2015. február 23., hétfő

HAND OF FATE - TESZT


A sors útjai kifürkészhetetlenek...


Manapság alig találkozni olyan játékokkal, amelyek egy teljesen új ötletet felhasználva próbálnak berobbanni a piacra. Legtöbbjük hasonlít a többi vetélytársaikra, néhány jól működő elemet és ötletet átemelnek belőlük pár apró változtatással, de az eredmény mégsem nevezhető annyira innovatívnak. A mostani divatot elnézve viszont a kártyajátékok egyre nagyobb utat törnek maguknak. Elég, ha csak a Heartstone sikereit vesszük alapul. Valami hasonló recept alapján próbál főzni a Hand of Fate is, de az összetevők merőben másak.


A Hand of Fate egy nagyon érdekes koncepcióra épül. A játéknak nincs a szokásos módon vett története. Csak Mi vagyunk, az osztó és lapok. A célunk az, hogy legyőzzük mind a 9 főellenfelet, akiket a játék kezdéskor be is mutat nekünk. De hogy miként is jutunk el hozzájuk, az csakis a szerencsén múlik. Elsőre ez talán egy kicsit bonyolultnak tűnhet, de higgyétek el, nem az.


Bevezetésképp kezdjük a játékmenettel. Minden kör elején lehetőségünk van összeállítani a paklinkat, amelyekből az adott kör építkezni fog. Ezek kétfelé vannak szedve. Az egyik pakli az eseményekből áll, amelyeket majd utunk során kell átélnünk, a másik pedig a felszerelésünk. Ezek egy részét induláskor megkapjuk, a többit véletlenszerűen szerezhetjük meg cselekedeteinktől függően. Ezekkel trükközhetünk, mert ugyan azt a kártyát többször is bepakolhatjuk a paklinkba, de vannak előre megkötött kártyák is, amelyeket nem távolíthatunk el. Ha az előző kalandjaink során már megismerkedtünk egy kártyával, annak adatait itt akármikor megtekinthetjük, viszont az újonnan szerzett kártyák tulajdonságait addig nem fedi fel a játék, amíg meg nem ismertük azt. Így aztán lehet tétovázni, hogy merjem-e berakni az adott kártyát, vagy sem. Aki nem szeretne ezzel bíbelődni, az választhatja az automatikus pakli keverés opciót is, ténylegesen a szerencsére bízva önmagát.


Az osztó leosztja a paklikat, amelyek több szinten át vezetnek el az adott főellenségig. Az odavezető út viszont rögös. Minden egyes lépés egy ételt vesz igénybe, ugyanakkor, ha megsebesültünk, 5 egységnyit gyógyulunk is. Sokszor nagyon nehéz döntések elé állít a játék: adjak-e ételt a szedett-vedett papnak némi áldásért cserébe? Másszak-e le az életveszélyes szurdokba egy rozsdás kardért? Verekedjem-e át magam a dühös népen keresztül vagy inkább kerüljem meg őket? Minden döntésünk kihatással van a jövőnkre. Mindeközben van egy harmadik nagyon fontos tényező is, amely szerepet játszik: az arany. Arannyal vásárolhatunk magunknak új felszerelést, ételt, szedhetünk le magunkról átkot vagy tetethetünk magunkra áldást: már ha éppenséggel egy kisebb csoport goblin nem rabolt ki minket alvás közben. A cselekedeteink sikerétől függően az osztó előny és átok kártyákban részesít minket. Ha sikerül legyőznünk egy horda banditát, ételt, aranyat vagy felszerelést kaphatunk, de ha veszítünk, akkor ugyan ezeket el is veheti tőlünk. Olykor mindezt megtetézi még rontásokkal is, amelyeket még a kör elején ad ki ránk és mindvégig kihatással lesznek ránk, amíg el nem jutottunk a fő-fő vezérig. A kör befejeztével új paklikat és zsetonokat kapunk, amelyeket felhasználhatunk a következő körben és mi több, fel is kell, mivel ahogy haladunk előre a történetben egyre nagyobb paklikkal kell játszanunk és a vezérhez vezető út is hosszabb lesz. Ha 3 banditavezért sikeresen legyőztünk, kapunk egy kegytárgyat, ami különböző előnyökkel ruház fel: fürgébb mozgás, erősebb támadás a patkányemberek ellen, nagyobb szerencse, stb… Ugyanakkor viszont az ellenfeleink is erősödnek. A Történet Mód mellett elérhető egy Végtelen mód is, ami ugyan ezen a mechanikán alapul annyi különbséggel, hogy a játék akkor ér véget ténylegesen, ha a játékos karaktere meghal.


Ami a legérdekesebb a játékban az az, hogy maguk a harcok teljesen 3D-ben, a játékos irányításával történnek. Ha szembetalálkozunk némi banditával, patkányemberrel vagy élőholttal, akkor a játék a kezünkbe adja az irányítást. Egy nem túl bonyolult, mégis jól működő harcrendszerrel operál a játék. Leginkább a Batman játékokra jellemző stílusokat használták fel a készítők. Ha hátulról támadnak, azt egy zöld ikon jelzi az ellenfél feje felett, amit egyetlen gombnyomással elháríthatunk és visszavághatunk, viszont a pirossal jelzett támadások nem védhetőek ki, azok elől ki kell térnünk. Ez leírva roppant egyszerűnek hangzik, viszont a gyakorlatban nem az. Az ellenfelek nagyon szívósak, sokan támadnak, és ami a legfontosabb: összehangolva. Nagyon jó reflexek és taktika szükséges egy sikeres harchoz, ahol nem az a legfontosabb, hogy túléljük, hanem hogy minél kevesebb életerő veszteséggel kerüljünk ki győztesként. Sosem tudhatod, mit rejt a következő lap. Lehet, hogy belefutsz egy csapat vadászó patkányemberbe… A harcokon kívül olykor lehetőségünk van belépni egy csapdákkal teli dungeon-ba is, ahol a különféle csapdák kikerülésével kincses ládát találhatunk, ami mindenféle jóval ellát minket. Már ha vállaljuk a vele járó kockázatot.


