2016. szeptember 30., péntek

The Bunker - Teszt

Élőszereplős thriller játék, ritka egy dolog...

Kicsit visszatérünk az ezredforduló nagy újításához, a DVD alapú játékokhoz. Na a The Bunker-ben nem az a pláne, hogy akár DVD lemezen is megjelenhetett volna, és igazából az sem, bár meg kell hagyni, hogy igen ritka és szokatlan jelenség már az élőszereplős videojátékok, hanem inkább arra céloztam, hogy nagyjából 15-20 évvel ezelőtt, amikor elkezdtek megjelenni ezek a lejátszó eszközök és felváltoták a videomagnókat, az interaktív és logikai rendszernek köszönhetően nem egy olyan játék jelent meg, amik nem PC-re vagy konzolra voltak szabva, hanem bizony a házimozira és egyszerűen a távbabrálóval tudtunk parancsokat kiosztani. Persze olyan szigorúan nem tudtuk irányítani a cselekményeket, mint gondolnánk, inkább csak point and click szerűen utasításokat adtunk. Szóval az egész lényege egy interaktív film megteremtése volt. Nekem is volt egy Tomb Raider-em, ahol meg tudtam adni Lara-nak, hogy milyen küldetésre menjen, melyik sarkon hová forduljon és némi quick action is helyet kapott, így izgalom is akadt bőven. Vagyis inkább idegesség, hiszen az interakció gyors cselekvést igényelt, ezzel szemben az átlag DVD lejátszók lassan juttatták el az információt a programnak. How shot Johnny Rock, csak hogy egy példát mondjak. Éppen ezért, na meg mert az eszközök rövid népszerűségnek örvendtek, kicsit elfelejtődött ez a stílus, és majdhogynem feledésbe merült. Pedig király ötlet! Egy film, amiben mi mondjuk meg, hogy a főszereplő mit csináljon, nekünk kell irányítanunk és kideríteni, hogy mi az isten folyik a háttérbe, az akció jelenetekbe magunkra vagyunk utalva, a történet végkimenetele a mi kezünkben van. A Splendy Interactive és Wales Interactive tudta, hogy ez egy bomba üzlet, ezért el is készítették élőszereplős játékukat, a The Bunker-t.


Ez gyakorlatilag egy bő 2 órás film és egy point and click játék keveréke. Igazi színészekkel felvett jelenetek, valós díszletekkel. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen az egészet vihették volna a kék vagy zöld fal mögé is, de nem, minden real és ezért már plusz pontot érdemelnek. A történet szerint egy bázison vagyunk, amelynek jelenleg 58 lakosa van. Mivel éppen egy születéssel indít a film, így egyhamar 59-en leszünk és az a pici bébi, aki világra jött, nem más, mint John, a főszereplő, vagyis mi. Nagyon ötletesen, akárcsak a Fallout 3-ban, úgy kezdődik az egész, hogy kattintanunk kell a képre, hogy fellélegezzünk. És el is telik gyorsan 30 év, végül csak az anyánk, aki már nagyon beteg, és mi maradtunk életben. A napjainkat kiteszi a rutin, vagyis a biztonságunk és egészségünk folyamatos ellenőrzése. Nagyon ötletesen van megoldva, egy füzetbe fel van sorolva egy lista, nekünk pedig szépen végig kell csinálnunk: be kell vennünk a vitaminokat, szóval kattintunk a gyógyszeres szekrényre, majd a pirulákra és John beveszi. Minden mozdulathoz külön vágókép van. Tehát az, hogy leülünk az asztalhoz, kinyitjuk a szekrényt, levesszük a vitamint és bevesszük, az szépen lassan valós időben történik. John-t egyébként Adam Brown alakítja, aki ismeretlennek tűnhet, de valójában szerintem mindenki tudja, hogy ki az. Csak annyit kell mondanom, hogy Hobbit, de ha a maszkok miatt nem ugrana be, akkor kukkantsatok a lentebbi képekre.


