2015. március 28., szombat

UNCHARTED 2: AMONG THIEVES - RETRO TESZT



Nathan Drake új vizekre evez...


A 2007-ben debütáló Naughty Dog újdonsült gyermeke, nevén szólítva Uncharted: Drak’s Fortune nagyon jól szerepelt a kritikusok és a játékosok körében. Nem véletlen, hiszen a játék tényleg remekül sikerült és jó összképet alkotott, ami tovább erősítette a PlayStation-t. Ezek után nem lehetett kérdés, hogy érkezik a minden tekintetben jobb folytatás, végül is az első rész csak egy lépés volt az ugródeszka felé.


Számomra meglepő módon a játék rögtön In medias res, a történések közepébe vágva kezdi elmesélni a sztorit. Láthatunk egy jelenetet, amint az éppen sebesült Drake egy kisiklott vonat leghátsó kabinjában magához térve próbál feljutni a hegy egy biztonságosabb pontjára, mielőtt a vagon a mélybe zuhanna. Ezután visszaemlékezések során ismerkedünk meg a játék alap sztorijával, illetve az új karakterekkel. Hősünket egy régi barátja, Harry Flynn és egy bájos hölgy, Chloe Frazer keresi meg azzal, hogy segítsen nekik megtalálni Marco Polo elveszettnek hitt ereklyéjét, a Cintamani követ. Természetesen elég hamar kiderül, hogy a dolog hátterében egy harmadik személy áll, így a konfliktus adott és a dolgok is elég hamar elkezdenek bonyolódni.


Az alapanyagon nem sokat változtattak a készítők. A második rész is többnyire a felfedezésről és az ugrálásról fog szólni, némi tűzpárbajjal megspékelve. Viszont ami a környezetet illeti, etéren sokkal nagyobb a változás. Az első résznél ugye kritizáltam, hogy a helyszínek nem elég változatosak, elvégre mégis csak egy szigeten játszódott a játék. A második résznél már egy sokkal több színnel rendelkező palettát használtak, hogy szépen fogalmazzak. Több helyen is megfordulunk, például Borneoban, majd szembeszállunk a helyi erőkkel Nepal lepusztult utcáin, végül pedig a Himalájában kell kutakodnunk Shangri-La után. Ez a környezetváltás nagyon jót tett a játéknak, mert ezúttal nem tűnik olyan egyhangúnak az egész. A pályafelépítés is jobban sikerült, mert ezúttal már kevesebb alkalommal éreztem magam össze zavarodva és bizonytalannak, amikor meg kellett mászni egy épületet vagy bármi mást. Ez persze magyarázható azzal, hogy a városi környezetbe ezt könnyebben lehetett implementálni, mint egy sziklákkal teli dzsungelbe.


Az új környezet új szereplőket is hozott magával. Legtöbbször a már említett Chloe-val fogunk ”bandázni”, de a játék közepe felé feltűnik Elena is az első részből, plusz konfliktust csempészve ezzel a játékba. És azt kell mondjam: ez nagyon jót tett a játéknak! Drake ezúttal is könnyedén, lazán veszi a dolgokat és minden szereplőhöz másként viszonyul. Ennek tekintetében még több humoros párbeszédet hallhatunk. Míg Chloe inkább bátrabb, önzőbb és szókimondóbb, Elena inkább a másik végletet testesíti meg, amiből sokszor elég erős ellentétek bontakoznak ki. Ha őszinte akarok lenni, szerintem Chloe karaktere jobban illik Drake mellé és én ezeket a fejezeteket kicsit jobban is élveztem. Ami viszont nagyon tetszett, hogy Drake-nek nincs szüksége konkrét partnerre ahhoz, hogy elvigye a showt, mert erre egymaga is képes. Leginkább a játék vége felé felbukkanó Serpára gondolok, aki habár egy szót nem beszél angolul, Drake még így is képes fent tartani a humor szintjét és még így is sokszor úgy tűnt, hogy megértik egymást. Ez nekem azért is tetszett nagyon, mert a készítők nem estek bele abba a hibába, hogy egy másik kultúrából származó karakterre mindenféleképpen ráerőltessék az angol nyelvet.


