2015. március 2., hétfő

RAVEN'S CRY - TESZT



Kapitány! Rossz vizekre eveztünk!...


Ha jobban szemügyre vesszük a videojáték kínálatot, észrevehetjük, hogy nem sok olyan játék van a piacon, amely a kalózos témát venné alapul. Természetesen ott van a már jó ideje futó Risen sorozat, és az Assassin’s Creed 4. része is erre a témára épült, de hasra csapás szerűen mégsem tudnék ezeken kívül más játékot mondani. Ezt észrevehette a Reality Pump is, vagy fogalmam sincs, milyen felindulásból kifolyóan kezdték el fejleszteni a Raven’s Cry-t, de nekik hála a sor kibővült. Csak talán nem úgy, ahogyan azt mi is szerettük volna. Sok huzavona volt a játék körül az utóbbi másfél évben. Az eredetileg 2013 októberében tervezett megjelenést folyamatosan eltolták, ami nem tett jót a játék marketingjének, de ahogy azt elnézem, magának a játéknak sem vált igazán hasznára.


Hősünk Christopher Raven, avagy Raven kapitány, a sanyarú múlttal rendelkező kalóz, kinek gyermekkorában brutálisan lemészárolta a családját egy Neville nevű, hírhedt kalóz és annak legénysége. Az előzményekről néhány képregényszerű visszaemlékezésen keresztül tudunk meg többet, amikor Raven elég egyértelmű jeleket talál arra vonatkozóan, hogy Neville ismét a környéken ólálkodik. Persze hősünk ezt nem hagyhatja annyiban, bosszút kell álljon mindazért, amit elvettek tőle, így megindul a Hetedhét Tengeren át ívelő egykori legénység felkutatása, módszeres legyilkolása és a hajsza Neville után.


Tudjátok, maga az alapkoncepció nem hangzik rosszul. Egy viszonylag nagy térrel rendelkező kalózos RPG kalandjáték telis-tele lehet lehetőségekkel. Még a történetnek sem kell mesterinek lennie ahhoz, hogy a játék jó legyen. Ha maga a koncepció jó és rendesen fel van építve, akkor a siker adott… lehetne… de sajnos legnagyobb bánatomra (és most tényleg nem az irónia beszél belőlem) a Raven’s Cry ebben a tekintetben elbukott. A játék semmilyen szinten nem tud helytállni. Pedig egy csomó ötletet felhasználhattak volna a készítők, rengeteg jól működő elemet át lehetett volna emelni más játékokból, és ahogy elnézem nem az elképzeléssel volt a gond, sokkal inkább a megvalósítással.


Az egyik ilyen probléma az, hogy a játék hiába RPG-ként reklámozza magát, nem az. Meg van az alap történet és azon a dróton rángat minket végig a játék, nem kínál választási opciót. Tegyük fel példaként: egy porig égetett falu mélyén bukkanunk rá a helyi törzs által foglyul ejtett egykori kalózra, de nincs rá lehetőségünk, hogy a törzsfőnökkel valamiféle kiegyezésre jussunk, vagy netán az általunk keresett személyt a szükséges információ megszerzése után életben hagyjuk. (visszadobva őt a helyi törzs karmai közé) Pedig egy jól működő RPG alapját ez képezi, hogy bizonyos (és akár a történetet más irányba terelő) döntések ránk bíz. De itt ilyen nincs. Néhány párbeszéd alatt kiválaszthatjuk, mit mondjon Raven, de ez semmi befolyással sincs a továbbiakat illetően. Akkor miért képezi a játék részét? A vége úgy is csak az lesz, hogy menj, öld meg X és Y embert, mert csak. És kész. Ennyi. Szintlépés viszont van, és elég sok képességet is feloldhatunk, amely növeli a harcban okozott sebzést, a legénységünk gyorsaságát, növeli az életerejüket és egyéb közelharci képességeket is feloldhatunk ezen keresztül.


