HEROES & GENERALS - TESZT



Hív a kötelesség. Vagy valami ilyesmi...


A mai, modern kort feldolgozó FPS-ek korában igazán nehéz egy más, egyedi lövöldözős játékot találni, ami vissza mer nyúlni a régi idők kedvenc témájához, a második világháborúhoz. Persze próbálkozások voltak, mint például a kevésbé sikeres Enemy Front, így ha az ember valami egyedit akar, akkor vagy elkezd a Red Orchestra fronton mozogni, vagy keres valami kisebb indie, esetleg Free to Play játékot. Így jutunk el a Heroes & Generals-hoz, amiből már egy előzetest olvashattatok is az oldalon, de néhány hónap elteltével ismét ránéztünk, mi a helyzet a frontvonalon.


Akinek ismeretlenül csengene a név, azoknak röviden annyit érdemes tudni a játékról, hogy nagyban hasonlít a régi Battlefield játékokra. Nagy terepeken mozogva kell különböző stratégiai pontokat elfoglalva harcolnunk és győzelemre segítenünk a csapatunkat. Persze ez ennyiben nem merül ki, ez esetben azért egy jóval összetettebb játékról van szó, szinte minden tekintetben. A játékba történő regisztrálás után szabadon kiválaszthatjuk, melyik nemzet lobogója alatt is szeretnénk csatába szállni, amely jelenleg Amerikát, Németországot és az újonnan debütáló Szovjet Uniót takarja.


Szerencsére nem kell örökre elköteleznünk magunkat egyik nemzethez sem, hiszen csatánként váltogathatjuk katonáinkat. Ami kiemelkedő, hogy mindegyiküket külön-külön kell fejlesztenünk és babusgatnunk, nincsenek egy kalap alá vonva. Ez annyiban nézve jó dolog, hogy a játékidő úgymond megháromszorozódik, viszont ha nem fürdesz a pénzben Dagobert bácsi módjára, akkor érdemes csak az egyik katonánál elkötelezni magadat és azt fejleszteni. Igen, Free to Play modellhez híven a játék bőven dúskál a fizetős tartalmakban. Ha úgy döntünk, hogy támogatni szeretnénk a fejlesztőket, bezsebelhetünk némi aranyt, amiből vásárolhatunk veterán tagságot, különböző fegyvereket, azokhoz fejlesztéseket, különböző járműveket, átszabhatjuk katonánk ruháját és még egy csomó minden részletre kiterjedő kis apróságot megvásárolhatunk. Aki nem híve az ilyesminek, az játékbeli pénzért ezen tartalmak többségét ugyan úgy a magáénak tudhatja, persze ez esetben erre gyűjtögetnünk kell és elérni a megfelelő szintet. Az ingyenesen játszó játékosok számára ez igazságtalannak tűnhet és lényegében az is, mert amíg a tehetősebbek már kezdetkor megvásárolhatják maguknak a jobb cuccokat, addig a másik oldalt képviselő társaiknak ki kell várniuk a sorukat. De hát ez a műfaj része és akár tetszik akár nem, ez a biznisz így működik.


És amikor azt mondom, hogy sok minden részletre oda kell figyelni azt valóban szó szerint értem. Nem hordhatunk magunknál sok fegyvert, csak annyit, amennyit éppen elbírunk. Drága pajtásainkra nagyon oda kell figyelnünk. Idővel elhasználódnak, elkopnak, javítani kell őket, a lőszerkészletet után kell tölteni, és ha szeretnénk, az egyes elemeiket fejleszthetjük is. Ugyan ez igaz a járműveinkre is. A csatatéren használhatunk gépfegyveres dzsipet, tankot, repülőt, motor sőt, még biciklit is. A nagyobb pályákon ezeknek pedig stratégiailag is fontos szerepük van, nem csak szimpla szállítóeszközként funkcionálnak. Ami számomra negatívum, hogy a pályán mások által elhagyott járműveket nem tudjuk vezetni, ha nem oldottuk fel katonánk számára, ami szerintem nem egy logikus lépés. Kivételt képez a bringa, ami még ha nem is olyan gyors, mint egy tank, akkor is remekül funkcionál. Habár utasként és géppuska kezelőnek bármikor bepattanhatunk bármelyik járműbe, amely nem az ellenséges csapaté.


A háborúba becsatlakozván egy furcsa képernyő fogad minket, amely nem túl sok, szám szerint 2 opciót kínál a játékosnak: vagy egy tét nélküli gyors játszmába csatlakozik (Balanced), vagy kimegy a harctérre és döntő játszmát vív a háborúban (Advanced). Ha a gyors játszmát választjuk, akkor a játék véletlenszerűen bedob egy meccsbe a 3 elérhető játékmód közül, amelyet már az előzetesben is olvashattatok: Assault, Defend és Skirmish. A cél minden esetben a kijelölt pontok védelme és támadása (ugye attól függ, melyik szerepet is tölti be éppen a nemzeted) megfűszerezve ezt azzal, hogy Skirmish módban mindkét csapat célja az, hogy a lehető legtöbb ideig uralja a legtöbb pontot, ezzel pontokat generálva a csapatának. Az Advenced mód már egészen más tészta. A játékmenet is kissé összetettebb és nagyobb térképeken zajlanak a csaták is. A térképen elhelyezett stratégiai pontok ezúttal össze vannak kötve és csak sorban lehet elfoglalni őket. Mint az Unreal Tournament 2004/3 Onslaught/War módja, csak hogy valami ismertebbel hasonlítsam össze. Persze ebből kifolyólag a csata is izgalmasabb és hosszabb is, úgyhogy nem árt némi élelmet magunk mellé venni, ha részt szeretnénk venni egy ilyenben. A háború hosszúsága természetesen sok tényezőtől függ, de általában pár nap leforgása alatt megszületik az eredmény, és ha a nyertes oldal tagjaként harcoltunk, akkor némi bónusz üti a markunkat.


