Atlas Reactor - Teszt

Egyedi PvP játék a láthatáron...

Manapság, ha az ember egy fejlesztői csapat része és minden áron PvP orientált játékot akar csinálni, akkor egyúttal van könnyű és nehéz dolga. Ha valami elfogadhatót akar készíteni, akkor elég a bevált módszereket használni: valamilyen háborús lövöldözős játék, vagy egy MOBA. Persze ezek nem jelentik azt, hogy sikeres is lesz a projekt, hiszen ha csak az utóbbi stílust vesszük figyelembe, rengeteg név vérzett már el a LoL és a DOTA 2 mellett. A lényeg az, hogy ez az a két stílus, ami a legnépszerűbb és talán a legbeváltabb, na jó, meg a kártyajátékok. Ezen kívül elég rizikós a kísérletezgetés, hiszen bírnia kell egy játéknak a gyors tanulhatósággal, a pörgős harcokkal, látvánnyal és ha nem egy Blizzard nevű cégnél dolgoztok, akkor nemárt, ha ingyenessé is teszitek az alkotásotokat. Nehéz a fejlesztők dolga, ám mégis akad köztük olyan elvetemült csapat, akik mernek újat próbálni és ami még fontosabb, sikerrel is járnak. Illetve jártak, hiszen már kész a játék és a közösség nagyon szereti is. Az Atlas Reactor nem egy forradalmian új elképzelésen alapszik, viszont ha a PvP játékok területét nézzük, akkor igencsak kiemelkedőnek mondható, hiszen olyan letisztult és elegáns alapokhoz nyúltak, amit ma csak úgy nevezünk: sakk.


Persze nem egy sci-fi sakk játékról van szó, az nem is lenne olyan nagy szám. Sokkal inkább egy keverékről, melyben a sakk jól ismert modellje vegyül az XCOM körökre osztott harcrendszerével. Maga a játék úgy néz ki, hogy két darab négy fős csapat játszik egymás ellen, egy megadott nagyságú pályán. Minden cselekvésnek meg van a maga folyamata, így lehetőségünk van lépni, kitérni, támadni vagy éppen a helyünkön maradni. A pláne az egésznek, hogy amíg le nem nyugtázzuk a cselekvésünket, nem látjuk, hogy ellenfeleink, illetve a csapattársaink mit lépnek. Minden interakció az akció fázisban jelenik meg, amikor már minden szereplő eldöntötte, hogy mit fog lépni. Érdekes tálalása ez a taktikai játékoknak, hiszen úgy kell játszanunk, hogy gyakorlatilag nem tudjuk az ellenfelünk mit fog cselekedni. Persze van benne némi kiszámíthatóság, de az Atlas Reactor fő eleme, hogy túlgondolkodjuk az ellenséges csapat játékosait.


A játék működése szerintem pengeélen táncol. Éppen hogy megvan benne az élvezet, az izgalom és az újrajátszási faktor lehetősége. Nem mondanám ezt hibának, hisz matematikailag egy rendszer akkor fut a legnagyobb teljesítménnyel, ha az összeomlás határán van. Az Atlas Reactor részéről ez meg is van, ennek eredményeképpen rendkívül stabil a karakter bázis. Szóval nincs az, hogy az a csapat nyer, akinek sikerül egy bizonyos hőst megszerezni, mert az most annyira kemény, hogy na. Maguk a hősök igazán sokszínűek lettek. Persze itt is megtalálható a tank, support és sebző játékos szerep, de a karakterek nagyon egyediek lettek. Egy sci-fi világban vagyunk, szóval a különféle lézerfegyverek elengedhetetlenek, de vannak itt robot kutyák vagy éppen kardos barbárok is.


Visszatérve a játékmenetre, ez is a káosz határát karcolja. Mint említettem, megvan mindennek a maga ideje, már a mozgást illetően, és úgy gondolom, hogy ezt egy kicsit nehéz is összehangolni. Minden kör elején van 20 másodpercünk, hogy felkészüljünk és kiosszuk a parancsokat. Igaz, emiatt pörgős a meccs, de amennyiben ismeretlenekkel játszunk, úgy kicsit nehéz összebeszélni, hogy ki mit is csináljon pontosan. Először is van a felkészülési fázis, ahol a különböző specifikus karakterek csapdákat tehetnek le, vagy éppen a harcosok leüvöltik ellenfeleiket, ezzel is gyengítve őket. Ezután jön a kitérés vagy támadás. Ebben a fázisban választhatunk, hogy vagy lépünk egyet valamilyen irányba, vagy pedig támadunk. Ez azért fontos, mert a mozgás fázis csak a harci cselekmény után van. Szóval ha alacsony az életerőnk és szemben áll velünk egy robotkutya, szinte biztos, hogy ő támadni fog, így okosabb kicsúszni a szája közül, majd a kör végén a megszokott módon lépni. Ez a mechanika teszi az Atlas Reactor-t borzalmasan taktikus játékká. Persze minden karakternek vannak képességei, sőt, még ultival is rendelkeznek, így a harc is elég látványos, arról nem is beszélve, hogy ha netalántán meghalnánk, akkor hamar újraéledünk, hiszen a meccsnek csak akkor van vége, ha egy bizonyos kör után az egyik csapat elérte a kitűzött pontszámot, amit persze akkor kapunk, ha sikerül likvidálni valakit.



21 karakter közül választhatunk, akik ahogyan a profilunk, egyesével is szintet lépnek, így egy kis tapasztalat szerzés után új skinek nyílnak meg. Ez azért fontos, mert ezeket nem lehet megvásárolni, hanem meg kell szerezni velük. Egyébként rengeteg skin kapható a karakterekre, melyeket a játékban megszerezett fiktív fizetőeszközzel is fel tudunk oldani. Maga az Atlas Reactor egy free-to-play, azaz ingyenesen játszható cucc, de van fizetős része is, viszont semmiféle előnnyel nem jár, csak kozmetikai cuccokat tartalmaz, na meg támogathatjuk vele Trion Worlds csapatot. Rendkívül érdekes egy sakk játék ez, és szerintem ez is hátulütője, hiszen egy PvP játékhoz képest nem nyújt annyi izgalmat, mint kéne. Remek szórakozás, érdekes és egyedi játékmenet, de nem fog minket eltéríteni azoktól az alkotásoktól, amelyekbe szenvedélyesen szerelmesek vagyunk, ennek ellenére azt mondom próbáljátok ki, mert felüdülés lehet a kétezredik MOBA meccs után. Steam-en eléritek, jó szórakozást!
Review score
 8.5
A PvP játékok világában maximális felüdülést nyújt az Atlas Reactor. Egyedi stílusával hamar megszeretteti magát a játékossal, ám olyan sokáig lekötni nem fogja tudni, mint egy MOBA vagy egy FPS játék. Ennek ellenére remek móka az új kalandok keresőinek.

Összes oldalmegjelenítés