2016. november 1., kedd

Through the Woods - Teszt

Teszteltük a norvég horrorkalandot...

A mostani tesztalanyommal való játék közben sokszor egy tavalyi, nem túl kellemes emlék jutott az eszembe. Ez az emlék a The Park volt, amely rendkívüli csalódás volt a számomra, hiszen egy remek horror ígéretét sugárzó alkotásnak tűnt, amely végül egy kihagyott ziccer lett csupán. Azonban már most meg kell, hogy nyugtassak mindenkit, nem emiatt vontam párhuzamot a Through the Woods és a The Park között, hanem mert mindkettő horrorjáték, sétaszimulátor, és mindkét program egy anya-fia kapcsolatot mesél el. Ám amíg a The Park csúnyán elhasalt a dologban, addig a Through the Woods sokkal jobban vette az akadályt.


A játékban ismét egy édesanyát fogunk irányítani, aki kettesben él fiával Espennel valahol a nyugat-norvégiai erdőségben. Egyik nap Espen elkóborol, ezért természetesen hősnőnkkel utána eredünk, és meg is találjuk a közeli stégnél, ahol egy idegennel együtt egy csónakba ugrik és átkelnek a tavon. Espen édesanyja természetesen a vízbe veti magát, és követi őket. A partra érve azzal szembesül, hogy elvesztette őket, és ezzel elkezdődik a borzongató utazás hősnőnk elméjébe és az északi folklórba. A nagyjából háromórás barangolás során megismerjük anya és fiú kapcsolatát, valamint hősnőnk egy súlyos bűnére is fény derül. A történetvezetés tehát jó, és nem összecsapott (lásd. The Park), valamint a skandináv népmesei világgal gazdagított körítés kifejezetten üdítő és érdekes.


A Through the Woods alapvetően egy külső-nézetes sétaszimulátor, ám minimálisan komplexebb az átlagnál (így a The Parknál is), ugyanis a mászkálás, és olvasgatás mellett időnként túl kell jutnunk az élénk kerülő skandináv rémeken, mint például a trollok. Harcolni itt sem tudunk, maximum néhány esetben a zseblámpánk fénye védelmezhet minket ideig-óráig, ám az esetek többségében inkább lopakodva, szaladva kell elkerülni az életünkre törő szörnyeket (akik nem tartoznak a legokosabb ellenfelek közé). A játék scriptelése is érdekes, ugyanis sokszor van olyan, hogy történik valami, amit hallunk, és a karakterünk is megjegyzést tesz rá, de mivel a kamera nem fordul oda automatikusan, így könnyen lehet, hogy mi lemaradunk az adott dologról, ami kiragadhatja a játékost az élményből.


Az érdekes történethez remek látványvilág párosul, már ami a környezetet illeti, ugyanis a készítők gyönyörű helyszíneket készítettek a játékhoz. Az erdő sűrű, és buja, ahogy lennie kell, de megfordulunk még barlangokban és régi viking romokban is. Minden szép és részlet gazdag, és az ember picit bánja is, hogy a játék nagy része éjjel játszódik, ugyanis a táj nappal sokkal szebb. Ám emiatt is szomorú, hogy a karaktermodellek már közel se néznek ki ilyen jól, valamint a mozgás animációk is egyszerűen bénák, az ellenfelek sokszor a föld felet tíz centivel sétálnak, vagy éppen tankként forgolódnak. Kár érte, mert olyankor hatalmas a kontraszt a szereplők, és a „díszlet” között, és ez kissé kizökkentő tud lenni. Ezen kívül dühítő, hogy a játék bármilyen grafikai beállítások mellett képes 25 fps-el futni egy olyan gépen, amin a The Witcher 3 problémamentesen futott maximális beállítások mellett. Ez, és az időnként villogó textúrák sajnos nem segítenek tovább a dolgon. Remélhetőleg ezeket a későbbiekben egy javítás majd orvosolja.


Szerencsére a hangokra már semmilyen panaszunk nem lehet, a hangeffektek hozzák az elvárható szintet. Szinkronból rögtön kétfélét is találhatunk a menüben, ugyanis a készítők az angol szinkron mellé norvég hanganyagot is készítettek a játékhoz. Én az utóbbival játszottam végig a programot, mivel szerintem úgy a legautentikusabb az élmény, azonban az angol hangot favorizálóknak sincs semmi okuk a panaszra, ugyanis mindkét szinkron jól sikerült. A zenei anyag szintén kifogástalanul sikerült, mindig a hangulathoz illő darabok szólnak.


Review score
 7.2A Through the Woods egy érdekes, hangulatos és szép rémmese, amely nem mentes a hibáktól, akik szeretik a műfajt, vagy a skandináv folklórt, azoknak érdemes tenni vele egy próbát, nem fognak csalódni.