De ha már az ölésnél tartunk, akkor muszáj vagyok átterelni a témát a harcrendszerre. Ilyen borzasztó harcmechanikát én még bizony életemben nem láttam. Miként is fogalmazzak, hogy leírva is érthető legyen. A kardcsapásoknak nincs súlya. Egyszerűen csak lendítünk egyet a kardunkkal, aztán vagy betalál, vagy nem. A védekezés is teljesen abszurd. A jobb egérgomb lenyomásával a karakterünk csinál egy hárító mozdulatot, de ez is annyira véletlenszerű és kiszámíthatatlan, hogy teljesen felesleges használni. Nincs semmi jelzés, ami arra utalna, mikor kell védekeznünk, és még ha netán véletlenül ki is védenénk egy támadást, akkor sem teljesen biztos, hogy a következő villámgyors csapás nem-e fog betalálni. Így az egész átmegy egy szerencsejátékba illetve csiki-csukizásba, az ellenfél elől való oda-vissza rohangálásba, hogy egy sikeresen bevitt találat után nehogy mi is elszenvedjünk egy-két jól irányzott vágást, vagy sebeinket nyalogatva regenerálódjunk egy kicsit. Ez persze csak a játék legelején van így, amíg még teljesen laikusan állunk az egészhez. Néhány harci skill feloldása után már az egész rendszer átbillen a ló túloldalára. A kardunk mellett használhatjuk a kampókezünket, hasba rúghatjuk ellenfeleinket, és megfelelő ellenfél leölése után aktiválhatunk egyfajta Dühöngő képességet is, amivel egy kis ideig sokkal többet sebzünk, mint általában. Ha ezek úgy nagyjából fel vannak fejlesztve, akkor már nem fog gondot okozni egy kisebb sziget teljes kiirtása sem. Akinek meg ez sem lenne elég, nos, az használhatja a puskáját is, ami rendkívül sokat sebez még a nagyobb ellenfeleken is.


De hasonlóan katasztrofális helyzet van a hajócsaták terén is. Az egész rendszer nagyban hasonlít az Assassin’s Creed 3-ban és 4-ben felépített metódushoz. Jobbra-balra tekintve állíthatjuk az ágyúk ívet, és a különböző ágyútípusokból válogatva sorozhatjuk a többi semmirekellő tengeri patkányt. A hajóknak 3 statisztikáját kell figyelembe vennünk: a hajó állapotát, a vitorlák épségét és a legénység számát. Ez mind-mind fontos szerepet játszik főleg akkor, ha úgy döntünk, hogy megcsáklyázzuk a kiszemelt áldozatunkat. De ugyanakkor a mi ladikunkra is érvényesek ezek a szabályok, ezért nem árt résen lenni. Nos, a probléma csak az, hogy a játék az alapvető irányítások bemutatásán kívül más instrukcióval nem lát el, így magának a játékosnak kell kikövetkeztetnie, hogy mikor milyen szögben lenne érdemes tüzelni és hogyan kerülje ki a közelgő támadásokat, mert itt bizony, ha repül az ágyúgolyó, hiába vágódsz hasra a hajódon, az ugyan úgy lyukat ver a szeretett vízi járművünkön. Ami végül is a realitást tekintve remek dolog. De az a baj, hogy ez sincs rendesen kiegyensúlyozva. Amíg nem fejlesztjük a hajónkat, addig nagyon kiszolgáltatott helyzetben leszünk a nyílt vízen. 2-3 sikeres találat után simán haleledellé változtatnak minket, ha csak nem sikerül lelépnünk s máris elverhetjük a maradék megspórolt kis pénzünket a hajó javítására. És akkor most még csak a leggyengébb kalózhajókról beszélek, nem az első fejezet végén ránk várakozó 2-es, 3-as szintű Vitorlásokról, akik két lövéssel lazán ízekre szednek. De a dolgunk akkor sem lesz sokkal könnyebb, ha minden elérhető fejlesztést rácuppantunk szeretett hajónkra, mert sokszor még akkor is rendesen megnyirbálnak minket. És hogy a szűk sziklák közti hajókázást még csak ne is említsem…