A harcrendszer nem változott sokat. A lövöldözős részek szinte egy az egyben ugyan azon az elven működnek, mint az elődben, kivéve a gránátkezelést, ami sokat finomodott. Az első részben felhasznált, Sixaxis féle szögbeállítást sokan kritizálták (amivel szerintem az ég megadta világon nem volt semmi probléma) így a második részben ezt a rendszert opcionálissá tették. Vagyis pontosabban fogalmazva, több lehetőséget kínáltak fel: Akik régimódiak, használhatják a bal analógot célzásra, a lusták a fegyverrel célozva automatikus beméréssel könnyíthetik a dolgukat, az L2 megnyomásával vaktában gyorsan is elhajíthatunk egy robbanószert, de akik megmaradnának a régimódi kezelésnél, azok a menüben bekapcsolhatják a mozgásérzékelős szenzort is. Sajnos ez ennyiben ki is merül, mert az egyensúlyozás már teljes mértékben az analóg karokkal történik, amiben nincs semmi kihívás. A közelharc is leegyszerűsödött. Az ellenfeleket sokkal könnyebb leteperni pusztakezes harcban, mint az első részben, és a verekedés is több animációt kapott. Néha olyan könnyen elintéztem egy-egy ellenfelet az öklömmel, mint ha Drake hirtelen Amerika Kapitánnyá változott volna. Egy szűk folyosóban például jobban megéri az öklünket használni, mint fegyvert rántani és golyót pazarolni. Ez egy kicsit elszomorító. Viszont lehetőségünk lesz lopakodni is, ha úgy tartja kedvünk. Szerencsére a játék ezt csak egyszer, a legelső pálya során fogja ránk kényszeríteni, de néha érdemes meggondolni, hogy megéri-e kiütni 2-3 rossz fiút, mielőtt tűzpárbajba keverednénk. Noha a rendszer egy kicsit kidolgozatlan, mert a fedezékek közti mozgás nem mindig történik a legsimábban és ilyenkor az ellenfelek is sokkal bambábbak a kelleténél, ez mindenképpen egy jó újítás. A kincsgyűjtögetés most is megtalálható, mint opcionális feladat. Ez a rendszer is sokat változott az előző részhez képest. Most már érdemes a pálya minden szegletét érdemes átfésülni, mert sokszor egy-egy tárgyon fennakadva fogjuk megtalálni az ereklyét, amit csak a fegyvereink használatával tehetjük megközelíthetővé. A megszerzett trófeák után pedig némi pénzjutalomban részesülünk, amiből skineket, concept artokat, így készült videókat és egyéb bónusz opciókat nyithatunk fel. Véleményem szerint ez egy nagyon jó motivációs eszköz, ami nem csak a kincsek felkutatására, de a trófeák feloldására is ösztönöz.


Viszont az Uncharted 2 legnagyobb újítása maga a többjátékos mód jelenléte, amire szerintem a játéknak semmi szüksége nem lett volna, de még ez is fantasztikusan működik. A játékmódok között a legalapvetőbbeket fogjuk megtalálni: Deathmatch, Team Deathmatch, Capture the Flag csak kinccsel, illetve kapunk többféle kooperatív módot is, például: Survival, Objective, vagy Arena. Lényegében a már több helyről is ismert módokkal játszhatunk itt is. Maga a multi kitűnően működik mozgás közben. Futkározunk körbe a térképen, lőjük és leütjük egymást, vagy ha éppen egymás oldalán harcolunk, akkor felsegítjük társainkat. Mindezt megfűszerezték a főleg a Call of Duty szériákból ismert perkekkel, amelyeket az áruházból vásárolhatunk meg némi játékpénz fejében. És már megint itt lyukadunk ki. Kompetitív módokban főként a meccs közben végrehajtott ölésekért fogunk pénzt kapni, illetve a menet végén, ahol természetesen a győztes csapat részesül a nagyobb jutalomban. Az együttműködő módokban is az elért pontszámaink alapján kapunk pénzt a játék végén. Viszont nem csak perkeket vásárolhatunk, de erősíthetjük fegyvereinket a kooperatív módban, kiáltásokat, ruhákat és skineket is vehetünk. Ez persze mind szép és jó, akár ösztönző jelleggel is hathat, de a tények jelenlegi állása szerint a multiplayer kezd egyre sivárabb lenni. Team Deathmatch és Cooperative módban még viszonylag könnyű játszótársakra lelni, de a többi játékmóddal szinte alig tudtam játszani és valljuk be őszintén, 5 perc várakozás után az ember feladja és inkább visszamegy szitává lövetni magát a nagyobb szintűekhez.