A játékmenet első nekifutásra egész nehézkesnek tűnhet. Mivel a legtöbb dolog fejlődési rendszerhez van kötve, ezért a célzás, lövés, futás, guggolás, sprintelés elég meredeknek tűnhet, ami sokat vissza is vehet a játék megítéléséből. A terep egyszínűségének köszönhetően sokszor megeshet, hogy nem vesszük észre az ellenséget és ezért méterekről kilőnek, és habár a sebzésmechanika nincs Armed Assault szinten, itt is elég 2-3 jól betalált lövés a halálhoz. Noha a játék bőkezűen osztogat tapasztalati pontokat szinte mindenért, kezdve a megsebesítésen, a halálos lövésen át egészen a pontok befoglalásáig, a fejlődés elég nehézkes még úgy is, ha a nyertes oldalt képviseljük. És ez önmagában nem is rossz, csak a türelmetlen játékosoknak ez valószínűleg elég hamar a kedvét fogja szegni. Amit leginkább feltudnék hozni negatívumként a játék ellen, az a csapatkommunikáció hiánya. Persze van chat, ami jó, meg minden, csak alig használják páran, hangalapú csevegés egyáltalán nincs és így összehozni egy nagyobb egybehangolt támadást nem igazán lehetséges. Szerencsére a játékosok azért összedolgoznak és nem csak a baromkodás megy, mégis azt mondom, hogy ha tehetitek, verődjetek egy csapatba négyen-öten és úgy kezdjetek el játszani, mert akkor sokkal nagyobb esélyetek lesz a sikerre és a hangulat is jobb lesz. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a magányos farkasok számára élvezhetetlen lenne a játék, ez csak egy személyes észrevétel.


Grafikailag a Heroes & Generals nincs a toppon. Ez tény és való, nincs rajta mit szépíteni. Aki végigpörgeti a Steam oldalán található képeket, maga is meggyőződhet róla anélkül, hogy egyáltalán feltelepítené a játékot. De ez egyáltalán nem baj. Hiába van legfeljebb a Call of Duty 2 szintjén, egy alapjába véve ingyenesen játszható játék révén ez több, mint tűrhető. S ennek fejében még a gépigénye is baráti, ami még több játékost vonzhat. A modellek szó-szó elmennek, a növényzet kissé kopottasan néz ki és a távoli fák textúrái is elég visszataszítóan hatnak, amíg meg nem közelítjük őket. Nem mondom, hogy nem láttam már ennél szebben kinéző Free to Play címet, de ez esetben szerintem a játék eme vonására igazán nem haragudhatunk. A fegyverhangok, ágyúropogások és járművek hangjai kifejezetten élethűek és egy nagyobb csatatéren küzdve már-már tényleg az az érzése támad az embernek, mint ha egy igazi háborúba csöppent volna. Nem is tudom, mikor tapasztaltam utoljára azt egy játéknál, hogy a repülők hangja miatt nem mertem elhagyni a bunkert, mert ki tudja, mikor érnek fölém és lőnek agyon.


Az előzetest olvasva valamiért úgy érzem, hogy a Heroes & Generals az elmúlt fél évben nem fejlődött túl sokat, viszont mégis elég tartalmat biztosít ahhoz, hogy a háborúzni vágyókat jó darabig lekösse. Érdemes kipróbálni, főleg azoknak, akik szeretik a Battlefieldhez hasonló nyitottabb és nagyobb tereken zajló csatákat és szeret elmerülni a részletekben.


Pro:
+ Szinthez igazított terjedelmes pályák
+ Sokszínű jármű és fegyverkínálat, rengeteg fejlesztéssel
+ Pörgős, hosszú csaták

Kontra: 
- Kopottas grafika
- A fizetős tartalmak nincsenek igazán kiegyensúlyozva
- Szinte lehetetlen csapatkommunikáció

Értékelés
 7Játékmenet:

Az első lépések meglehetősen nehézkesek és bizony kell pár csata, mire az ember ráérez az ízére. Ha ezekkel megvagyunk, akkor már könnyebben fog menni a játék. Fizetős játékosok előnyben…
 8.5 Hangulat: 

Hiába a nagy terek, mégsem fogjuk egyedül érezni magunkat egyetlen másodpercre sem. Olyan hangulata van a játéknak, mint ha tényleg egy háborúba csöppent volna az ember.
 6.5Grafika: 

A modellek és a fegyverek tűrhetően néznek ki, bár a környezetre még ráfért volna némi utómunka. Ingyenes játék lévén ez egy elfogadható szint.
 9.5Hangok: 

A fegyverek és járművek hangjai nagyon jók, az ágyúk ropogásai és bombák robbanásai remek összhangot képviselnek, ami nagyon sokat hozzáad a hangulathoz. Technikailag talán ebben a legerősebb a játék.
 8.5Szavatosság:

Habár a lehetőségekhez mérve még kevés nemzet oldalán harcolhatunk és maguk a harcok is repetitívnek tűnhetnek, van benne annyi tartalom és valami megmagyarázhatatlan kis szikra, ami képes visszacsábítani a játékba, még ha csak 1-2 harc erejéig is.
Review score
8.0Lényegében a Heroes & Generals nem találta fel a spanyolviaszt. Meglévő elemekből építkezik, amelyeket elég jól fel is használ, így végeredményében egy vállalható játék lett, habár vannak aspektusai, amelyeken nem ártana a jövőben finomítani.

Összes oldalmegjelenítés