2015. május 18., hétfő

INSIDE MY RADIO - TESZT ÉS VIDEOTESZT


Szeretnék kérni valami jó kis Diumdisu zenét...


Mint azt már sokszor említettem, az Indie játékok skáláján több különböző típusú és témájú játékot találhatunk. Néhány megpróbál egy-egy sikeresebb cím hátán felkapaszkodni, meghintve azt némi újdonsággal, vagy változtatással, ennek eredménye pedig elég változó. Az Inside My Radio sem tűnik többnek egy egyszerű platformer játéknál, de ha közelebbről megvizsgáljuk, hamar rájövünk mekkorát tévedtünk.


Az Inside My Radio valami egészen új, különös keveréke a platformer és ritmusjátékoknak. Pontosabban fogalmazva egybegyúrja a kettőt, és a zene erejét felhasználva építi meg a saját maga alapjait, megfűszerezve ezt pár ügyességi feladvánnyal. Nem tudtam belegondolni, mégis miként is működhet ez a gyakorlatban, de pár perc játék után teljesen meg voltam győzve. Platformerhez mérvén sztorira nem nagyon kell számítani, de egy rövidke intro segítségével felvázolja nekünk az alaphelyzetet. A játékos, avagy egy kicsike kis zöld LED bennragad egy ”haldokló” rádióban, feladatunk pedig az, hogy újra életet leheljünk a szerkezetbe. A ”történet” során 3 LED szemszögéből tapasztalhatjuk meg a ketyere rejtett veszélyeket és kell különféle kihívásokat megoldanunk.


Ez egyúttal azt is jelenti, hogy 3 különböző zenei stílust vonultat fel a játék: elektronikus, dub és disco zenét. Nem kell megijedniük azoknak sem, akik netalán egyik stílusért sincsenek oda, mert a játék soundtrackje nagyon jól lett összeállítva és megkapó, képes magával ragadni az embert. Amellett a tény mellett pedig nem szabad szemet hunynunk, hogy a ritmusérzéken alapul az egész játék, vagyis kikapcsolt hangszórók mellett el bele se kezdjünk. Akiknek ez netalán problémát jelentene, azok segítségként bekapcsolhatják a ritmusjelzőt, így könnyebben boldogulhatnak a feladványokkal. Ez azért is fontos, mert csakis ütemre hajthatjuk végre a különböző mozdulatokat, mint például az ugrás, a falak áttörése, vagy a kapcsolók használata. De nem csak emiatt érdemes fülelnünk, hiszen sok pályaelem is ütemre mozdul el, így könnyen kiszámolható, mikor is kell a következő lépést megtennünk.


A pályák felépítése mondhatni egyszerű, bár a feladatok egész változatosak. Ide-oda mozgó elemeken kell ugrálnunk, némelyikük mozgását saját magunknak kell kalibrálnunk, olykor a zenei stílusok váltásával kell a pálya egyes elemeit módosítanunk, és még megannyi okos ötlettel tűzdelték tele a játékot. Néha szembetaláljuk magunkat egy-egy bossal is, akik legyűrése tulajdonképpen nem egy megerőltető feladat, de nagyon frusztráló is egyben. Miért? Mert sokszor magunktól kell rájönnünk, éppen mit is kellene csinálnunk. De félre ne értsetek, nem ezzel van bajom, hanem azzal, hogy ezekhez legtöbb esetben semmi útmutatást sem kapunk. Ha mégis, akkor pedig nagyon figyelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy kiszúrjuk ezeket. (jó példa erre az egyik quick time event-es gombnyomogatás, ahol vagy fél óráig küszködtem, mire észrevettem a felülről beúszó gomb ikonját) Ez lehet, hogy csak az én szegénységi bizonyítványomat erősíti, de engem eléggé bosszantott.


A grafikát illetően egy szokványos okét tudnék mondani. Szuperül néz ki, a fények nagyon szépek, és jól játszik az árnyalatokkal és a színátmenetekkel a játék. Nem okoz szemrákot, könnyen hozzászokik az ember szeme, nem folynak egybe a színek. A zenék, mint már említettem fantasztikusak, még úgy is, hogy nem igazán rajongok ezekért az irányzatokért. Az irányítás könnyen tanulható, hamar rá lehet kapni a menetére és a bossharcokon kívül sose éreztem unfair-nek vagy bosszantónak a játékot. Habár ebben közrejátszik az is, hogy tulajdonképpen nem lehet veszíteni a játékban. Ha elrontunk egy ugrást, vagy meghalunk, akkor rögtön vissza teleportálunk pár centivel hátrébb és máris folytatódhat a móka. Ez elég kétes érzéseket váltott ki bennem. Egyrészt az oké, hogy így a kicsik is könnyebben boldogulnak a játékkal és töménytelen mennyiségű boldogsághormont állít elő a szervezetük, de a mérleg másik oldalán ott fityeg az a tény, hogy nincs kihívás a játékban. Semennyi, egy deka, egy kumma sem. Egyedül a végső bossharc az, amire jobban koncentrálnunk kell, de pár elhalálozás után ez is bármiféle nehézség nélkül teljesíthető. Ilyet, ilyen típusú játékban én még eddig nem láttam, és pont emiatt is volt olyan furcsa nekem. Persze aki kihívásra vágyik, annak ott a Time Trial játékmód, ahol tesztelheti az ügyességét. Ami szintén a játék ellen szól, az a hossza. 3 óra alatt lazán teljesíthető az egész, még úgy is, ha egy pályarész teljesítése az átlagnál több időt igényel. Viszont az a pár óra masszív szórakozást kínál. Csak úgy, mint azt a Fire esetében is megemlítettem.


Árát tekintve kicsit drága és rövid mulatság az Inside My Radio, de ezért cserébe egy minőségi játékot kapunk. Szerintem ebben az alapanyagban még bőven van nafta, örülnék neki, ha a jövőben valamilyen formában kibővülne, vagy kapna egy pályaszerkesztőt a játék.
Pro:
+ Jó alapötlet
+ Remek zenék, a stílusok keverése
+ Okos fejtörők
+ Szép látványvilág

Kontra: 
- Nagyon rövid
- Nincs benne kihívás, veszíteni lehetetlen




Értékelés
 8Játékmenet:

Új koncepcióra épít, és jól vegyíti a ritmus, illetve platformer játékok tulajdonságait. Kell idő, mire az ember beletanul, de hamar elsajátítható. Viszont nagyon könnyű és alig nyújt kihívást.
 9 Hangulat: 

A bossharcokat eltekintve könnyed szórakozást biztosít a játék, amihez vitathatatlanul sokat hozzátesz a zene is.
 9Grafika: 

Stílusát tekintve pompásan néz ki, főleg fényekkel és a színekkel bánik remekül a játék.
 8.5Hangok: 

A különféle zenei stílusokhoz hamar hozzászokik az ember, még akkor is, ha ne rajong különösebben a műfajukért.
6Szavatosság:

A történetmód rövid, maximum csak a Time Trial móddal lehet tovább duzzasztani a játékórák számát, de ebben a formájában nem érzem azt, hogy bármikor újra elővenném a játékot.
Review score
 8.1Érdekes, újszerű élményt kínál az Inside My Radio, az alapkoncepciója sem rossz, a platformer játékok rajongóinak érdemes kipróbálniuk, de aki masszív szórakozást és kihívást keres, az rossz helyen kutat.