Persze a sikeres vízi csata nem csak a kapitány ügyességén és a hajó képességein múlik, de a legénység is sokat hozzátesz. Hajónk méretétől függően alkalmazhatunk embereket, akik kezelik az ágyúkat, leeresztik/felvonják a vitorlákat és tudjátok, elvégzik az ilyen kalózos dolgokat. De rájuk is oda kell ügyelnünk. Mindig szem előtt kell tartanunk, hány embert veszítettünk a legutóbbi párbaj során. Ha lehet, toborozzunk új tagokat, szedjük össze más hajók legénységét, és ami a legfontosabb: figyeljünk oda a szükségleteikre. Ne fizessük alul őket, mert akkor a morál csökkenni fog és lehetőleg legyen is a fedélzeten elegendő rum és ennivaló, mert ellenkező esetben néhány nap éhezés után a legénység fellázad, és akkor vége a játéknak. Egy-két küldetés teljesítése közben mindig töltsük fel a készletünket, mert a hajókázás bizony drága mulatság, és ha egy lakatlan szigeten veszed észre, hogy kifogytatok az élelemből, nos… akkor jobb, ha inkább átúszol a legközelebbi szigetre, mintsem hajóra szállj. Vagy tölts vissza egy órákkal korábbi játékállásod. Vagy kezd újra a játékot…


A grafikát illetően nincs sok szégyenkezni valója a játéknak. A trópusi környezet meglepően jól néz ki. A városok viszonylag szépen festenek, a tenger is magával ragadó, és vizuálisan nagyon jó látvány, ahogy a hajódon egyre inkább meglátszik az okozott kár. Tele van lyukakkal, a vitorla szétbomlik és egyes elemek lángra kapnak. És amilyen jól néz ki a játék, olyan instabil is a framerate-et illetően. A kikötőkben rendje módja szerint leesik a képkockaszám 15-20-ra, ami teljesen indokolatlan, mert néhány perc múlva meg már stabil 30-35 FPS számot produkál. Bármilyen beállítás mellett. A karakterek a környezet szépségének ellenére meglehetősen kopottasak, és habár a ruházatuk jól néz ki, az arcukon lett volna még mit javítani. És ha már az arcuknál tartunk: a szereplőknek nincs arcmimikájuk. Nem játszanak az izmaikkal, szinte lehetetlen érzelmeket leolvasni róluk. Az előre beanimált mozdulatsorokat játsszák folyamatosan, illegetik a fejüket jobbra, balra, és tulajdonképpen egy hirtelen felindulásból jött mondat ugyan úgy fest, mint egy baráti köszönés. És ezen nem segít a szinkron sem. Hiába próbálkoznak a szinkronszínészek, ha a játékos karakter nem hajlandó hozzáadni a helyzethez, az nem fog működni, nem juttat impulzusokat a játékosba. Ennél sokkal katasztrofálisabb helyzet az ugrás, ami szinte használhatatlan. Csakis egy előre megadott szögben képes ugrani a játékos karaktere, amivel egy kisebb kerítést is elég nagy kihívás átugrani, nemhogy egyik platfromról a másikra. És ha már megemlítettem a karakterek személyiségét, térjünk rá kicsit magára Raven-re. Komolyan mondom, nem tudtam dűlőre jutni a tanulmányozása közben: Egyik pillanatban eljátssza a hatalmas, senkitől vissza nem riadó kalózkirályt, aki önmaga szabályai szerint él, máskor viszont egyik pillanatról a másikra képes bárkinek becsicskulni és puncivá változni, egy mozdulattal félresöpörve mindazt, amit az előző egy percben mondott. Miközben játszottam a játékkal, folyamatosan azon tűnődtem, hogy ez vajon a szinkronszínész, vagy az író(k) hibája? Kissé labilis személyiségnek tűnik nekem, habár feltételezem, nem ez volt vele a céljuk. A többi karakterről nyilatkozni nem tudok, meg az angol nyelvet használva a hangok fele hiányzik, ami enyhén fogalmazva is gáz. Gondolom a Német fronton más a helyzet, de ezt meg sem kíséreltem megpróbálni. És akkor még említhetném a néha megtévesztő minimapot, a beragadó karaktereket, de ha minden hibáját fel akarnám sorolni, akkor estig nem végeznénk… Habár a zene az nagyon jó. Kifejezetten kellemes dallamokat sikerült a játék alá rittyenteni, ami megállja a helyét csata vagy éppen felfedezés közben is.