A grafikától ne várjunk sokat, de egy ilyen játékhoz mérve minden korrektül néz ki. A játék alatt a Unity motor duruzsol, így végeredményben nem lehet panaszunk. A karakterek jól ki lettek dolgozva, az effektek is szépek, habár a környezet kissé műanyagnak és élettelennek tűnik, de ez legyen a legkevesebb. Ennek ellenére valamiért mégis akadozik a játék harc közben (és néha a kártyákon való mozgásnál is) és habár csak kicsi teljesítménybeli visszaesésről beszélünk, ami nem hátráltat a küzdelemben, mégis kellemetlen és zavaró. A hangok jók, az osztó szinkronhangja szerintem kifejezetten jó választás volt, nagyon élvezetes hallgatni a megjegyzéseit és piszkálódásait, illik a stílusához. Habár zenéből nincs túl sok és azok is gyakran ismétlődnek, nekem nagyon tetszenek és remekül illenek a játék hangulatához. A játék felépítésével és mechanikájával igazából nincs baj. Az ördög a technikai részletekben rejlik. Például a felbontással problémák vannak. A játék alapból mozivászon szerű beállításokkal indul és a Steam Overlay-t használva állandóan ottmarad annak ”szellemképe”, ami rendkívül zavaró, ha folyamatosan értesítéseket kapsz. Ha teljes képernyőre állítom a játékot, akkor meg a képernyő bal oldala lóg ki többnyire és ezért hozzá sem tudok férni az ott lévő dolgokhoz. Utánanéztem a problémának és a Steam fórumon is sokan panaszkodnak emiatt, sajnos még nagyobb felbontások mellett is akadnak hibák. De ami a legkellemetlenebb mind közül, az az egér hibái. Nagyon sokszor hajlamos teljes mértékben eltűnni, vagy a képernyő közepére beragadva nem lehet megmozdítani. Ami rettenetesen frusztráló. Persze egy kis leleményességgel ez kikerülhető, mert a billentyű gombokkal is jól kezelhető a játék, de ez azért ne legyen kifogás. Ezektől eltekintve minden rendben van a játékkal, néha a feliratok sietnek vagy egyáltalán meg sem jelennek, de ez annyira nem zavaró. Plusz pont a játéknak, hogy helyet kapott benne egy rajongói fordítás is, így Magyarul is élvezhetjük a kalandot.


Amit leginkább szeretek ebben a játékban, hogy valami olyasmit mutatott, amit eddig még nem láttam és újdonságként szolgál. Megtanít a taktikázásra, gondolkozásra kényszerit és rengetegszer végig lehet játszani. Hogy mire van hozzá szükséged? Ügyességre? Kitartásra? Erőre? Szerencsére? Talán mindre, talán egyikre sem. Sosem tudhatod, hová vezet a sorsod. 

Pro: 
+ Remekül vegyíti a kártya és akciójáték műfaját 
+ Teljesen kiszámíthatatlan 
+ Magas újrajátszási faktor 
+ Kiváló zene és szinkron 

Kontra:
- A harcok során kicsit akadozik a játék 
- Néhány technikai probléma 
- Néha rendkívül bedurvul és nehézzé válik




Értékelés
 7Játékmenet:

Az adott kör minden esetben teljesen kiszámíthatatlan és véletlenszerű, amire nem igazán lehet felkészülni. Ez remek, viszont másfelől az osztó néha igazságtalan és hátráltat, illetve a harcok is elég nehezek olykor.
 6 Hangulat: 

Az atmoszféra remek és izgalmas a játék, viszont a kártyák kiismerése után már nem fog annyira a meglepetés erejével hatni, inkább a ”jó” időzítéssel csaphat oda. Ezek ismeretében már a paklival is jobban tudunk trükközni.
 8Grafika: 

A Unity motor most sem hoz szégyent magára és remekül néz ki a játék, viszont a harcterek több kidolgozottságot igényeltek volna és sokszor még alacsonyabb beállítások mellett is meg-megakad.
 9.5Hangok: 

A hanghatások, a hangeffektek, a szinkron és a zene is kiválóak. Igaz nincs sok belőlük és sokszor ismétlődnek, de ez nem probléma.
 9.5Szavatosság:

Mivel minden véletlenszerűen történik, ezért a játék végtelen mennyiségű újrajátszást kínál. Talán kártyákból lehetne egy kicsit több, de igazából a jelenlegi repertoárral is bőven beérjük.
Review score
 8.3Valóban remek játék a Hand of Fate amely mert újat mutatni és szerintem több ilyen játékra lenne szükség. Ha a technikai problémákat sikerül áthidalni és netán bővül majd a kártyakínálat is, akkor még többet fog nőni a szememben, de jelenleg maradjunk egy elégedett vállveregetésnél.