szintet, akkor kapunk pár pontot, amit a különböző képességeink fejlesztésére költhetünk. Itt növelhetjük a botnet kapacitásunkat, a fejleszthetjük a fegyveres képességeinket, a drónjainkat, valamint a különböző hackerképességeket. Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos képességek csak akkor lesznek hozzáférhetőek, ha megszerzünk egy-egy csomagot a különböző fő küldetések helyszínein. Érdemes tehát olyankor mindig nyitott szemmel járni, és felszedni a hud-on zölddel jelzett dolgokat, hogy később ne kelljen visszamenni értük.

Természetesen ez mit sem érne, ha nem lenne mit csinálni a programban, de szerencsére nem ez a helyzet. A történeten, és a mellékküldetéseken kívül rengeteg mindent csinálhatunk San Franciscoban. Graffitizhetünk bizonyos helyeken, vannak drón és vitorlás versenyek, taxizhatunk egy Uberhez hasonló alkalmazás segítségével, valamint a város bizonyos pontjain selfie-ket készíthetünk. Persze ezek mind növelik a követőink számát, így ha másért nem is, akkor a plusz fejlesztési pontokért érdemes ezeket is csinálgatni.

A játékban megmaradtak a többjátékos funkciók is, így ismételten betámadhatunk más játékosokat, hogy meghackeljük őket, de ők is megtehetik velünk ugyanezt. Kifejezetten jó érzés, amikor az ember az utolsó pillanatban megtalálja a behatolót, és leteríti azt, de természetesen másokkal gonoszkodni sem kevésbé élvezetes.

Ezen kívül ha kedvünk tartja, játszhatunk akár egy barátunkkal, vagy más játékosokkal is közösen. Bármelyik küldetést végigjátszhatjuk együtt, de van jó pár co-opra kihegyezett misszió is. Sajnos ismerőssel még nem tudtam kipróbálni a dolgot, és a random játékosokkal kicsit vegyesek voltak a tapasztalataim, mert sokszor volt olyan, hogy én továbbra is lopakodtam volna, ők meg a co-op miatt felbátorodva nekiálltak rambozni.


Azoknak sem kell idegeskedniük, akiket zavar ez az egész, ugyanis a többjátékos funkció kikapcsolható, így a magányt kedvelő játékosok sem fognak bosszankodni minden egyes alkalommal, ha betámadják őket.

Mindezeken felül van még rengeteg gyűjthető ruha, képességpont, amiket gyűjtögethetnek a maximalisták. Szóval elmondhatjuk, hogy a minimum ötven órányi szórakozás garantált. Ja, és nincsenek tornyok!

Gondolom a képeken, meg a neten keringő videókon látjátok, hogy jól néz ki, és szerencsére nagyon jól optimalizált. Nálam stabilabban fut, mint annak idején az első rész, ami pofátlan módon képes volt néha 30 fps alá is menni, hiába ügyeskedtem. Itt a magas beállítások mellett is stabilan fut a játék, ráadásul a grafika nagyon szépen testre szabható.

A játék zenei válogatása is kifejezetten jó. A zenéket nem csak az autók rádiójában hallgathatjuk, hanem a telefonunkon lévő médialejátszóval is, persze a zenéket is össze kell gyűjtenünk, méghozzá úgy, hogy ha a rádióban szóló számokat a zenefelismerő alkalmazással megnézzük, és onnantól bármikor meghallgathatjuk az adott zeneszámot. A játék elején egyből rapet akartam hallgatni, már csak azért is, mert a Blume adatbázis szerint az Marcus kedvenc műfaja. Az első szám, amit elindítottam annyira a Dual Core-tól az All the Things, ami rögtön hangulatba is hozott. Itt is hagyom nektek, hogy megértsétek:



Összességében azt kell mondjam, hogy a Watch Dogs 2 egy kifejezetten kellemes csalódás lett, főleg az első rész után. Magam is meglepődtem, hogy mennyire jól szórakoztam a végigjátszás során, és így egy picit bizakodóbban tekintek előre az esetleges folytatásokra.

Review score
 8.9A Watch Dogs 2 egy remek szórakozás lehet azok számára, akik szerették az első részt, de én bátran ajánlom mindenkinek, mert akiknek bejön a történet, és a harsány, vagánykodó, és polgárpukkasztó hackercsapat, azok garantáltan élvezni fogják.

Összes oldalmegjelenítés