NEED FOR SPEED: UNDERCOVER - RETRO TESZT

Amikor agyvérzést kaptam...

Vannak játékok, amelyeket zsigerből utálunk. Elég csak ránéznünk az első képekre, videókra, vagy játszani vele pár percet ahhoz, hogy iránta érzett gyűlöletünk hosszú évekig lángoljon bennünk. Nem tagadás, biztos mindenkinek megvan a saját nemezise, még nekem is. Nem is egy. De talán mindegyikük között is a legnagyobb a Need for Speed 2008-as epizódja, az Undercover.

Az Undercover az a játék, amit már megjelenése napjától fogva úgy utálok, annyira undorodom tőle, mint ha legalább fekáliát kellene ennem minden egyes nap. Elsősorban az nem tetszett benne, hogy megint a Free Roam, utcai versenyzős, zsarus vonalat erőltették, ami már akkor is baromira unalmas és elcsépelt volt. Már a Carbon-nál is ugyan ezt éreztem, de azzal még valamennyire elvoltam, viszonylag élvezhető alkotás volt. Sokak bepöccentek az EA-re, amiért a ProStreet a zárt pályás versenyek felé terelte a sorozatot, ezért nem csak a játékosok, de a sajtó sem szerette kifejezetten. (Szerintem pedig már akkor is azon idők egyik legjobb NFS epizódja volt, amit talán háromszor, ha nem többször vettem elő azóta) Így hát betojtak az Elektronikus Művészek is és úgy gondolták, hogy ami egyszer, kétszer, háromszor már bevált, az biztos most is befog. Hát nem. Nagyon nem.

Emlékszem, akkoriban mindenki arra csorgatta a nyálát, hogy az úgynevezett történetet élőszereplős átvezető videók fogják elmesélni, ami hű de baromi jó lesz. Csak egyvalamit felejtett el mindenki. Mikor is volt a Need for Speed valaha rászorulva arra, hogy egy történetet osszon meg velünk, játékosokkal? Hiába volt a Most Wanted és Carbon köré is felépítve valamiféle kis történet szálacska, az annyira eltörpült, hogy a játékélmény teljesen el is nyomta/feledtette velünk. És ez így is volt rendjén. Itt mindez nem működik. Kezdjük ott, hogy az egész sztori nagyon-nagyon bugyuta, egy ZS kategóriás Halálosabb Iramban filmekhez talán még illő történetet építget, amelyben mi egy beépített zsarut játszunk. A szerepünk természetesen az autó tolvaj bandák felszámolása és a rosszfiúk bebörtönzése, megspékelve mindezt a kötelező jellegű ”mindvégig a megbízott vezető a hunyó” fordulattal, mármint klisével. Tele ismeretlen arcokkal, többnyire tehetségtelen színésszel és idegesítő, felesleges átvezetőkkel. A történet és a játékmenet több ponton is ellentmond egymásnak, amelyben Tri-City rendőrei még csak alapszintű beavatást sem kapnak az ”überszupertitkos mi ezt nem vagyunk hajlandóak támogatni a továbbiakban” projektről, így előszeretettel köpnek bele a levesünkbe még akkor is, amikor éppen az áruló rendőrt kell kiiktatnunk. Nyilván azért, mert a rendőrök olyan baromi jó játékelemek és sokat dobnak a játékélményen. Na persze…

Mindennek ellenére a rendőrök itt sem kapnak olyan nagy szerepet, mint például a már említett Most Wanted-ben. Néha verseny közben előjönnek, no meg természetesen a legtöbb munka során is be vannak szkriptelve, csak hogy idegesítsenek és több károkozós, menekülős missziót is végre kell hajtanunk a történet fojtatásához. Persze ez kell ahhoz, hogy a bandák tényleg a szívükbe zárjanak minket és elhiggyék, nem vagyunk zsaruk. A legtöbb esetben a rendőrök elég könnyen lerázhatóak. Egy vagy két speedbraker lebontása után máris levakarhatjuk magunkat róluk és hirtelen teleportálásokkal sem találkozhatunk olyan gyakran, mint a régebbi játékoknál. Persze azért nem kell félteni ám őket, mert még mindig szuper gyorsak és könnyedén oda teleportálnak az ideiglenes menedékünk közelébe, de közel sem annyira idegesítőek már. Nem tudom, ez visszalépés-e a korábbi részekhez képest vagy csak a fejlesztők is belátták, hogy azért ez nem igazán jó móka hosszútávon. Természetesen még mindig ugyan azokat, az unalomig agyonszajkózott és kívülről ismert hangfájlokat használták fel, így a szinkron ezen részén tuti kispóroltak a büdzséből, na meg persze elkapni is képesek, nem úgy, mint a PS2-es verzióban. Pfű, az valami borzalom…

