Blues and Bullets - Episode 2: Shaking the Hive - Teszt

Végre folytatódik a nyomozás...


Talán nem sokaknak kell bejelentenem a Blues and Bullets című játékot, ami nagy figyelmet kapott két okból is. Az első, hogy a manapság divatos interaktív történetelmesélő játékok között igen csak egyedülálló a maga színvilágával és noir hangulatával, így a nagy sikerű Telltale címek és a borzalmasan király Life is Strange mellett fel tudta kelteni a közösség figyelmét. A másik ok pedig az a dühítő tény, hogy mivel mostanság szintén szokás az, hogy a játékok minél inkább egy igazi sorozathoz hasonlítanak, epizódonként jönnek ki a tartalmak, amikkel egyébként nincs gond, hiszen új élményt nyújt, olcsón lehet beszerezni őket, mert nem kell egy nagy összeget kifizetnünk, hanem havonta vagy két havonta egy kisebb ár van megszabva, a Blues and Bullets második részéhez mégis hónapokat kellett várni. 5 részes lesz a széria, az episode 1 tavaly júliusban jelent meg, míg a második rész idén márciusban. Ha követődik ez a tendencia, akkor sokára tudhatjuk meg mi lesz a játék vége, az is biztos.


Az epizód 2 a Shaking the Hive nevet viseli, és az imént említett hibával ki is vívta magának az év legnagyobb baklövése címét. Egy olyan játékstílusban, ahol a történet és a cselekmény bizonyos időközönként jelenik meg és épül egymásra, hatalmas hiba két rész közé ekkora szünetet tenni. Azok, akik annak idején kipróbálták a Blues and Bullets-t, majd az elkövetkezendő fél évben még játszottak pár játékkal és végül most visszatérnek, hogy folytassák útjukat, kezdhetik elölről az egészet, hiszen szerintem már mindent elfelejtettek. Persze biztos van magyarázata a fejlesztőknek, hogy miért késett ennyit a második rész, és garantálják, hogy a széria 2018 elejére befejeződik, szóval a következő három epizód normálisan lesz feldarabolva.


Eliot Ness nyomozása folytatódik. A játék mechanikája és kinézete semmit sem változott július óta. Még mindig a látványos fekete-fehér nézetet kapjuk, ahol minden piros színű dolog kihívóan, nos, piros. Mint egy jó kis Sin City képregény, vagy egy horror Max Payne játék. A lényeg, hogy mind ez nagyon jót tesz a játéknak, sikerül elvonnia a figyelmünket a bénácska modellekről, de hát na, az ilyen alkotások sosem a tökéletesen csillogó és szép grafikájukról voltak híresek. A játékmenet sem változott semmit, amit én kicsit sajnálok. Ennyi idővel a két rész között kiküszöbölhették volna azokat az elemeket, amik az elsőben nem működtek annyira jól, ez pedig maga a beszéd lehetősége. Ha a főszereplő, Ness interakcióba esik egy másik személlyel, lehetőségünk van választ választani és ezzel később a cselekményt is befolyásolni. A probléma a válaszokkal pedig az, hogy túlságosan felületesen van megoldva az egész. Tehát ha válaszolni akarunk, nincsenek kifejtve a válasz lehetőségek, csak egy szavas opciók közül tudunk mazsolázni. Emiatt megannyiszor estem abba a hibába, hogy a játék teljesen mást gondolt, mint amit én hittem a válaszaim kiválasztásánál és nem tetszett a végeredmény. Persze nem azt mondom, hogy Baldur’s Gate szerűen legyen ott, amit mondok, de ne egy szóból kelljen kiderítenem, hogy a játék mit is akar csinálni, még ha a Blues and Bullets egy nyomozós cucc is.


De ha már itt tartunk, a Shaking the Hive igazán megdolgoztatja a deduktív képességeinket. Míg az első részben csak belekóstolhattunk Ness nyomozási technikáiba, itt már egy hatalmas színhelyet kell kivizsgálnunk, ami nem más, mint az első rész zárójelenetében látott tengeralattjáró. Be kell barangolnunk az egészet, és mint eddig, amin Ness vörös szemet lát, azt meg tudja vizsgálni. A kihívás itt az, hogy egy nagy területen kell megtalálnunk az apróbb nyomokat, majd ezeket egy képpé összerakni és megtalálni az utat, Capone unokája után. A történet cselekménye elengedhetetlenné teszi a quick time event-tek és a lövöldözés részek szerepét is. Ez utóbbi talán a legérdekesebb, hiszen ennyire interaktív harc mechanikával nem találkozni a hasonló alkotásokban. Persze ez sem annyira különleges, egyszerűen ha tűzpárbajra kerül a sor, Ness keres egy fedezéket, mi pedig egy célkeresztet irányítva megadhatjuk, hogy hová lőjön, így leszedjük a rosszakat és a játékosnak meg van az akció mámorító sikerélménye is.


Valami ilyesmi lenne a A Crowd of Monsters játéka. Számos hibája ellenére, nagyon kellemes látványt teremtették, amihez teljesen ideális a sötét noir hangulat. A történet folytatódik, de még mindig nem mélyültünk el nagyon benne, persze tapasztalatom szerint a sorozatos játékok a harmadik résznél kezdenek el borzasztó izgalmassá válni. A nyomozás viszont nagyon ki van bontva a Shaking the Hive-ban, amit remélem, hogy a későbbi epizódok nem fognak hanyagolni. Reméljük most nem kell hónapokat várni, hogy folytathassuk Eliot Ness kalandjait, minden esetre kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a történet végkimenetele, vagy legalábbis az episode 3-é. Ha tetszik Steam-en nézzetek utána! Pozitívum, hogy magyar nyelven is játszható!



Mivel a Blues and Bullets – Episode 2: Shaking the Hives csak történetileg frissíti fel a játékot, így nem pontozom, hiszen az elődöm már mindent kielemzett az első rész kapcsán. Szóval, ha érdekel titeket, hogy milyen értékelést kapott, akkor olvassátok el a tesztet az első részről!

Összes oldalmegjelenítés