1993 Space Machine

Vissza a jövőbe...

Érdekes dolog a gamer lét, napját sem tudom mikor ültem először játék elé és hogy mi is volt az... Gyanúm szerint még talán egy öreg Commodor 64-en adódott lehetőségem játszani a Grand Prix Circuit nevű e tájt nagyszerű Fomula 1-es játékkal. Akkoriban nem érdekelt minket a felbontás, a grafika, sőt kitörő örömmel és lelkesedéssel konstatáltuk ha egy-egy modell nem csupán csak egy nehezen kivehető pixel kupacnak tűnt. A játékok nehézsége pedig ördögi volt, elég csak a Prince of Persia-ra gondolni. Akkoriban a multi játék nem a mikrofonba való óbégatásról, hanem az egymás mellett kontrollert és billentyűzetet nyomkodásról és hatalmas röhögésekről szólt. Természetesen azóta sok minden változott és a játékok is szebbek és összetettebbek lettek, de vajon jobbak is? Ezt így kijelenteni nem lehet. Egy biztos, akkor egy kicsit másabb volt gamernek lenni.



A most bemutatott játék pedig pont ennek a kornak egy megmaradt, akkoriban félbehagyott, majd nem rég az eredeti koncepció alapján befejezett és nemrég megjelent példánya az 1993 Spaceship. A játék eredetileg Shenandoah: Daughter of Stars nevet kapta volna és Amiga 500 volt a cél hardware, de magára hagyták, és nemrég kapta fel a projektet a Modesty nevű kiadó. Stílusát tekintve egy space shooter azaz egy űrhajóval vagyunk és lövünk egy a boss fightokat leszámítva folyamatosan jobbra mozgó pályaszakaszon. Maga a játékmenet ennyiben ki is fullad, egy szakaszon megölünk mindenkit, felszedjük a pénzt adó tárgyakat majd megöljük a boss-t és jön egy újabb pálya. Ami még esetleg egy kicsit színesíti a játék mechanikát az a körbe fogatható pajzs, ami egyben az életerőnket is mutatja, illetve a későbbiekben taglalt fejlesztési rendszer és a fegyverek. A sztori pofon egyszerű, de természetesen többre nincs is szükség. Meg kell elégednünk annyival, hogy kaptunk egy Colonel Nestor nevű főellenséget aki egy hatalmas hadsereg toborzása mellet még egy Space Machine nevű kolonizáló gépezetet is megkaparintott. Majd egyéb javai, és az emberei segítségével hatalomra kíván törni. Ekkor jövünk mi a képbe és szétlőjük az egész bagázst.

Amikor leültem játszani a játékkal, az irányítás először egy kicsit furának tűnt. Az egért természetesen elfelejthetjük és valamiért a navigáció is lecseréli az entert a space-ra. Igen a space. Az kap rendesen a játék alatt ugyanis azzal lövünk és mivel a játék a statisztikát leszámítva nem büntet a folyamatos lézershow-ért ezért rendesen rá is tenyerelhetünk. Van ugye még a négy kurzor billentyű, egy z/y a bombának és x illetve c a pajzs forgatásnak. Iszonyat egyszerűnek tűnik, nem de bár?  Az első pár percig így is gondoltam, majd jött a hideg zuhany, hogy bizony elpuhultam az utóbbi évek causal játékainak tömkelege alatt. Az első pályát (főleg azért mert ekkor még a pajzs használatáról semmit nem tudtam) közel 30-ik próbálkozásra sikerült végigvinnem és ez még csak a kezdete volt a titkon lapuló tourette szindrómám felbukkanásának. Ez a játék pokolian nehéz. Viszont mind e mellett azonnal magába is szippant. Mivel lényegében rendkívül egyszerű a mechanika, késztetést érzel, hogy újrapróbáld, mert nehogy már egy ilyen kis piti játék kifogjon rajtad. Mondjuk személy szerint én néha már túlzásnak éreztem a nehézséget, pedig ez még csak a normal mód volt, nem pedig a hard.