Mindezek ellenére nem értem, mire fel volt ez a rengeteg csúszás és halasztás? Ha a játék még most is egy meglehetősen gyenge béta állapotban van, akkor milyen szinten lehetett az eredetileg tervezett kiadási dátum napján? És habár a február elseje óta esedékes megjelenés óta már 3 javítás is érkezett a játékhoz, jelentős javulást most sem észlelni. Nem csodálom, hogy sok helyen temették és nem is igazán foglalkozik vele a sajtó sem. De tudjátok mit… mindezek ellenére, valami különös perverzió miatt, a kezdeti nehézségeken való áthidalás után a játék elkezdett érdekelni. Sőt, már-már lekötött. Később próbál nem olyan egyhangú lenni, beújít egy kis logikai résszel és kínál néhány mellékküldetést, habár nem tudom, hogy a sztori teljesítése után ezek nekifogásához ki mutat bárminemű hajlandóságot is. Nyilvánvaló, hogy a Raven’s Cry egy rossz játék. Sok hibája van, némelyik elég orbitális, de nincs játszhatatlan állapotban. Ha nem az első 10 perc alapján ítélkezünk, akkor akár még szórakoztatóvá is válhat, bár ez nyilván erősen egyénfüggő is, ki mennyit hajlandó elviselni. Az általam nem sokra tartott egyik külföldi lap 1/10-es értékelését pedig nevetségesnek és elfogadhatatlannak tartom, mert azért akárhogy is nézzük, nem egy Big Rigs szintű produktummal van dolgunk. Az árazását tekintve az 55 euró több, mint túlzás, de ez tipikusan az a játék, amit fél év múlva egy Midweek Sale alatt másfél euróért már a magunkénak tudhatunk.



Mit mondanék róla zárásképp? Hát, nem lesz az év játéka, az egyszer szent. Sok hibája van, és habár jó elemekkel próbál meg építkezni, azok valahogy mégsem illenek egymáshoz. Itt sokkal inkább a rossz megvalósítással van a gond, mintsem az elképzeléssel, de mindezek ellenére el lehet vele szórakozni. Nem merném bátran ajánlani, de ha érdekel a játék és van lehetőségetek kipróbálni, adjatok neki egy esélyt.

Pro: 
+ Szép környezet, a grafika egész látványos
+ Jó zenék
+ Sok dologra oda kell figyelni a hajót és a legénységet illetően

Kontra: 
- A szárazföldi és tengeri csaták minden tekintetben kiegyensúlyozatlanok és rosszak
- Az animációk silányak
- Hiányzó szinkronhangok
- Nem használja ki kellően az RPG elemeket
- Sok a hiba



Értékelés
 3Játékmenet:

Nem használja ki a lehetőségeit, és azok az elemek, amikkel operál, nem működnek megfelelően. Szinte katasztrofális, bár hozzá lehet szokni nagy nehezen.
 5 Hangulat: 

A környezet megfelelő hangulatot biztosít, és éppenséggel képes elkapni a játékost, de a sok hiba ezt kiegyensúlyozza, és olykor élvezhetetlenné teszi a játékot.
 8Grafika: 

A tájak tényleg nagyon szépen néznek ki és minden más egész pofásan fest, a karakterek arcain lenne még mit csiszolni. De a framerate esések felett nem lehet szemet hunyni.
 5Hangok: 

Raven hangja nem rossz, de telitalálatnak sem nevezném. A többi karakter hangját meg a hiányzó szinkron miatt alig hallani, ami elég nagy érvágás, de akikre jutott egy két sor, azok sem nyújtanak igazán kiemelkedőt. A zene viszont nagyon korrekt és kicsit dob a hangulathoz.
 3.5Szavatosság:

Egyszer éppenséggel végig lehet vergődni rajta, de ebben az állapotában semmi olyasmi nincs benne, ami képes lenne bárkit is visszarángatni a világába. Maximum ha viccet akar belőle csinálni az illető.
Review score
 5Nagyon nagy jóindulattal tudok rá adni egy gyenge 5-öst, mert valamilyen szinten szórakoztatott és lekötötte a figyelmem. A játék hemzseg a hibáktól, nem használja ki a kínálkozó lehetőségeket, és amije van, azzal sem gazdlkodik rendesen. A lapjárás jó lenne, de kettes párra azért ne mondjunk All In-t.