KITTY POWERS’ MATCHMAKER - TESZT ÉS VIDEOTESZT



Fura randi...


Én az évek során sok furcsa és meghökkentő játékkal találkoztam már, de ilyennel, mint a Kitty Powers’ Matchmaker aligha. Elég meglepően nézegettem tehát a játék Steam profilját és halvány elképzelésem sem volt arról, miről is szólhat ez a játék, vagy egyáltalán mi célt akarna ez szolgálni? Derítsük ki.


Ha gyorsan, pár szóban le akarnám írni a játékot akkor azt mondanám, hogy ez egy randi menedzselő szimulátor, vagy valami hasonló. Mert lényegében a Kitty Powers’ Matchmake tényleg nem szól másról, mint hogy randikat szervezzünk. Persze a koncepció ennél jóval bonyolultabb, hisz nem csak a megfelelő párválasztás és a cég menedzselése lesz a feladatunk, de a találkát is nekünk kell lebonyolítani.


Hogy is néz ez ki a gyakorlatban? Kezdetként kapunk egy ügyfelet, akiről különböző információkat tudhatunk meg. Mik az érdeklődési körei, milyen típusú és személyiségű párt keres magának és ennek megfelelően kell a listából kiválasztanunk a szerintünk hozzá leginkább alkalmas partnert. Ezeket szem előtt tartva kell levezényelnünk a randevút, és ha mindent jól csinálunk és a friss pár egymásra talál, akkor jutalomként elismerés és némi készpénz üti a markunkat. A tapasztalati szintünk határozza meg, hogy mire költhetjük el a nehezen megkeresett pénzünket. Felnyithatunk új éttermeket, fodrászatokat és tovább bővítve vállalkozásunkat a város különböző pontjain hirdethetjük az ügynökségünket. Ez több klienst fog vonzani, így a későbbiekben akár többféle személyiségű alany közül is válogathatunk. Persze ha a randi kudarcba fullad, hírnevünk csökken és ez tapasztalati pont megvonással jár, így érdemes nagyon óvatosnak lenni minden döntésünk során.


A randevú több részből áll. Ezek minden alkalom során véletlenszerűen változnak. Figyelnünk kell partnerünk étkezési szokásaira, mert ha egy vegetáriánusnak csirkepörköltet rendelünk, az nem lesz az est legjobb döntése. Ki kell választanunk a következő beszédtémát szem előtt tartván, hogy az este folyamán ne tereljük kétszer ugyan arra a témára a beszélgetést, olykor vissza kell emlékeznünk partnerünk érdeklődési köreire, a mosdóból visszajövet fel kell ismernünk a különbséget, meg kell ismernünk a pincért és még olyan apróságokra is kitér a játék, hogy a kliensünk ne fingja el magát a randi alatt. Ez nem vicc, halál komoly. Lényegében tehát egy memóriajáték az egész, bár olykor a szerencse is közbeszólhat, főleg akkor, amikor hazudni akarunk valamiről. Aztán hogy ez miként sül el, azt a szerencsekerék eldönti. A hibáink számától függően (ami összesen 3 lehet az este folyamán) felhívhatjuk magunkhoz a randi partnerünket, vagy meghívhatjuk egy újabb randevúra is akár, ha éppen nem szeretnénk lekoptatni a ”maradjunk inkább barátok” címszó alatt. A sikeresen összehozott párok később levél formájában tudatják velünk, hogy még most is boldogan élnek együtt, amiért szintén kapunk némi bónuszt, de a faképnél hagyott ügyfelek sem fogják két vagy három alkalomnál többször a mi segítségünket kérni, ami nyomot hagy az ügynökség hírnevén is.


Ami a játék arculatát illeti, egészen meglepő dolgok is a felszínre kerülnek. A párbeszédekre csak szöveges formában kell figyelnünk, avagy motyogáson kívül mást nem préselnek ki magukból az emberek a főnökünkön kívül, (Jesszus, az a nő a frászt hozta rám azzal az ábrázatával) és a grafika is megmaradt az egyszerű, rajzolt stílusnál, amiből a játék egyébként poént is űz. Ez egy fontos aspektusa a játéknak, mert akármennyire is néz ki butának és érződik helyenként kínosnak, sokszor meglepően humoros tud lenni, legyen az akár egy beszólás vagy kínos helyzet, mint a fent már említett fingás. Éééééééés ami a legérdekesebb, hogy a játék nem ignorálja az egyneműek érdeklődését sem. Vagyis nőt nővel, férfit férfival is összeboronálhatunk, ha az adott ügyfél éppen azt szeretné. Meglepően furcsa, de azért határfeszegetésekre ne számítsátok, már ha értitek, mire gondolok…


Mit is mondhatnék erről a játékról. Ez végül is egy memóriajáték, csak egy okosabb kivitelezésben és összetettebb koncepcióra alapul. Ha az első órát sikerül végigszenvedni, utána már kezd érdekessé válni és még akár magával is ragadhat, ha az ember vevő erre a koncepcióra. Csak azt nem tudom megmondani, hogy kinek ajánlhatnám ezt a játékot. Mindenesetre, ha felkeltette az érdeklődéseteket, érdemes kipróbálni.


Pro: 
+ Sok és változatos tényező…
+ …ami pozitívan és negatívan is kihathat az estére
+ Nem minden a szerencsén múlik
+ Jó humora van, önmagát sem kíméli
+ ”Ööööööö nem én voltam, biztos a pincér fingott ide!”

 Kontra: 
- Az animációk néhol túlzottan együgyűek
- A ”főszerelő” nő egy ripacs

Értékelés
 9.5Játékmenet:

Sok mindenre ügyelni kell, sok dolgot észben kell tartani, amelyek talán elsőre nem tűnnek túl nehéznek, de igazán csak játék közben döbbenünk rá, mennyire aprólékos az egész.
8 Hangulat: 

Maga az egész egy kényes, nyálas és ripacs hangulatot áraszt, ami csak elsőnek tűnik furcsának és kellemetlennek, bár hozzá lehet szokni.
 7Grafika: 

A játék szépen meg van rajzolva, semmi extrát ne várjunk tőle. Habár a mozgást sokszor letudják a karakterek ide-oda ráncigálásával, ami nem egészen esztétikus.
 7Hangok: 

A zene rendben van, a motyogások is megszokhatóak idővel, de nekem a főszereplő nő ripacskodása nem igazán nyerte el a tetszésemet, leszámítva, hogy helyenként vannak jó poénjai.
8
Szavatosság:

Egész sokáig el lehet vele menni, főleg, mivel később bekeményít a játék és nehezebb elégedett ügyfeleket szerezni. Sok játékelemet vonultat fel, amelyek habár egyszínűnek tűnnek, mégis üde színfoltot visznek a játékba.
Review score
 7.9Szerintem ez kifejezetten egy rétegjáték és egész biztos vagyok benne, hogy sokakat már a képek alapján el fog ijeszteni, de őszintén szólva a játék rendben van, és ha van hozzá humorunk, még szórakoztató is tud lenni.

Összes oldalmegjelenítés