2016. október 6., csütörtök

Syndrome - Teszt

Sci-fi horror, ebből úgy sincs olyan sok...

Ha egy sci-fi horror játék kerül a kezembe, vagy úgy általánosságban ha beszélünk róla, azt hiszem mindenkinek az Alien: Isolation jut eszébe. Hiába csak pár éves játék, mégis valahogy ez a szint, amit a stílusnak hoznia kell. Igaz, hogy egy király dologról van szó, de azért abban is voltak érdekes dolgok, például a mentés rendszer, vagy a survival játékokhoz mért túl hosszú játékidő. Viszont kétség sem fér hozzá, hogy amit a film megalapozott, az átterjedt a játékra is, következtetésképpen nehéz ebben a kategóriában maradandót alkotni. Talán a SOMA-nak sikerült, de meg merem kockáztatni, hogy a fejlesztők múltja azért befolyásolta a játékos közösséget. Ezek után akkor mennyi esélye van, egy hasonló indie játéknak? A Snydrome felkötheti a bugyogót. Egy nagyon kiaknázatlan és érdekes vonalat ragadtak meg a sci-fi survival horror témával, amiben nehéz kiemelkedőt alkotni a fenti okok miatt, de ha az akadályokat leküzdik, akkor garantált a siker. És hogy a játék mennyire képes erre? Folytassátok az olvasást! Minek is hagynátok félbe a cikket az első bekezdés után? Hülye kérdés volt mi? Az.


Első ránézésre mindenképpen megfog a játék, viszont 10-15 perc után már lehet látni az alapvető hibákat. Nagyon szép megoldások találhatóak, amik a grafikára vonatkoznak, ez leginkább a fény-árnyék játéknál látszik meg. Bár meg kell hagyni, hogy sok hely szerintem indokolatlanul sötét, leginkább a Doom 3-ra emlékeztet. Nem voltam még űrhajón, szóval nem tudom, hogyha egy pici fény befolyik egy résen, akkor a szoba többi része az koromfekete marad-e, vagy azért szétterjed jobban, ezért nem is ítélkezem. Viszont a nagyon komoly lámpa és árnyék páros rögtön egy apró buggal indít, nem egyszer történt meg velem, hogy bizonyos szobákban, megadott helyen állva egyszer csak eltűntek az árnyékok és minden világos volt. Annyira nem zavar, hiszen csak egy pillanat az egész, ha az ember mozog, sőt, igazából még egy hangulatos villanásnak is tűnik, de nem szabad elfelejteni, hogy ez egy hiba, persze könnyen javítható, ezért inkább csak megjegyzem és nem titulálom a játék buktatójának.


A történet meglehetősen klisés, vagyis eleinte úgy indul. Szóval, ha azt mondom, hogy survival horror játék, akkor tudjátok már, hogy mi az alapsztori. Egyszer csak, a nagy katasztrófa után magunkhoz térünk, fáj a fejünk és természetesen semmire sem emlékszünk. Szóval itt is ez van. A Valkenburg kutatóhajón vagyunk, feladatunk, dobpergés, a kutatás! Az egyik csillagrendszerben egy érdekes anomáliára bukkantunk és odamegyünk a 300+ fős legénységgel szimatolni. Mi ezekről szépen lekésünk, hiszen az események után ébredünk fel a krioálomból. Szóval a fejünk fáj, emlékeink nincsenek és a legénység 90%-a halott. Időközben rádiókapcsolatot veszünk fel egy túlélőcsoporttal, akik nincsenek hozzánk közel és hamar kiderül, hogy inkább ők szorulnak a mi segítségünkre, mint mi az övékre, hiszen a bizonyos rendszereket, amiket vagy be kell kapcsolni vagy újra kell indítani, csak mi vagyunk rá képesek. Tekintsétek magatokat fontosnak. Szóval egyből egy klisé pipa, na mi a második, ami leginkább a környezetre vonatkozik? Pontosan, hullák és véres firkák a földön és a falon. Persze egy horror játékba ez utóbbi muszáj, hiszen mi mással idegelnék a játékost? Megoldhatatlan matematikai egyenletekkel? Bár biztos valakinek az jelenti a horrort.


Szóval hullák és vér, szűk folyosók és aknák. A játék nagy érdekessége, hogy lehetőségünk van felvenni a harcot, hiszen vannak lőfegyverek és vágóeszközök is. Persze a lopakodás és a bujkálás is lehetséges, sőt, inkább ezekre kell hagyatkoznunk, mert a közelharci fegyver túl gyenge a folyamatos harchoz, a távolságihoz meg igen ritka a lőszer, az ellenfeleink pedig sokan vannak. Ezek ilyen emberszerű szörnyetegek, ami azzal egyenlő, hogy kicsit sem barátságosak. A szokásos bújócska és settenkedés adott, viszont ha netalántán zajt csapnánk, akkor készülni kell arra, hogy az okos gép megpróbál majd megkeresni. És pont ez a jó a fegyverekben, nem kell állandóan azzal hadonászni és ledarálni mindenkit, egyébként nem is lehet, de amikor a játékos úgy ítéli meg, hogy most kiáll magáért, akkor van rá lehetősége.


Összességében a Syndrome mindent tartalmaz, amit egy sci-fi survival horror játéknak kell. A klisés kezdést, ami már uncsi, de még mindig hatásos. Remek fény és árnyék effektet, amit egyrészt nagyon jól lehet optimalizálni, másrészt pedig a szűk és veszélyes helyeken még jobban kihozzák az ember klausztrofóbiáját. A hangok és zörejek megfelelően vannak kiválasztva, szinte folyamatosan van valami távoli mozgás és nehéz eldönteni, hogy csak a játék szívat minket, vagy valami tényleg jön. A stílushoz hűen, a történetet mi magunknak kell kikutatni. Ha megakarjuk tudni, hogy mi is történt a hajón, akkor nem elég sodródni a küldetésekkel, hanem bizony a különféle személyzeti feljegyzéseket érdemes elolvasni. Végül rendelkezik egyedi ötlettel, ami az önmagunk megvédésének a lehetősége. Ez nagyon kevés hasonló típusú játékban opció, és én örülök, hogy nem kizárólag azzal akarnak ránk ijeszteni, hogy ha jön az ellenség, akkor tehetetlenek vagyunk. Pirosntpont a Camel 101 csapatának. Érdemes adni a Syndrome-nak egy próbát adni, hiszen egy kifejezetten hangulatos alkotásról van szó, és egy indie játékhoz képest, elég magasra tudott rugaszkodni. Steam-en lessetek után, és indulhat a borzongás, brrr.

Review score
 7.8A Syndrome egy "kellemes" sci-fi survival horror játék, meg kellőképpen nyomás alatt tud tartani. Kissé klisés, de egy indie játékhoz képest igazán kiemelkedő alkotás.