2015. május 10., vasárnap

Perils of Man - Teszt

Kockáztassunk vagy sem, ez itt a kérdés...

Több, mint 25 éve vagyok a kalandjátékok szerelmese. Még a PC hőskorában, amikor egér sem volt, már akkor imádtam például Leisure Suit Larry kalandjait, de igazán akkor lettem a stílus legnagyobb rajongója, amikor megjelent az egér és vele együtt az ún. Point & Click irányítású kalandjátékok.
 

Ezek azok a játékok, amikben nem a grafika a lényeg, nem a csicsa, a csilli-villi gyönyörű 3D modellek, környezet és mozgás, hanem maga a történet, amit elmesélnek. A történet miatt imádom ennyire ezeket a játékokat, amely történetet nem vagy csak nagyon nehezen lehet kifejteni más stílusú játékban. Na meg persze a jóféle agytekervény-mozgató fejtörőket is imádom, amik nem hagyják az ember agyát nyugodni, míg meg nem fejti őket.


Jelen tesztünk alanya is egy ilyen, klasszikus értelemben vett P&C kalandjáték, a Perils of Man, melyet az IF Games fejlesztett és mely játéknak reményeim szerint lesznek követői ettől a csapattól, mivel már így első alkalommal is rendesen belecsaptak a lecsóba.


Az alaptörténet szerint az Eberling család már másfél évszázada jobbnál jobb feltalálókat nevel ki, akikből többen is eltűntek az évtizedek során, mindenféle nyom nélkül vagy szörnyű balesetben vesztették életüket. Egy ilyen, már tíz éve eltűnt feltaláló leánya játssza a játékban a főszerepet, név szerint Ana Eberling, aki most, hogy betöltötte 16. életévét, megkapja az apja által már korábban neki szánt ajándékot, ami folytán élete elég komoly fordulatot vesz. Elég ha annyit mondok, hogy némi időutazás is van a dologban...


A játék nem kifejezetten szép, de a világ, amit ábrázol, a karakterek, a dialógusok, mind-mind nagyon a helyükön vannak. Az egyik nagyon izgalmas lehetőség a játékban az, hogy a főszereplő szemszögéből is megtekinthetjük a helyszínt, ahol vagyunk, hogy olyat is láthassunk, amit a hagyományos, külső szemszögből nem. Mondjuk erre jó néhányszor szükségünk is lesz a kalandunk során.


A hangulat magával ragad és nem ereszt, míg minden misztikus történetnek, mesének, családi titoknak a végére nem járunk. Sajnos a játékidő nem több, mint 5 óra, de ez az 5 óra végig izgalmas és folyamatosan fenntartja az ember érdeklődését.


A helyszínek és a feladatok változatosak és ami nagyon-nagyon fontos, a fejtörők borzasztóan jók és ötletesek. Se nem túl nehezek, se nem túl könnyűek. A feladatok alapoznak az ember lexikális tudására, de ha nem vagyunk annyira járatosak például a Fibonacci-számok rejtelmeiben, akkor lesz segítségünk is. A játékban van egy beépített "'súgórendszer", mely apró infómorzsákkal segíti az embert, ha esetleg elakadt volna játék közben, de soha nem ad konkrét választ semmilyen kérdésre. Azt mindig meghagyja a játékosnak.


A dialógusok nagyon részletesek és ötletesek. A válaszlehetőségek szerteágazóak. Imádtam hosszú percekig "beszélgetni" valakivel a játékban, folyamatosan újabb és újabb információkat kihúzva belőle az adott feladattal kapcsolatban. A szinkron valami zseniális. Minden hangsúly ott van, ahol annak lennie kell. Mindenki úgy beszél, ahogy a helyzet és vérmérséklete szerint beszélnie kell. Párszor sajnos a szinkron nem teljesen egyezik a felirattal, de ez csupán 1-2 esetben fordul elő az egész játék során. Amit viszont hiányoltam, hogy nincs semmilyen naplónk, ahol vissza lehetne olvasni egy-egy beszélgetést.


Sajnos pár egyéb hibával is találkozhatunk. Pont a már említett belső nézetes lehetőségnek van egy olyan fránya szokása, hogy ha olyanra tekintünk benne, ami információval bír és karakterünk megjegyzést tesz ezzel kapcsolatban, akkor akárhányszor rátekintünk, akár aközben is, míg folyik a monológ, a beszéd újraindul. Egy másik probléma például, amikor hűséges segítőtársunkat kell irányítanunk egy rövidke akció erejéig, akkor valamilyen oknál fogva nem annyira reagál jól az irányításra, mint a főszereplőnk, Ana. Többször kell kattintanunk valamire, mire reagál rá.


Grafikai hibák is előfordulnak, mint például az, hogy karakterünk belesétál egy-egy tárgyba vagy összecsúsznak dolgok a képernyőn. A tárgyaink kezelésére szolgáló felület is kihívásokkal küzdött néha a játék folyamán és egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna. Volt eset, amikor nem tudtam két tárgyat kombinálni, csak miután bezártam majd újra megnyitottam az inventory-t. Reméljük ezeket hamar javítani fogják a fejlesztők.


Összességében véve azt mondhatom, hogy a Perils of Man egy olyan kalandjáték, amely ugyan nem mentes a hibáktól, de olyannyira tartalmas és magával ragadó, hogy jó eséllyel pályázik a nagyok közé. Aki kicsit is szereti a stílust és érdeklik az időutazással kapcsolatos paradoxonok, annak nem szabad kihagynia.

Pro:
+ Izgalmas, magával ragadó történet
+ Ötletes, eddig nem látott játékmechanikák
+ Változatos helyszínek és feladatok
+ Nagyszerű szinkron és dialógusok
+ Ötletes súgórendszer

Kontra:
- Grafikai hibák
- Esetenként irányításbeli hibák
- Napló hiánya
- A tárgytároló esetenkénti hibás működése

  Értékelés
 9
Játékmenet:
A kellően nehéz fejtörők megmozgatják az ember agytekervényeit és az új játékmechanikák sokat tudnak dobni az esetlegesen monotonná váló kattintgatáson.
 9.5 Hangulat: 
A történet magával ragadó és zseniális. Minden percben várja az ember, hogy mi fog történni és mi fog még kiderülni.
 8.5Grafika: 
Nem kifejezetten szép játék. Láttunk már szebb kalandjátékot is. Szerencsére a hangulat feledteti velünk ezt és elviszi a hátán az egész játékot.
 10Hangok:  
Nagyszerű szinkronhangok. Tiszta és érthető minden szó. A környezet hangjai sem hagynak maguk után kívánnivalót. Ilyen minőséget minden játékba.
 8Szavatosság:
Az a 4-5 óra játékidő számomra kissé kevésnek tűnt. Még játszottam volna vele párat.
Összpontszám
 9A Perils of Man egy nagyszerű kalandjáték, melynek a nagyok között van a helye. Abszolút megvételre ajánlott.