THE BOOK OF UNWRITTEN TALES 2 - TESZT

Teszteltük a The Book of Unwritten Tales 2 című játékot...

Legyünk őszinték, a Németek nincsenek igazán a toppon a szórakoztatóiparban. A vígjáték filmjeik silányak, furcsa humort igényelnek és a videojátékok terén sem alkottak még igazán maradandót az évente kiadott mindenféle mezőgazdasági vagy ipari szimulátorokon kívül. De történetmesélésben nagyon jók, amelyet már a 2009-ben megjelent Book of Unwritten Tales is bizonyított. A második rész sikeres Kickstarter kampányát követően pedig egy ideje már elérhető a játék korai hozzáférésű változata a Steamen, én pedig belevetettem magamat.

Nézzétek el nekem, de én sajnos csak a második rész alkalmával ismerkedtem meg ezzel a kalandjátékkal, így az előzményekkel nem vagyok teljes mértékig tisztában. A második részben néhány év elteltével az első rész cselekményeit követően visszatérnek hőseink és 4 fejezeten keresztül követhetjük nyomon Ivo, Wilbur Weathervane, Nate és Critter kalandjait. Mélyebben nem szeretnék belemenni a történet boncolgatásába, mert a játék láthatóan szorosan kapcsolódik az első részhez és nem szeretném lelőni a poént egyetlen rajongó számára sem. A fejezeteket a fejlesztők külön-külön javítások formájában adták hozzá a játékhoz lassacskán, ami összességében több órányi önfeledt kikapcsolódást biztosít. Első ránézésre talán sokakat elriaszthat, főleg azokra gondolok, akik nem rajonganak szívből a kalandjátékokért. Meg kell mondanom őszintén, kezdetben én is így voltam vele, de amint belemélyültem a játékba úgy egyre inkább azon kaptam magamat, hogy nem bírok kiszakadni belőle. A karakterek szerethetőek, a köréjük felépített bonyodalmak pedig érdekesek, helyenként talán kicsit túl komolyak is, de ezzel nincs gond. Az egyes szakaszok alkalmával rendelkezésre álló terek tágasak, de nem túl nagyok ahhoz, hogy a játékos elvesszen bennük, ezért könnyű feltérképezni őket. Ha ez nem lenne elég, még mindig segítségünkre áll a Space gomb, melynek lenyomásával jobban szem elé helyezve megtekinthetjük mindazon tárgyakat, amelyeket érdemes megvizsgálnunk. Némelyiküket felvehetjük, kombinálhatjuk és használnunk is kell majd egy másik tárggyal a továbbjutás érdekében, de ez senkinek sem fog problémát jelenteni. A fejtörők logikusak, jól kivitelezettek és egyáltalán nem nehezek, így egy mezei játékos is könnyen el fog boldogulni a játékban. Viszont érdemes mindent többször is megvizsgálni, mert előfordulhat, hogy egy tárgyat csak akkor tehetünk zsebre, ha azt alaposan kielemeztünk. Kifejezetten tetszettek azok a részek, amikor több hős között is váltogathatunk és ezek kombinációját felhasználva kell kicseleznünk egy karaktert, vagy éppen segíteni egy társunkon. Ez egy nagyon ötletes variáció.

Ami a leginkább meglepett a játékban, hogy van humora. És nagyon jó humora van. Ezelőtt a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy valami, ami Német és elvileg arra lett készítve, hogy szórakoztasson, tényleg szórakoztatni fog. Mint már említettem a játék helyenként belemerít a felnőttes témákba is, mint például a terhesség kérdése és van egy erős politikai vonzata is a játék egy bizonyos részének, de mindemellett telis tele van rengeteg pop-kulturális utalással. Sok kikacsintást vélhetünk felfedezni korunk videojátékaira, filmjeire, képregényeire és mindenre, ami manapság jellemzői a világunkra. Egyik kedvenc fricskám a pay 2 win játékokra való utalás volt, de azon is jót derültem, amikor a játék átváltott retroba, felhasználva az adott kor sajátosságait és eszközeit. Ha az ember kicsit jobban jártas a nerd világban, akkor nagyon sokat fog mosolyogni a játék végigjátszása közben. Ezért is ajánlott minden párbeszédet végighallgatni.

