Virginia - Teszt
Tapasztalt vagyok játékok terén. Persze ez nem azt jelenti, hogy fal mögül adom a headshot-ot vagy support-tal pentázom, hanem sokkal inkább azt, hogy sokat láttam már, ezért nehéz lenyűgözni. Ez egyébként egy rossz attribútum, hiszem milyen jó lenne az áldott tudatlanság, amikor még minden alkotást gyönyörűnek is hibátlannak tartottam. Az én munkám immár az, hogy megmondjam, hogy mi miért rossz vagy jó. Szóval nehéz olyan játékot találni, ami első ránézésre le tud nyűgözni, mert hiába vannak szebbnél szebb cuccok a piacon, a grafika engem már nem hat meg. Ellenben a Virginia igen, pontosabban első ránézésre tetszett, az már más, hogy a későbbi benyomásaim milyenek voltak.
Ez a mű tökéletesen néz ki, az ilyen egyediségek miatt mondhatjuk azt, hogy igenis az indie játékok képesek felvenni a versenyt a nagy kiadók gyermekeivel, hiszen a jó ötlethez nem kellenek milliárdos cégek. Ha ránézünk a Virginia-ra akkor azt látjuk, hogy rendkívül jó elképzelésen alapul, a szögletes textúrák, az élénk színek és a különleges fényhatások megteszik a magukét és egy remek hangulatot teremtenek meg. Mind ezt tetőzi a történet kedélyállapota, amit egyébként a fejlesztők is alátámasztanak azzal, hogy a játékot végig kíséri a Twin Peaks és az X akták sorozatok sejtelmes és misztikus jellemvonásai. Ráadásul a zenét nem más, vagy mások szerezték, mint a Prágai Kamarazenekar.
A Virgina egészen filmszerűre sikeredett, ezt alátámasztják a történet elmesélésére szolgáló jelenetek, a szélesvásznú nézet, na meg az, hogy sokszor, például mikor egy folyosón sétálunk, egy gyors vágás után már egy egészen másik helyen találjuk magunkat. A játék legnagyobb különlegessége mégis az, hogy nincsenek benne szinkronhangok. A történet és a hangulat teljes mértékben a képi elemekből és a zenei aláfestésből jön át. Egy fiatal nőt alakítunk, aki éppen hogy megkapta FBI igazolványát, rögtön beledobják a mély vízbe és egy fiatal srác eltűnésével kapcsolatban kell nyomoznia. A hatást fokozó kijelentés, hogy elvileg valóságos ügy alapján készült a játék története, persze ez nem azt jelenti, hogy pontosan így volt, hiszen ha azt mondjuk, hogy a sztoriban volt szó mondjuk egy fáról, már lehet átmenetet találni a valóság és a mese között. Ez csak viccből írtam, ne vegyétek komolyan, mindenesetre ha valahol ott szerepel, hogy valós események alapján, legyen az film vagy játék, az ember máris komolyabban áll hozzá.
Szóval kapunk egy társat, aki valamilyen okból az ügynökség alapsorában van száműzve és kicsit sem barátságos, majd megkezdődik a nyomozás, elutazunk Kingdoms-ba, ami egy kicsiny virginiai város és a játék további részében ki kell derítünk, hogy mi lett a fiúval, közelebb kerülünk a társunkhoz, akinek szintén van bibi a múltjával és a megterhelő nyomozás ránk is nagy hatással lesz. Többet nem mondok és most elmagyarázom miért. A Virginia egy nagyom hangulatos játék, de azt hiszem ezen kívül szinte semmilyen élvezeti faktora nincsen. Nyomozunk kell, de ez csak álca, valójában egy filmet nézünk végig. Ezt azért mondom, mert mi az ég világunk semmit sem tehetünk. Maga az irányítás két gombból áll: az interakció, szóval ha valamire rákattintunk, akkor azzal történik valami, de semmire sem lehet rákattintani, csak arra, amire lehet. Kicsit pontosabban, példának okáért a Life is Strange című játékban a főszereplővel szinte bármelyik tárgyra vagy képre tudtunk kattintani és ha nem is történt semmilyen akció, akkor is a szereplőnk elmesélte, hogy mit gondolt a témáról. A Virginia-ban viszont nincs hang, szóval ezt nem is vártam el, de lehetett volna annyi nehezítés a dologban, hogy nem csak azt lehet megpiszkálni, ami a történet előrehaladásához szükséges. Éppen ezért brutál lineáris az egész. Hiába vannak benne folyosók és sok szobás épületek, még csak bejárni sem lehet ezeket, hiszen ha nagyon sokáig megyünk egy irányba, akkor egy vágókép lerövidíti az egészet és máris ott vagyunk, ahol kell. Ráadásul az interakció gomb nem is engedi, hogy bármit is csináljunk, mert mikor mondjuk egy képet kell előhívni, rákattintunk a képre, majd a vizes edényre, és kész. Nincs az, hogy megragadom a fotót és belehelyezem az edénybe. Másrészt meg volt olyan helyzet, ahol a játék beetetett azzal, hogy kattintgatnom kell. Egyetlen egy olyan alkalom van, ahol a kép mellett szöveges alátámasztást is nyernek a kirakós darabjai. Egy archívumban kell olvasni, megjelennek előttünk az újságcikkek, és ha rákattintunk a képre, akkor rázoomolunk, így nem kell hunyorogva kisilabizálnunk a dolgokat, kivéve az utolsó lapon, ahol nem mellesleg a lényeg is van, mivel ha itt is kattintunk, hogy közelebbről lássuk a dolgokat, akkor a jelenet szimplán egy vágóképpel tovább folyik.
A másik gomb, az pedig a séta. Persze mehetünk a WASD segítségével is, de minek, hiszen ott a jobb egérgomb és arra lépünk, amerre nézünk. Nincsenek veszélyes helyzetek, ahol mondjuk futni vagy lopakodni kéne, az egész játékot végig vihetjük úgy, hogy bal kézzel könyöklünk az asztalon. Persze az egyedi grafika és a hangulatos zene az első egy óráig nagyon szórakoztató, de utána kezdünk rájönni, hogy a következő fél óra már csak a történet végkifejlete miatt lesz érdekes, ha egyáltalán annak tituláljuk a végét. És igen, jól látjátok, az egész röpke másfél óra. 2, ha felálltok közben inni vagy a mosdóba kimenni. Szerencsére a játék ára ehhez arányos, 9-10 euró között mozog, és mint művészi játék ér annyit, még ez 2 órácska is.
Szóval ez lenne a Virginia. A Variable Games rövid, de rendkívül egyedi játéka. Ha rossz benyomást keltettem volna, hangsúlyozom, hogy hibái ellenére ez egy művészeti alkotás, mely mindenképpen megér egy próbát, és nem is kerül sokba. Ha van egy kis időtök feltétlenül próbáljátok ki, már a zene miatt megéri. Steam-en kukkantsatok rá, azt hiszem a képek alapján mindenkit meg fog tudni ragadni.
| Review score | |
| 8.0 | A Virginia egy rendkívül művészi játék, amit az egyedi grafika, a szép szín és fényhatás, valamint a Prágai Kamarazenekar munkája is alátámaszt. A hangulata tehát páratlan, de a játékélmény túl egyszerű és nagyon rövid. Megéri kipróbálni, de sokkal kevesebbet rejt, mint amit mutat. |