De mi a helyzet a versenytársak intelligenciájával? Hát… az nincs. Az ellenfeleink előszeretettel rohannak bele a szembejövő forgalomba, a vizes hordókba, és az élesebb kanyarok bevételére sem specializálódtak. Azért nem kell ám félteni őket, mert ha véletlenül az élre törnél, elég egyetlen egy aprócska hiba, legyen az pördülés, karambol, vagy csak letérés az aszfaltról, máris a valagadban loholnak. A legnagyobb probléma az, hogy a játékban nincs egy normális nehézségi fokozat felállítva. Adott a sofőrprofilod, amelynek keretein belül mindig növekedik a kocsi valamelyik tulajdonsága, például a fékezés, nitró erőssége, a felfüggesztések, stb… és ehhez képest nyílnak meg a hasonló erősségű versenyek. De teljesen mindegy, hogy egy 7-es, vagy 10-es szintű körversenybe lépsz be, mert nincs balanszolva a játék. Amíg a 10-es szintű sprintet röhögve nyered meg, addig a 7-es szintű országúti ütközetben a fejed a billentyűzetbe vered kínodba, mert az ellenfél nevetséges módon állandóan a sarkadban jár. Természetesen lehet trükközni, hogy akkor erősebb kocsit veszek és akkor mennyivel jobb lesz nekem… De a játék ezen részénél erősen elgondolkoztam azon, hogy vajon az Undercovernél elérkeztünk egy olyan szintre, amikor már egy ilyen szintű játéknál is inkább aggyal játszik az ember, mintsem szívvel? Mert nagyon jól meg kell gondolni, milyen autót választ az ember.

Ehhez a részhez mindenféleképpen ismertetnem kell azt, hogy a játékban abszolút nincs fizika, semmilyen arányban. Az autók irányítása már annyira túlzottan árkád színvonalra emelkedett, hogy élvezhetetlen a vezetés. Az autók eszerint 2 csoportba oszthatóak: vagy egyáltalán nem kanyarodik, és emiatt a hajtű éles kanyarokban halálra vagy ítélve, vagy olyannyira könnyen fordul, hogy egy élesebb kanyarban szinte azonnal kipördülsz. És ezen a ponton az ember el kezd agyalni és a fórumokat böngészni, hogy vajon melyik kocsi is lenne a legideálisabb választás. Nem azt mondom, hogy vannak autók, amelyekkel lehetetlen a versenyek megnyerése. Erről szó sincs. A kérdés csak az, van-e a játékosnak elég türelme az autó megismeréséhez és megtanulni annak irányítását. Persze ha akad az ember szobájában egy értelmesebb kontroller, azzal könnyedén elsajátítható az autók kezelése, de ugyan ezt billentyűzettel megtanulni nagyobb tortúra. Mindez kiterjed a civil autókra is, akiket ütközés esetén lehetetlen eltolni magunk elől. Úgy viselkednek, mint ha egy 5 tonnás betonoszlopot próbálnánk meg arrébb mozdítani a pehelykönnyű Corvette-tel. Hasonlóan kellemetlen szituációkba ütközhetünk ugratás során is, amikor a kikapcsolhatatlan akciókamera miatt már a levegőben keresztbe áll az autó, vagy beleirányítja azt a gép egy falba. Újabb visszalépés az előző részekhez képest. Ha pedig a rendőröknek sikerül kicsikét is megpördíteniük és maguk előtt tolniuk, akkor nincs menekvés. Ha kell, az egész autópályán végigtolnak.