Na ugye? Egyébként a szereplők között van még Sarah Greene, aki a Penny Dreadful, nálunk Londoni Rémtörténetek, sorozatban volt elég nyomatékos szereplő. Grahame Fox és Jerome St. John Blake már nehezebb ügy, előbbi egy Trónok Harca részben szerepelt, még az utóbbi a Star Wars Baljós Árnyak-ban volt az a csápos kék kancellár. Kis szerepek nagy filmekben és sorozatokban, ami meg is látszik, hisz a színészi játékra nem lehet panasz. Visszatérve a történetre, a napi rutint folytatjuk hónapokig, majd egyszer csak az egyik biztosíték elromlik. Maga a bunker 5 emeletes, nekünk pedig a másodikra kell menünk, hogy kicseréljük. A poén az, hogy John közel 15 éve nem hagyta el az első emeletet, ami 4 szobából állt, így szó szerint fosik lemenni. Nem sokat árulok el, hogy végül le kell majd mennünk és utunk nem igazán lesz felhőtlen, hiszen egyre több és nagyobb problémákba ütközünk. Újra ki kell térnem a díszletekre, amik tökékéletesen hozzák vissza a kor technikai hangulatát. Commodore gépek, vastag monitorok és diktafonok. Remek rendezés.


Szóval minden szép is jó, mármint a játékra értem, a történet és a hangulat borzasztóan nyomasztó. Nem egy horror cucc, szóval félni nem fogunk benne, de izgulni már inkább. Persze hibák is akadnak benne. Először is, azon kívül, hogy mehetünk ide meg oda, kicsit kevés lehetőségünk van bármi mást csinálni. Nagyon ötletes, hogy ha ki akarunk nyitni egy ajtót, akkor közelről kapunk képet a kilincsről, és az egérrel egy fehér pontot egy fekete halmazba kell húzni, ami szimbolizálja a kinyitás folyamatát. Aztán vannak olyan részek, hogy gyorsan kell kattintanunk, mondjuk amikor hallgatózunk, különben észrevesznek és kezdhetjük a jelenetet elölről. Ezek jó és ötletes cuccok, de kevés van belőlük. Én nem tudom, hogy a 2 óra alatt egyáltalán van 10 quick action folyamat. Persze nem szabad túlerőltetni, de gyakorlatilag 10 percre esik egy ilyen. Sokszor már hátradőlve néztem a cselekményt, mikor hirtelen felbukkant egy ilyen és csak a gyorsaságomnak köszönhető, hogy időben észrevettem.


Van néhány logikai hiba is benne. Például leülünk egy asztalhoz, rákattintunk a fiókokra és kapunk egy közelit róluk, de nem tudunk visszalépni, csak akkor, ha kinyitjuk az egyiket, és csak ott jelenik meg a vissza funkció. Másrészt meg, engem nagyon zavart, hogy John keveset beszél magában. Kíváncsi lettem volna milyen gondolatai vannak, de leginkább annak örültem volna, ha amikor két irányba lehet menni, és az egyik a jó útvonal, ahonnan már nem lehet visszajönni, akkor ezt valahogy jelezze. Számos dolgot lehet gyűjteni a játékban: feljegyzéseket, hanganyagokat és John játékait, amit fából faragott, de sokat kihagytam, mert az ilyen elágazásoknál jó irányba mentem.


A The Bunker borzasztóan klisésnek tűnik, de meglepésemre nem az. Érdekes a végkifejlet, ráadásul 2 befejezése is van. Szerencsére nem kell kétszer végigvinnünk ahhoz, hogy megtudjuk mi a másik, hiszen a játékot az utolsó fejezettől, ami egyébként kicsit hosszú, úgy 10 perc, újra lehet kezdeni. Maga a vége meglehetősen fura, hiszen ez alatt a pár perc alatt áll szépen lassan össze a kép az egész történetről, majd a legvégső döntés előtt kapunk még egy flashback-et, hogy mi is történt, szóval kétszer van elmagyarázva egymás után. Kicsit olyan, mintha hülyének nézne a játék, de lehet csak az én felfogásom egyedi és tökéletes. Mindent összevetve a The Bunker egy jó kis szórakoztató élőszereplős cucc, amiben szép színészi játék és eszméletlen király díszletek vannak. Kicsit lehetne interaktívabb, sűrűbb és logikailag átgondoltabb, de ezektől eltekintve, csak ajánlani tudom, már a kivitelezés egyedisége miatt is. Remélem folytatni fogják a stílust, hisz van ebbe potenciál, na meg csiszolni való. Megjegyzem, örülök, hogy már nem kell pontoznom a grafikát, mert most nehéz helyzetben lennék. Steam-en nézzétek meg, aztán derítsétek ki, hogy mi is történt abban a bunkerban.

Review score
 8.5
A The Bunker egy nagyon szórakoztató élőszereplős játék, ami talán sokkal inkább egy interaktív filmre hasonlít. Jó színészi játék, eszméletlen király díszletek és némi quick action folyamat társul össze. Vannak hibái, de kezdésnek tökéletes, és remélem, hogy látunk még ehhez hasonló alkotásokat.