A látvány a kornak megfelelő, és egész kellemes effektek vannak sok helyen. A boss-ok viszont néha kicsit érdekesen lettek megoldva és az ellenfelek megválasztásánál is eléggé élénk volt a designer fantáziája. A hangok szintén a kornak a szintjét hozzák és a zenék is a korai úrjátékok hangzásvilágát idézik. Érdemes még beszélni a fejlesztések és a pénz szerepéről. A játékot először pont annyi pénzel kezdjük, hogy a hat alap űrhajóból kiválaszthatjuk a nekünk szimpatikusat. Ezek a két osztály közül a könnyebb hajók, a maradék 3 nehezebb osztályú hajót később, magasabb pénzösszeg ellenében válthatjuk ki. A hajók között kisebb eltérések vannak, amik lényegében a pajzs, a mozgékonyság és az alap tűzerő különböző variációi. Rakhatunk még a hajóra fegyvereket. A könnyebb hajókra kettő míg az izmosabbakra négy fegyver fér rá.Itt már nagyobb az arzenál és eléggé változatos is, de itt is két főbb csoportra oszlik a kínálat, és szintén a hajók nehézségi osztályozása alapján. Találunk közöttünk mindenen áthatoló lézert, több irányba szórtan lövő fegyvert. célpont követő rakétákat és még hátra vagy akár vertikálisan is lövő ütegeket. Ezeket kombinálva arra is érdemes odafigyelni, hogy melyik fegyver melyik pozícióba kerül és melyiket fejlesztjük. Ugyanis van erre is lehetőség. A fegyverek összesen 3 szinten fejleszthetőek amiből az elsőt a vételkor megkapjuk, és ugyanígy a hajók is erősíthetőek, az eredeti árukkal azonos összeg fejében. A fejlesztések mindkét esetben a sebzésen erősít, vagy gyorsabb lövéssebességgel, vagy nagyobb tűzerővel. Pénzt a megölt ellenfelek által kidobott lebegő pontokból tudunk szerezni és farmolásukra egy játékon belül az adott pálya újrajátszásával nincs lehetőségünk. Szóval jól be kell osztani a megszerzett javakat.


A játék igazán akkor lesz élvezetes amikor előkerül a kontroller/joystick és maximum négyen tudtok játszani local coop-ot. Ekkor igaz, már két játékosnál is alig lehet követni a történéseket, de átérzed azt, hogy miről is szóltak a játékok 1993-ban. Elkap a nosztalgia és nem azt nézed, hogy mi történik, hanem izgatottan lősz mindent amit érsz és szinte már versenyezve próbálod felszedni társaid elől a pénzt. Igen itt nincs osztott kassza. Mindenki a saját maga által gyűjtött összegből gazdálkodhat, aminek hatására az egyes hajók nem is lesznek olyan erősek mint ha egyedül játszanánk. Cserébe a játék jelentősen könnyebb lesz és végre értelmet nyer a hard fokozat is. Ott meg már a korlátozott halálszám miatt mehet a kiélezett küzdelem, hogy mégis meddig sikerül eljutni.
Szerezném leszögezni még az összefoglalás előtt, hogy a játék pontszámait és egyéb véleményemet annak tükrében alkottam, hogy a készítők semmit nem adtak hozzá a játékhoz, csak azt ami 1993-ban volt.


Ez a játék egy iszonyat jó sidescroller. Változatos ellenfelekkel, a korának megfelelő látvánnyal és hangzással. Rendkívüli nosztalgia érzést ad és a local coop igazi felüdülés, simán jó egy sörözős péntek estére a haverokkal, már persze ha van elég kontroller és csatlakozó felület a három plusz beviteli eszközhöz. A nehézsége kapcsán viszont szeretném megjegyezni, hogy sok embernek könnyen kedvét szegheti a sűrű elhalálozás és első próbálkozásra még a tapasztalt játékosok is nehezen tudják majd beosztani a megszerzett krediteket.

Pro:
+ Old school
+ Hangulat, hangulat, hangulat
+ Helyi coop

Kontra:
- Egyedül egy kissé túl nehéz
- Lehetne hosszabb is
- Ma ez sokaknak már lehet, hogy kevés


Értékelés
 8.5 Játékmenet: 

Egyszerű, de nagyszerű. Első osztályú helyi coop móka péntek estére.
 9.0 Hangulat: 

Tömény retro életérzés. Lényegében egy kis 90-es évek egyenesen Steamről.
 8.0Grafika: 

A saját idejében szép és hangulatos a látvány világ. Az ellenfelek is változatosak.
 8.0Hangok: 

A hangok megfelelőek de a zenékben felcsendülő korbeli electronica stílusába tartozó dallamok tetszettek a legjobban.
 6.5Szavatosság:

Sajnos a leggyengébb pontja a játéknak, mivel csak 13 pálya van. Bár a coop sokat javít ezen a területen, de lehetne hosszabb is.
Review score
 8.5Egy kellemes felüdülés a mai játékok között. Pozitívum, hogy a fejlesztők nem nyúltak hozzá, viszont a szavatosságán javított volna egy steames ranglista.

Összes oldalmegjelenítés