Ami a grafikát illeti, az Undercover csúnyán lebőg még az egy évvel korábbi ProStreet-hez képest is. Hiába használja ugyan azt a(z akkoriban új) grafikus motort, a játék valami bődületesen ronda. Telis tele van pakolva elmosódás és vakító fényeffektekkel, amelyek miatt nagy sebességnél alig látni valamit a játékból, főleg a kisebb levágásokat. A pálya egyes szakaszai késve töltenek be, amelyet az első patch állítólag orvosolt is, de Steamre sajnos soha nem látogatott el ez a javítás és a SecuROM védelem miatt erre a verzióra még csak nem is telepíthető. Ezt tarkítják még a gyakori FPS esések és a kivételesen ocsmány textúrák is, amelyek főleg akkor figyelhetőek meg, ha a már korábban említett okádék effekteket teljes mértékben kikapcsoljuk. Így pucéran a játék még a 2 évvel később megjelent NFS World-nél is csúnyábban néz ki, ami az Underground/Most Wanted/Carbon grafikus motorjára íródott. Szánalmas… Viszont az autók tényleg szépen néznek ki. Többnyire. Az egész játékban egyetlen egy dolog volt, ami megfogott: a zenék. Habár legyünk őszinték, ebben azért a Need for Speed sosem volt rossz. Nekem többségük tetszik és néha még egy-egy ellenőrzőpontos verseny közbeni száguldáskor majdnem el is hitették velem, hogy tulajdonképpen élvezem a játékot. Persze ez a része sem tökéletes a játéknak, mivel szabad kóborlás módban egyáltalán nem szól semmi muzsika, az üldözések közben ismét a már számtalanszor hallott és felhasznált idióta komponált zenét kell hallgatnunk (amit már a Carbonban sem lehetett kikapcsolni és akkor sem értettem, miért) és nincs EA Trax sem. Nem állíthatjuk be melyik zene hol és mikor szóljon, nem rendezhetjük őket, semmi. Ismét egy hatalmas visszalépés.

Jogos lehet a kérdés, hogy ha ennyire utálom ezt a játékot, mégis miért vettem elő újra? Nos, amikor megjelent ez a… nevezzük csak az emberiség ellen elkövetett bűnnek, akkor nem volt olyan erős PC-m, ami képes lett volna futtatni a játékot, így rá voltam kényszerülve a PlayStation 2-es verzióra, ami szintén egy irdatlanul nagy fos. Aztán habár a későbbiekben többször is volt alkalmam kipróbálni, és játszani vele, mind ezidáig sosem vettem rá magam, hogy az elejétől kezdve a végéig játsszak vele. Sajnos ezzel a húzásukkal a Black Box végképp elásta magát, s habár én személy szerint nem őket hibáztatom, meg tudom érteni, hogy a szintén rossz The Run után a stúdió megkapta a kaszát. Kár értük. Kár ezért a szemétért. Kis törődéssel egy jobb játék is lehetett volna belőle. 

Pro:

+ Viszonylag hosszú, tartalmas játékidő 

+ Jó soundtrack 

Kontra:

- Idióta történet 

- Kiegyensúlyozatlan nehézség 

- Túl árkádos irányíthatóság 

- Csúnya grafika még a korához képest is 

- Tele van szemrontó vizuális effektekkel 

- Nagyon buta AI 

- Nincs Steam overlay támogatás, patchek hiánya

Értékelés
3	Történet: A sztori sablonos, agyonhasznált klisékre építkezik, és az egész előre kiszámítható. A színészek 1-2 kivételével nem alkotnak maradandót és sok a felesleges bejátszás, ami megszakítja a játékot.
5	Játékmenet:  Ugyan az a játékmenet, amit előtte már 3 évvel is megtapasztaltunk. Ami akkor működött és új szájízzel hatott, az nem biztos, hogy a sokadik próbálkozásra is be fog válni. Nincs jelentős újítás és ami működhetett volna, azt is elrontották.
3	Hangulat:  Fú itt felnevettem. Nincs semmi az Undercoverban, ami miatt élvezni lehetne. Egyedül talán a zenék, amik hangulatosak. Minden más idegesítő és taszító.
5	Szavatosság:  Az elhivatott NFS rajongók is csak azért játsszák végig a játékot, hogy nehogy kimaradjon már egy rész is az életükből, de semmi esélyt nem látok arra, hogy ezt valaki önszántából újra elővegye. Viszont elég sok versenyt kínál, amivel jócskán ki lehet húzni a játékidőt.
2	Retro-faktor: Hogy ebből a büdös életbe nem lesz egy olyan játék, amire az emberek 10-15 év után nosztalgikusan emlékeznek vissza az olyan biztos, mint hogy süt a nap.
Review score
4	Habár némi élvezeti faktor akad a játékban, minden aspektust szem előtt tartva az Undercover a legrosszabb darabja a sorozatnak és szerintem sokáig az is marad. Nagyon jószívűen kerekítettem egyet a végső pontszámon, de úgy gondolom ez is jól tükrözi a játékról alkotott véleményemet.