A grafikáról rosszat nem tudok mondani. Egy kalandjáték esetében bűn lenne azon fröcsögni, hogy hogyan is néz ki az adott produktum, így ez esetben nem fogok olyan nagy hangsúlyt fektetni a játék ezen részére. A játék világa szépen fel van építve és a maga stílusában tényleg pompásan néz ki. Az animációk jók és a kameraszögek is jól vannak beállítva. Talán a karaktereken dolgozhattak volna még kicsit, mert némelyikük kicsit csúnyácskán néz ki, ami főleg akkor szembetűnő, ha egy közeli kamera nézetből vetünk rájuk pillantást. A zene pompás, a szinkron pedig kifejezetten illik a karakterekhez. Többnyire Brit színészek adják a hangulat a játékhoz, ami meglehet, hogy egyeseknek zavaró lesz, de én szerintem nem ront a hangulaton egy fikarcnyit sem. Viszont néha előfordul, hogy a szinkron bebugol és csak nagyon vízhangosan halljuk az adott mondatot, vagy ami rosszabb, egyáltalán nem hallunk semmit. Persze ez nem zavaró, mert csak ritkán fordul elő és második próbálkozásra már minden rendben megy, de ha ne adj Isten egy fontosabb párbeszéd alkalmával bukkan elő a hiba, az bizony kellemetlen tud lenni. A legnagyobb problémám a játékkal a point n’ click irányítás. Habár könnyen kezelhető és kézre álló, néha olyan rossz szögben mozog a kamera és a karakter, hogy komoly nehézségek árán lehet csak eljutni arra a bizonyos pontra, ahová a hősünket szeretnénk terelni. És ez sajnos szinte minden fejezetnél fennálló probléma, ami nagyon zavaró tud lenni. Kontrollerrel valamivel könnyebb boldogulni, de még ekkor is érezhető a karakter kissé esetlen, nehézkes mozgása, viszont a különböző interakciók jól láthatóan el vannak különítve egymástól, ami sok esetben megkönnyíti a dolgunkat. (Például ha több tárgy nagyon közel áll egymáshoz) Sajnos billentyűzettel egyáltalán nem áll módunkban vezérelni a játékot. Remélem ezt a jövőben még pótolni fogják a fejlesztők.

Amilyen szkeptikusan álltam a játékhoz, annak ellenére egy teljes lendülettel leadott pofon ért. Nem vártam sokat a The Book of Unwritten Tales 2-től, de nagyon-nagyon kellemeset csalódtam. Zseniális játék, remek humorral, szerethető karakterekkel, könnyű és jó fejtörőkkel. Aki most ismerkedik a sorozattal, annak mindenféleképpen ajánlanám az első résszel kezdeni, s azután nyugodtan szavazzon bizalmat a héten megjelenő második résznek is!

Pro: 

+ Remek sztori, humoros párbeszédek

+ Jó szinkron, fülbemászó zenék 

+ Rengeteg easter egg és kikacsintás 

+ Az összesen 4 fejezet rengeteg játékidőt kínál 

Kontra: 

- Az irányítás olykor zavaros

Értékelés
9.5	Játékmenet: A feladatok nem nehezek és könnyen ki logikázhatóak még annak ellenére is, hogy több dologgal is interakcióba kell lépnünk. Az irányítás néha csalóka, de könnyen megszokható.
10	Hangulat:  A történetmesélés remek és a játék sem laposodik el a feladatok megoldása közben. Ezt megtetézi a tengernyi easter egg és utalás, amiken nagyon jókat lehet kacagni.
9	Grafika:  Kalandjátékhoz képest a grafika mutatós, viszont néhány karakter közel sincs olyan részletességgel megalkotva, mint a főhőseink, ami nagyon feltűnő egy közelebbi kameraállásból.
10	Hangok:  A zenék nagyon dallamosak és képesek megragadni az ember fejében. A szinkron kiváló. Minden karakter a hozzá illő színésszel párosul, amiben keresve sem tudnék hibát találni.
9	Szavatosság: Ha már egyszer végigvittük a játékot, utána is érdemes még egyszer nekifutni, hát ha az első alkalommal kihagytunk valamit. Tipikusan az a játék, ami ha nem is emelkedik örök klasszikus magasságokba, az idő múlása jót fog tenni neki.
Review score
9.5	Mindent egybevéve egy remek kalandjátékkal lettünk gazdagabbak, ami minden tekintetben megállja a helyét. Ha ki akarsz szakadni a mainstream játékok szorításából, vagy csak most ismerkedsz a műfajjal, a The Book of Unwritten Tales 2 egy remek választás lehet a számodra!