2016. december 1., csütörtök

Maize - Teszt

Útvesztő a kukoricásban...

Maga a Maize szó kukoricát jelent és ez egyben a mai játék címe is. Nem véletlenül kapta ezt az elnevezést, hiszen a fejlesztők fetishei közé tartozhat ez a zöldségféle, mert az egy dolog, hogy kalandunk jelentős része egy kukoricásban játszódik, de kaptunk még egy igazi érző és beszélő kukoricát is a képbe. Maga a játék gy FPS nézetű puzzle cucc, tehát a lényeg az elénk táruló feladatok megoldása, ami nem lesz egyszerű. Nem logikai problémákra gondolok ezalatt, hanem inkább a különböző rejtvények elvégzésére, ami annyit tesz, hogy egy nagy és szerintem beláthatatlan útvesztőben kóválygunk, újabb és újabb tárgyakat szerzünk, amik természetesen a pálya másik felén hasznosíthatóak. Szóval gondolkodni kell és nem mellesleg megjegyezni, hogy mi merre is van.


Semmi előzmény nincs. Nem kapunk introt, vagyis csak annyit, hogy egy kukoricamezőn térünk magunkhoz, de arra szintén nem tér rá a Maize, hogy valójában kit is alakítunk. Lévén, hogy egy asztal van szemmagasságban, gondolom valami gyerkőc lehetünk, de a beszélő kukorica után nem is merek találgatni. Szóval elindul a játék, és a start, valamint a célunk ugyan annyira rejtélyes, mint az, hogy hogyan is kerültünk ide. Valójában csak bemegyünk a nagy csöves rengetegbe és próbáljuk megoldani az elénk táruló akadályokat, ami ajtók kinyitása, szögek kihúzása pottyantós wc-ből vagy éppen rájönni arra, hogy mire való a húsdaráló az asztal végén, mert egy interaktív objektumról van szó, szóval biztos kell lennie valamilyen funkciónak.


A Maize azon puzzle játékok soraiba tartozik, ahol gyakorlatilag semmit nem tudunk, hogy mit miért csinálunk. Az elején még ez egész mókás. Tekergünk a kukorica rengetegben, melybe labirintus módjára vannak az utak vájva és ha megpróbálunk a zöldségek felé nézni, akkor az egyetlen navigáló eszköz a háttérben lévő ház. Itt megjegyezném, hogy engem például nagyon zavart, hogy sosem tudom merre járok és nem egyszer tévedtem oda vissza, ahonnét elindultam. Ráadásul ha olyan akadályba ütközünk, amit nem tudunk megoldani, de úgy gondoljuk, hogy már mindent átnéztünk, akkor rögtön felmerül az a kérdés, hogy biztos mindent bejártam abban a nyüves kukoricásban?


Szóval felszedünk egy angol muffint, egy hullámcsatot, egy kulcsot, na, ennek legalább van értelme, mert tudjuk, hogy egy ajtót lehet kinyitni vele. A játék van olyan szellemes, hogy tájékoztat minket arról, a kulcsnak nem lehet más szerepe, mint kinyisson valamit. A fejlesztők próbáltak is viccelődni azzal, hogy minden tárgyhoz, amit összeszedünk, valami mókás megjegyzést fűztek, valamint maga a tutorial kiírások is rendelkeznek ilyen hozzászólásokkal, például nem egyszer fog felvillanni előttünk, hogy Q betű nem csinál semmit, és akárhányszor nyomjuk, akkor sem fog semmi sem történni. A humort tükrözi még értelemszerűen a beszélő kukorica vagy éppen az orosz medve, akinek egy robotkar van a hátán. Ezek a dolgok miatt egészen pszichés lesz a játék. A hangulat és a zene szerintem nagyon nyomasztó, a szó jó értelmében, aztán kapjuk a random dolgokat, mint a mező közepén az íróasztal, vagy a ház alatt egy laboratórium, nem beszélve a medvéről. Folyamatosan nyomás alatt tart, pedig nem egy túlélő-horror kombó, még csak életünk sincsen, hogy meg tudjunk halni.


Játék legnagyobb hibája, a kevés instrukció. Persze minden használati tárgyhoz kapunk egy kis leírást, valamint van benne 75 összegyűjthető holmi, amikről kicsit részletesebben vannak írva, de találunk például egy szimpla követ, amiről csak annyit tudunk meg, hogy egy szimpla kő. Az én problémám, hogy nem tudom, mit miért csinálok. Hogyan kerültem ide, miért olyan minden, amilyen, mi ez a beszélő kukorica és ugyan mi a francnak van szükségem egy orosz medvének a segítéségre, akinek nem mellesleg a hátán egy robotkar van. A játék egyébként szép, bár csak magasabb grafikán érdemes vele játszani, mert alacsonyon annyira le van csupaszítva az egész, mintha csak egy prototípus lenne. Érdekes viszont, hogy maga a menü az csont néma, de még effektek sincsenek a navigáláskor. A hang később sem lesz befolyásolóbb, ugyan az a zene ismétlődik a kukoricásban. A Maize a mai napon jelenik meg, ez a Finish Line Games első játéka. Érdekes koncepció, figyelemreméltó, hogy milyen hatással van az ember hangulatára. Steam-en lessétek meg, és irány a kukoricás!

Review score
 7.3A Maize egy igen érdekes puzzle játék, melyben egy érdekes világba csöppenünk. Egy kukorica rengetegben várnak ránk a feladványok és a megoldások, társaink pedig olyan színes egyéniségek lesznek, mint egy igazi beszélő kukorica, vagy egy orosz plüssmedve, robotkarral a hátán.