Ami a grafikát illeti, túlzottan nagy változás nem történt az első részhez képest, viszont az új környezetben végre képes megmutatni az erősségeit a motor. A textúrák, a tereptárgyak, és a növényzet nem sokkal lettek szebbek, ellentétben a karakterek sokkal kidolgozottabbak, a fények szebbek, és a fizikai motort is jobban ki tudták használni a játék készítése során (mint például az összeomló épületeknél, vagy ugyan ezt megfigyelhetjük a rombolható fedezékeknél is) A legnagyobb változás az átvezető videóknál észlelhető. Sokkal élethűbben hatnak, a kamera kezelés is javult, így a játékos jobban bele tudja magát élni a karakterek között zajló beszélgetésekbe. Sokkal kevésbé tűnnek statikusnak, mint az első részben. A zenék ezúttal is lehengerlően jól sikeredtek. Kicsit több komor hangulatú muzsikát fogunk hallani, ami a rejtélyesebb részeknél fokozza a hangulatot. A szinkron most is zseniálisra sikeredett. Az új szereplők castingja szerintem kiváló és tényleg érezni mindannyijukon, hogy beleélték magukat a szerepbe, remek a szereplők között a kémia. Hibák természetesen itt is előfordulnak, de ezek nem olyan jellegűek, amelyek miatt az ember a falnak szaladna. Néha megesik, hogy a feliratok eltűnnek játék közben, ami főleg akkor igaz, ha a két beszélgető partner túl távol áll egymástól. A rejtvények száma most sem lett sokkal több, mint az első részben, és nem is olyan nehezek, főleg inkább odafigyelést igényelnek. A fejlesztők valószínűleg sok panaszt kaphattak az első részt illetően, ami néha még Könnyű fokozaton is kicsit nehéz volt, ezért a folytatásba bekerült egy Very Easy mód is, ami… tényleg nagyon könnyű. Érdemes megfontolni, milyen fokozaton kezdünk el játszani, mert a játék vége táján itt is eldurvulnak a dolgok és lehet hálásak leszünk magunknak, ha nem Normál nehézségi szinten kezdtünk neki a kalandnak.


Végül akárhogy is nézzük, az Uncharted 2: Among Thieves minden tekintetben felülmúlta az elődjét. A sztori jó, több szereplőt vonultat fel és olyan jól játszik velük, hogy nem egyszer képes összezavarni a játékost és megvan benne az a plusz, ami odaszegez a képernyő elé és nem enged el 9 órán keresztül. 

Pro: 
+ Változatos helyszínek 
+ Remek színészi munka 
 + Jó történet, érdekes és különböző karakterek 
+ Szép látványvilág, fejlettebb átvezető animációk 
+ Hangulatos zene 
+ Többjátékos mód bevezetése 

 Kontra: 
- Néha eltünedező feliratok 
- A végére ismét jobban bedurvul a kelleténél


Értékelés
 10Történet:

Ismét a valóságon alapuló történet köré kreáltak egy remek sztorit, még több karakterrel és bonyodalommal megfűszerezve.
 10 Játékmenet: 

A játékmenet sokat nem változott az előző részhez képest, de rengeteget finomítottak rajta, ami jót tett a játéknak.
 10Hangulat: 

A remekül megkoreografált párbeszédek és a minőségi szinkron Pazar egyvelege biztosítja, hogy remekül szórakozzunk a 26 fejezeten átívelő történet alatt.
 9Szavatosság: 

A kampány időtlen és szerintem az idő múlásával ez a játék jól fog öregedni, viszont a többjátékos mód már most is kissé sivárnak tűnik, ami lehangoló.
 9Retro-faktor:

Habár a széria még nem zárult le és maga a játék is csak 5 éves, amikor végképp feledésbe merül a PS3, akkor ez válik majd a konzol egyik mérvadó játékává.
Review score
 9.5Az Uncharted 2 minden tekintetben fejlődőképes tendenciát mutatott az elődjéhez képest, amit minden PlayStation 3 tulajnak meg kell tapasztalnia legalább egyszer az életében.